Nem igaz, hogy nem lehet elszámoltatni a bankárokat – Izland korábban már megtette

A devizahitelesek kártalanítása, az igazságtétel mind a mai napig várat magára. A Mi Hazánk Mozgalom több alkalommal azt kommunikálta, hogy ezeket az összegeket a bankároknak kellene visszafizetni, sőt, izlandi példa alapján el kellene számoltatni a bankokat is. De mi is történt Izlandon?

A 2008-as pénzügyi világválság idején Izlandon drámai események zajlottak le. Az ország három legnagyobb bankja – a Kaupthing, a Landsbanki és a Glitnir – összeomlott, miután külföldről hatalmas, a GDP több mint tízszeresét kitevő adósságot halmoztak fel, amelyet a válság kitörésekor már nem tudtak törleszteni. Ez a pénzügyi rendszer teljes megbénulásához vezetett.

A legtöbb nyugati államtól eltérően Izland kormánya nem közpénzből mentette meg a bankokat, hanem hagyta, hogy csődbe menjenek. A veszteséget elsősorban a külföldi hitelezők és részvényesek viselték, miközben a hatóságok igyekeztek a lakosságot megóvni a legsúlyosabb következményektől. 

Emellett példátlan módon számos bankárt és vezetőt állítottak bíróság elé különféle gazdasági bűncselekmények – csalás, bennfentes kereskedelem, piaci manipuláció és sikkasztás – miatt. Több mint húszan börtönbüntetést is kaptak, némelyikük akár 4–5 évet is, ami nemzetközi szinten is szokatlan szigorúságnak számított. 

Néhány politikust is felelősségre vontak, köztük Geir Haarde volt miniszterelnököt, akit ugyan elítéltek, de nem került börtönbe. Az izlandi kormány ezzel azt az elvet hangsúlyozta, hogy a gazdasági rendszer csak akkor működhet, ha a csalásokat és a felelőtlenséget nem hagyják következmények nélkül.

Ezzel szemben Magyarországon a válság idején, a Gyurcsány-kormány alatt, az ország már eleve gyenge pénzügyi helyzetben volt. Magas volt az államadósság és a költségvetési hiány, miközben a háztartások jelentős része devizában – főként svájci frankban és euróban – adósodott el. A bankrendszer döntő része külföldi kézben volt (az OTP kivételével), így amikor a nemzetközi piacok befagytak és a forint gyengülni kezdett, Magyarország gyorsan a fizetésképtelenség közelébe került.

A kormány ekkor nem engedte a bankok csődjét, hanem megpróbálta fenntartani a pénzügyi stabilitást – részben azért, mert a bankok mögött külföldi anyavállalatok álltak (mint az Erste, a Raiffeisen vagy az UniCredit). A pénzintézetekkel szemben azonban semmilyen jogi felelősségre vonás nem történt, sem a válság kezelése, sem a devizahitelezés miatt. A devizahiteles probléma csak 2010 után, a forint gyengülésével és a svájci frank árfolyamának megugrásával vált igazán súlyossá. 

Bár az Orbán-kormány később vizsgálatokat és elszámoltatást ígért, tényleges büntetőjogi következményei nem voltak az ügynek. 

Végül a magyar bankrendszer ugyan megőrizte stabilitását, de ennek árát a lakosság fizette meg – főként azok, akik devizahitelben adósodtak el. Ez a társadalmi és gazdasági sebet azóta sem sikerült teljesen begyógyítani.