Gyermekeink biztonsága mindenekfelett

Hatvanban tartotta Védőháló-sorozatának második állomását a Nem Vagy Egyedül Velünk gyermekvédelmi alapítvány. A téma veszélyben lévő gyermekeink védelme volt, s azért, hogy a rendezvény hiteles legyen, most is egykori áldozatok és felkészült szakemberek szóltak a hallgatósághoz.

A gyermekvédelem, helyesebben szólva a kiszolgáltatott gyermekek sokszor tragikusan alakuló sorsa napjainkban a közbeszéd témája lett. Sajnos sokan ezt a társadalmi problémát sokkal inkább politikai haszonszerzésre, mint valódi megoldások kínálására használják fel. Ezektől a politikai célzatú megnyilvánulásoktól eltérően ennek az alapítványnak elsődleges célja a figyelemfelkeltés, a gyermekeinkre leselkedő veszélyek felmutatása, a védekezési lehetőségek megismertetése.

A sorozat hatvani állomáshelyén – annak ellenére, hogy adventi időszak van, s szinte mindenki karácsonyi lázban ég – közel félszázan hallgatták érdeklődve azt az előadást, ami vállaltan így hirdette magát: Minden, amit tudnod kell a valódi gyermekvédelemről!

A rendezvény a témából adódóan, mondanivalóját tekintve, illetve az alapítvány jellege miatt is egyértelműen pártsemleges volt, viszont a szervezésben tevékenyen részt vett Kismihók Tamás, a Mi Hazánk helyi szervezetének vezetője.

Az eseményre meghívást kaptak a hatvani iskolák, óvodák vezetői mellett a polgármesteri hivatal elöljárói és tisztviselői, illetve a városi képviselő-testület tagjai is. Azt viszont sajnálattal kellett érzékelni, hogy közülük csak a polgármesteri hivatal gyámügyi csoportja – ők viszont teljes létszámban – tudott arra időt szakítani, hogy megjelenjen ezen a rendezvényen.

Az est kezdeti szakaszában a meghívott szakemberek, előadók elmondták, hogy véleményük szerint a mára kialakult áldatlan állapotokból milyen kiutat lehetne találni. De nemcsak a szakemberek nyilatkoztak meg, felszólaltak olyan áldozatok is, akik elszenvedői voltak az abuzálásoknak, vagy sikerült kiszabadulniuk kábítószer okozta függőségükből. S mivel ők nemcsak hallomásból, hanem valós átélésből merítették az általuk elmondottakat, tökéletesen hitelesen tűnhettek fel a hallgatóság előtt. Volt olyan áldozat is, aki csak online tudott bejelentkezni, és élő internetes kapcsolaton keresztül tudta elmesélni tapasztalatait. Az azonban általános volt, hogy a nyilatkozók mindenki számára szemnyitogató módon hívták fel a figyelmet azokra a dolgokra, jelekre, amelyekre jó, ha mindenki odafigyel, mert ezzel megelőzhető, hogy áldozattá váljanak.

Az előadások után a rendezvény interaktívvá vált, a hallgatóság kérdezhetett a témában, a szakértők, az egykori érintettek pedig legjobb tudásuk szerint igyekeztek válaszolni az érdeklődők kérdéseire. Ebbe az interaktív szakaszba annyira belemerültek a kérdezők, annyira részletes és hasznos válaszokat adtak a szakértők, hogy az eleve kétórásnak szánt est hosszan elnyúlt, s a délután ötkor kezdődött esemény végül csak este kilenc órakor ért véget. Ekkor sem érdeklődés, hanem idő hiányában szakadt félbe a rendezvény, s mindez azt is bizonyítja, hogy volna igény ennek a szinte minden gyermekes családot érintő témának a politikamentes, szakszerű kibontására.

A jó hír viszont az, hogy ez a hatvani rendezvény csak az egyik állomása volt a sorozatnak, a körút folytatódni fog, hogy más városokban is felhívja a figyelmet a gyermekvédelemben jelentkező problémákra, és valós megoldásokat is nyújtson ezek felbukkanása esetén. Mindezt teszik annak ellenére, hogy az alapítvány nem kap állami támogatást, a résztvevők saját idejüket és pénzüket áldozzák fel azért a célért – a gyermekvédelem megerősítéséért –, amit szívügyüknek tartanak.