Végül nem sikerült megtörni az átkot. Magyarország nagyot küzdött, 3-0-ás hátrányból is felállt, de a pontmentéshez ez is kevés volt. Ennek ellenére nincs okunk szégyenkezni.
A mérkőzést magabiztos mezőnyfölénnyel kezdte a magyar válogatott, egy korai szabadrúgásból adódott az első komolyabb lehetőségünk, amit végül az oroszok szögletre mentettek. Ezt követte Szalai Attila bődületes védelmi hibája, amiből a vendégek megszerezhették volna a vezetést, ám ekkor a későbbi gólszerző még csak a kaput sem találta el.
Nagyjából kiegyenlített játékot hozott az első félidő, a magyar labdabirtoklás leginkább az oroszoknak kedvezett, mert így azt tehették, amiben igazán jók: agresszív letámadás, majd a labdaszerzés után villámgyors kontrák indítása.
Ez történt az első negyedóra végén is, mikor egy gyönyörű egyérintős játék után Miranchuk jóvoltából Oroszország megszerezte a vezetést. Az akciót a magyar védelem végig egy ütemet tévesztve követte, egészen a befejezésig.
Az egyenlítő találat helyett ismét orosz gól következett. Egy szabadrúgás után ezúttal Szalai Ádám hibázott. Az eredmény immáron 2-0. Noha voltak lehetőségeink, az első játékrész mégis komolyabb magyar ziccer nélkül ért véget.
A második félidő elején bekapott gyors gól után talán már az orosz válogatott is azt hitte, a mérkőzés eldőlt. Ám a 62. percben Kalmár kiugratása után Sallai a kapus fölött átpöccintette a labdát, ezzel szépítve az eredményen.
8 perccel később egy beívelést követően Bese gyönyörűen fejelte be középre a labdát, amit Nikolicnak már csak a kapuba kellett paskolnia.
Sajnos az üres lelátók és a felvételről lejátszott közönséghangok közel sem tudták pótolni a „12. játékos”, vagyis a szurkolók hiányát. Az a tűz, amit ők adnak a csapatnak talán elég lehetett volna, hogy legalább egy pontot itthon tartsunk. A végeredmény: Magyarország 2 – 3 Oroszország.
Ennek ellenére nincs okunk szégyenkezni, ugyanis 3-0-ás hátrányból is képesek voltak felállni a fiúk és alaposan megizzasztották az orosz válogatottat.
Az a tartás, az a kitartás, a futás az eredmény után, és a győzni akarás, ami ma a magyar válogatottban benne égett, az hiányzott hosszú évekig, évtizedekig a csapatból.
Ahogyan Marco Rossi is mondta, ma nem elsősorban az eredmény a legfontosabb, hanem a teljesítmény. Persze, a játékunk nem volt hibátlan, a védelmünkön bőven van mit javítani, s talán kicsit több volt a hátrapassz is a kelleténél, de erre a keretre lehet építeni, és Bulgáriába se a „biztos beégés” érzetével utazunk, hanem a tudattal, hogy igenis lehet ott keresnivalónk, sőt – mi szurkolók legalábbis – elvárjuk a győzelmet.
Magyarjelen.hu – Fotó: MTI
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
