Zajlanak az események nem csak az ukrajnai frontokon, de a világ diplomáciai tárgyalóasztalainál is. Ez a háború több mint két ország összecsapása, itt az a kérdés, hogy a nagyhatalmak mennyire tudják keresztülvinni az akaratukat. Az, hogy az USA vezetésével az Európát is magába foglaló Nyugat milyen feltételekkel köthet békét Oroszországgal, amely mögött a globális Dél is felsorakozott. A világpolitikai kérdésekben ismét Stier Gábor külpolitikai szakértő segített minket eligazodni.
– A fegyveres harcok szakadatlanul zajlanak Ukrajnában, még mindig az a céljuk az oroszoknak, amit anno elterveztek?
– Én óvnék attól, hogy kizárólag a frontvonalban és egy orosz–ukrán szembenállásban gondolkodjunk, sokkal szélesebb értelemben kell néznünk a helyzetet. A globális Dél és a Nyugat szembenállásáról van szó, s a háború befagyasztása jó lehetőség lenne arra is, hogy újragondoljuk az európai biztonsági struktúrát, s megteremtsünk egy hosszabb távú stabilitást.
Először mindenképpen Oroszország és az USA fog tárgyalni és megállapodni dolgokban. S majd csak talán a harmadik körben lesz szükség arra, hogy Ukrajna is ott legyen a tárgyalóasztalnál, mert valakinek alá kell írnia a megállapodást. De az látszik, hogy Ukrajna nem igazán tényező a nagyhatalmi játszmákban, sőt, mivel Zelenszkij jelenleg már nem tekinthető hivatalosan is elnöknek – hiszen lejárt a mandátuma, csak a háború miatt nem rendeztek választásokat –, ha a Nyugat úgy gondolja, hogy legyenek választások, azt biztosan nem Zelenszkijjel nyeretik meg. Ha az ő személye eltűnik – mint a legfelső ukrán vezető – az még segítené is a megegyezést, hiszen Oroszország sokszor hangoztatja, hogy Zelenszkij illegitim módon van még az elnöki székben.
– Ha már ezt említette, érdemes lenne jobban körbejárni Zelenszkij személyét és az ukránok felfogását a háborúval kapcsolatban.
– Zelenszkij megpróbál most alkalmazkodni a trumpi retorikához. Az most már egyértelmű, hogy nem beszélnek például arról, hogy vissza kell szerezni az elvesztett területeket, tehát lényegében ő területvesztés mellett is belemenne a tűzszünetbe. Az ukrán társadalom is egyre inkább e felé hajlik, de azért nem mindenki gondolja úgy, hogy békét kellene kötni Oroszországgal, mert még mindig túl sokan vannak azok, akik érdekeltek a háború folytatásában. Ezek mindenekelőtt a hatalom emberei, illetőleg azok – a regionális üzletemberektől kezdve, akik nagyokat kaszálnak a hadi megrendeléseken, a határőrökön át, akik némi pénzért „félrenéznek” ha valaki át akar menni a határon, egészen a hadkiegészítő orvosig, aki megvesztegetésért felmentést ad a sorozottaknak –, akik ebből az egész háborúból részben politikailag, részben gazdaságilag – a korrupción keresztül – nyerni tudnak. Mert nem szabad elfelejteni, hogy Ukrajnában a korrupció egyértelműen jelen van a mindennapi életben. Az is bizonyos, hogy abban a pillanatban, hogy vége van a háborúnak Zelenszkijnek és körének is politikai értelemben vége van, érthető, hogy ők nem fogják siettetni a háború befejezését.
Nem érdeke a béke az ukrán elnöknek jelenleg
– Meglehetősen ellentmondásosnak látszik, hogy Ukrajna pusztul, az ukránok jelentős számban esnek el a frontokon, mégis vannak ott olyanok, akik a harcok folytatásának örülnek. Mi a helyzet a másik hadviselő féllel, az orosz társadalommal, illetve Putyinnal?
– Putyinnak – bár nagy a támogatottsága – mégis figyelembe kell vennie a társadalmi elvárásokat. Az orosz társadalomban sokkal több a tartalék meg az elszántság még a háború folytatására, mint az ukrán, vagy akár az európai társadalmakban. Ők egyértelműen nem szeretnének veszíteni, tehát az orosz társadalomnak kb. a fele azt mondja, hogy jó lenne már tárgyalni a békéről, de vereséget vagy vereségnek tűnő megállapodást a döntő többség – a társadalom olyan 70 százaléka – nem tudna elfogadni. Akkor inkább kitartanak és harcolnak tovább. Ezt a hozzáállást személyesen is megtapasztaltam, decemberben voltam Oroszországban, s még az orosz átlagemberek számára is elképzelhetetlen, hogy veszítsenek.
De csak halottakban veszítettek olyan 140–150 ezer embert – ez a szám hasonló az ukrán veszteségekhez – s azt meg kell tudni magyarázni, hogy miért is halt meg ennyi ember. Tehát a háború lezárása mindenképpen valamiféle győzelemnek tűnő dologgal kell, hogy megtörténjen, ezzel bizonyítva, hogy volt értelme az áldozatoknak. Olyan megállapodást kell kötniük, ami tükrözi azt, hogy ők állnak jobban, és ők még bírnák – még akkor is, hogyha ez nem lenne jó számukra hosszú távon – Putyinnak erre mindenképpen figyelnie kell.
De Putyinnak ezen kívül figyelnie kell a globális Dél érdekeire is, illetőleg arra, hogy a nem nyugati világnak a jövőbeni pozícióit erősen meg fogja határozni ennek a háborúnak a kimenetele. Tehát Oroszország semmiképpen nem engedheti meg magának, hogy akár vesztesnek is tűnjön, mert akkor inkább harcol tovább.
Ebből következik, hogy Trumpnak olyan ajánlatot kell letennie, ami – legalábbis részben – ezt valahol elismeri. Mert akkor Putyin is azt tudja mondani otthon, hogy nem vagyunk vesztesek, hiszen elértük a kitűzött célokat. Putyinnak nem kell belemennie minden feltételbe, mert tényleg ő áll jobban katonai értelemben, s egyértelműen több a tartaléka.
– Lehet olyan megállapodás ezek szerint, ami mindenkinek elfogadható?
– Itt segíthet az, hogy Trump érdekszférákban gondolkodik. Ő most például Grönland kapcsán elővezette az igényét, s innentől nehéz azt mondani, hogy Oroszországnak ne legyenek biztonsági érdekei, zónája a közvetlen szomszédságában. Mondani ugyan lehetne, de akkor saját magával menne szembe.
Tehát valamilyen olyan megállapodási formulát kell kitalálni, hogy ez az érdekszféra az enyém, ezt ismerd el, s akkor én is elismerem és tiszteletben tartom a tiédet. Itt jön be az, hogy minden félnek globálisan kell gondolkodnia, s úgy felosztani egymás között az érdekszférákat, hogy azok valamilyen módon egyensúlyba kerüljenek. S a felek között, akik osztozkodnak nem csak az USA és Oroszország van ott, hanem természetesen Kína is.
– Igen, de végül is Kína az oroszok mellé állt ebben az Ukrajnában zajló küzdelemben.
– Így van egyértelműen mellé állt. S én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Trump beiktatása után, amikor Hszi Csin-ping és Putyin telefonon beszéltek vagy egy órát, akkor ott miben állapodtak meg abban a tekintetben, hogy meddig mehetnek el a tárgyalásokon engedmények, kívánságok tekintetében. Megjegyzendő, Kína már csak azért sem sürgetheti Oroszországot a békemegállapodásban, mert hogyha Oroszország – ha csak részben is – vesztesnek tűnően kerül ki belőle, akkor a következő, aki egy esetleges későbbi konfliktusában a rövidebbet húzza, az ő lehet. Kína számára tehát fontos, hogy megőrizze a presztízsét, de hogy ez sikerül-e neki, az nagyban függ az amerikai–orosz megállapodástól. Ezért mondom, hogy sokkal globálisabban kell az egész orosz–ukrán háborút értelmezni, és ha így értelmezik, akkor könnyebb is egyensúlyokat, és cserealapokat találni.
Putyin Kínára is számíthat
– A békekötésben várhatóan hol fogják területileg meghúzni az új határt?
– Úgy gondolom, ebben ott fognak megállapodni, ahol akkor éppen állnak a csapatok, ezért erőltetik az oroszok az előremenetelt a frontokon. Céljuk lehet minimum a Donbassz egésze, de még nem tartanak ott, tehát ezért akarnak ott most meglódulni, illetve a kurszki területről akarják kiszorítani az ukránokat. Ez azonban nem lesz egyszerű folyamat, s bizonyára lassan is halad majd. De bármilyen cinikusan is hangzik, ha el tudnák foglalni azokat a területeket, amiket célként kitűztek maguk elé az oroszok – eszük ágában sem volt egész Ukrajna elfoglalása – akkor bizonyára hamarabb leülnének tárgyalni a békéről.
Tehát Trump a tárgyalásokon odaadhatja azokat a területeket Oroszországnak – s ezt a közvéleménynek el is tudja majd adni – ahol akkor orosz katonák állnak, ilyen már többször volt a világtörténelemben.
Az is elképzelhető, hogy valami olyasmi megállapodás születik, ami létrejött az ötvenes években a két Korea között. Ott sem kötöttek békét azóta sem, csak befagyasztották a pillanatnyi állapotokat, s mind a mai napig ez a helyzet áll fenn. Lehet, ez nem lenne egy ideális állapot Ukrajna és Oroszország között, de legalább nem folyna a vér, s nem esnének el a katonák a harcokban.
– A legutóbbi napok híre, hogy Rijádban tárgyalóasztalhoz ült az orosz és az amerikai külügyminiszter. Nyilván ez összefügg az ukrán háborúval, de mi lehet ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye?
– Igen, az most egy vezető hír, hogy tárgyalások kezdődtek a két nagyhatalom között külügyminiszteri szinten. Az, hogy ez létrejön várható volt, mert ahhoz, hogy lépni tudjanak a béketárgyalások kérdésében először rendezniük, normalizálniuk kellett az orosz–amerikai viszonyt. Ez előfeltétele az ukrán kérdés megoldásának. Ezen a tárgyaláson még a kétoldali viszony volt tehát napirenden, s majd a következő szakaszban kezdődhetnek el az egyezkedések a válság megoldásáról, az Ukrajnában dúló háború leállításáról.
– Ez az egyeztetés viszont már valószínűleg legmagasabb szinten zajlik majd.
– Igen, ez már a két elnök Trump és Putyin személyes találkozóján kerül majd szóba, ami Trump szerint akár már februárban létrejöhet, szintén Rijádban. Ha már ketten megállapodtak, azután kapcsolódhat be a tárgyalásokba Európa is, ekkor lesz téma Európa biztonsága, illetve Ukrajna jövőbeni helyzete.
Mindeközben rendezni kell a viszonyt az USA és Európa között is, mert ha ez nem rendeződik, akkor ez lelassíthatja, elhúzhatja az ukrán tűzszünet megkötését is. Európa viszont megosztott, ezt a párizsi találkozó is jelzi. Európa egy része a háború folytatását – vagy legalábbis Ukrajna tűzszünet előtti megerősítését – akarja, a másik része pedig a minél gyorsabb tűzszünetet.
Mert, amíg Európa háborút akar – Amerika pedig lezárni a konfliktust – addig nincs helye Európának a tárgyalóasztalnál, mert teljesen ellentétesek a törekvései, mint az USA-nak. Ezek a törekvések jelen pillanatban is lelassíthatják Trump elképzeléseit, vagyis magyarán a háború befagyasztását. Mert Európa ugyan gyenge, de annyira nem, hogy ne tudjon keresztbe tenni, és eltolni a tűzszünet megkötését. Ráadásul ez az európai hozzáállás Ukrajnát még fel is bátorította, ami szintén a tűzszünet ellen hat. Európának el kell gondolkodnia, és meg kell határoznia azt, hogy most akkor valóban mit is akar, mert ebben a kérdésben az USA konkrét válaszokat vár tőle.
– Végül a legfontosabb kérdés, amire talán még senki nem tudja a választ: mikor lesz vége a háborúnak?
– Trump húsvétig meg akarja kötni a tűzszünetet. Én örülnék ennek, de azért meglepődnék, ha ez ilyen gyorsan sikerülne. Azt gondolom inkább reálisnak, hogy megkötik a tűzszünetet – mondjuk nyár végéig – s utána elkezdődik egy hosszú – nagyjából legalább egy éves – tárgyalássorozat magáról az új világrendről, s ezzel együtt a megvalósuló stabil békéről.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
