Öt év alatt megötszöröződő törlesztő: mi ez, ha nem uzsora?

Figyelemre méltó devizás adatokat közölt Répássy Róbert igazságügyi miniszterhelyettes legutóbb az Országgyűlésben. A számokkal a Fidesz sikeres devizahitel-kezelését akarta bizonyítani, de ha jobban belemélyedünk, elkeserítő képet kapunk a magyarok kifosztottságáról.

A miniszterhelyettes elmondta, hogy 2010-ben, amikor kormányra kerültek, 

hétezer-háromszázmilliárd forint volt a devizahitel állomány. 

Hogy lássuk az arányt: ugyanabban az évben a bruttó hazai össztermék értéke nem egészen huszonnyolcezer milliárd forintot tett ki. Tehát a GDP negyedének, huszonöt százalékának megfelelő mértékben adósodtak el a magyarok a bankoknak! És nem luxizás miatt kellett a pénz a családoknak, hanem azért, hogy tető legyen a fejük felett, vagy megvehessék az autót, amely sokszor munkaeszköz is volt, vagy a család szállítási feladatait szolgálta. 

Répássy felsorolta a Fidesz-kormány devizás sikerlistáját. E szerint leállították a devizahitelezést (amelyet ők indítottak el Járai Zsigmond jegybankelnök égisze alatt, és a Gyurcsány–Bajnai-kormányok, Simor András jegybank elnöksége idején futtattak fel horrorisztikus mértékű adósrabszolgasággá).

Beszámolt arról is, hogy a 2011-ben elfogadott végtörlesztési törvény nyomán százhetvenezer szerződést végtörlesztettek száznyolcvan forintos devizaáron. Létrehozták a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-t, amely harminchatezer család, százötvennégyezer ember lakását vette meg abból a mintegy százötezerből, akik akkor már több mint kilencven napja nem tudták fizetni a törlesztőt. Utóbb aztán, 2019 táján harmincháromezren visszavásárolhatták ingatlanaikat, a fennmaradó ingatlanokat pedig átadták a Máltai Szeretetszolgálatnak és egy református szeretetszolgálatnak.

Répássy említette még az árfolyamgát intézményét, amelybe szintén százhetvenezren léptek be. 

Nem említette viszont a lassan már hírhedtté váló 2014-es DH-törvényeket, 

amelyekkel forintosították a hiteleket, a svájci frankot kétszázötvenhat forinttal, az eurót háromszázkilenc forinttal számolva. 

Talán azért nem, mert közben már kínossá válik, hány európai uniós bírósági ítéletben marasztalják el az eljárást. 

Legutóbb 2025. december 16-án jött ki egy EUB végzés, a C-565/23-as ügyben, amely a 93/13-as európai fogyasztóvédelmi irányelvvel ellentétesnek mondja ki a DH-törvények MNB árfolyam-behelyettesítésről rendelkező jogi flikflakját. 

Ez a salto mortale egyébként mintegy ötszázezer szerződést, azaz családot érintett, háromezer-háromszázmilliárd forint értékben. Ezeket a forintosított szerződéseket nyögik még ma is, ha családonként csak két embert számolunk, akkor is legalább egymillióan. 

Közülük ejti zsákmányát az eszközkezelő, a faktorcég és a végrehajtó maffia – a közjegyzők közreműködésével –, ha fizetési késedelembe esnek. 

Közülük került ki az a harminchétezer család is, akiket az utóbbi időben, és jelenleg is kilakoltatnak otthonaikból.

Így néz ki röviden a Fidesz-kormány devizás sikertörténete, a Gyurcsány–Bajnai-kormányok aktív közreműködésével – ezt mindig hozzá kell tenni. És mehetünk perelni, ha nem tetszik.

Legyen úgy. Nézzünk meg egy konkrét pert, a „szerencsés” végtörlesztettek közül, akiket nem raktak ki az utcára, csak fizetett, mint a katonatiszt. Kisebb összegről van szó, négymillió-kétszázezer forintról, amelyet 2007-ben vett fel az FHB-tól (ma: MBH), svájci frankban, százötven forintos áron.

A kezdő törlesztő részlet 13 000 Ft körül alakult. Két évig csak a kamat törlesztése folyt (türelmi idős konstrukció), ez alatt a havi fizetendő összeg megháromszorozódott, 36 000 forintra nőtt. Majd a 2012 eleji, pánikszerű végtörlesztés előtt, azaz nem egészen öt év alatt a törlesztő 67 000 forintra nőtt. Tehát a kezdethez képest ötszáz százalékkal emelkedett, megötszöröződött.

Végül végtörlesztésként, a „kedvezményes” 180 forintos – tehát öt év alatt húsz, évi négy százalékkal megnövelt – devizaárfolyamon végtörleszthetett négymillió-hétszázezer forintot. Csak félmillióval többet, mint amennyit felvett, ha nem számoljuk azt a több mint másfélmillió forintot, plusz a költségeket, amit közben kifizetett, mindösszesen hárommillió forint feletti összegben.

Négymillió forintra hárommillió plusz kifizetendő forint rakódott öt év alatt. Ha ez nem uzsora, akkor mi az? És 

se a Magyar Nemzeti Banknak, se a Kúriának, se a kormányoknak nem tűnt fel a magyarság kifosztása. 

Illetve feltűnt, de a meghozott intézkedések, jogszabályok valahogy mindig úgy alakultak, hogy ne a magyarok, hanem a bankok járjanak jól.

A nemzeti bankból Matolcsy kezelésében, ilyen-olyan alapítványokon keresztül „elvesztette közpénz jellegét” mintegy ötszázmilliárd forint, amely egyébként javarészt a devizásokról lehúzott haszonból került be a nemzeti bankba. A Kúria elnöke pedig 2025. évi parlamenti bizottsági beszámolójában arra kérte a képviselőket, minden erejükkel fékezzék meg a devizásokat, mert túl sokan kezdtek kopogtatni a bíróságok ajtaján, a tőlük elharácsolt milliók visszaszerzésének igényével.

Surányi, Járai, Simor, Matolcsy háborítatlanul élvezi mindennapjait, sőt egyikük-másikuk rendszeresen osztja is az észt a Tisza színeiben, hogy hogyan kellene megint megmenteni a magyar gazdaságot. De attól mentsen meg minket az Isten, hogy még egyszer megmentsenek minket.

Mert abba még az unokáink is belepusztulnak.

Kapcsolódó: