„Hatot rúgtunk Angliának, olyan mint egy álom, a mi hazánk nevét zengik szerte a világon”
– kezdődik a Hobo Blues Band Aranycsapat – London címre hallgató szerzeménye, amely az 1953. november 25-én lejátszott angol-magyar mérkőzésnek állít emléket. A magyar labdarugó „Aranycsapat” 1953. november 25-én a londoni Wembley stadionban 6:3 arányban legyőzte a hazai pályán akkor már 90 éve veretlen angol válogatottat. A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-ban november 25-ét a Magyar Labdarúgás Napjának nyilvánította. A mérkőzésen Puskás olyan találatot szerzett, ami eggyé vált magával a futballal, és ha egy idegennek kellene megmutatni, hogy mi is ez az egész, akkor nem csak a magyarok kezdenék ezzel a góllal. A legendás mérkőzésnek több sporton túli jelentőssége volt, hiszen mégiscsak egy „kommunista ország” ütközött meg egy kapitalista nemzettel Sztálin halálának évében.
A 6:3 emlékezete éppen a közelmúltban egészült ki, amikor a magyar válogatott szintén idegenben mért verést Anglia legjobbjaira, ráadásul 4-0 arányban. Azt persze nehéz megmondani, hogy a Wolverhamptonban aratott sikert 70 év múlva ugyanúgy ünneplik-e majd a sportszeretők, mint az 1953-ban született történelmi diadalt. Azt sem egyszerű megjósolni, hogy Hobo után az idei győzelmet a BSW vagy a Valmar fogja időtálló módon megzenésíteni az utókor számára, mint ahogyan szintén lehetetlen megmondani, hogy a „régi idők nagy focijaiból” a mai profitközpontú élsportban mi maradt, de még inkább mi fog megmaradni.
Az angolokról és a fentiekről is kifejtette kérdésünkre véleményét Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke, tartalékos katona, országgyűlési képviselő.
„Az Európa-bajnokságon Japánnak szoktam szurkolni – ha már a szintén ázsiai Izrael is indulhat rajta. A vébén viszont Horvátországnak, mert bevallom, nehezen tudom a politikától szétválasztani a szimpátiámat, és a V4-ek bővítése a horvátokkal régi álmom. A legtöbb szurkolónál meghatározó az egyes nemzetek iránti szimpátia, és Európában kissé leegyszerűsítve mindenki utálja a keleti szomszédját” – állapította meg.
„Bár korábban rajongója voltam a dél-amerikai focistílusnak, globalizálódó világunkban egyre egyformább minden, az európai labdarúgók pedig egyre inkább afrikaiak. Félek, hogy valami ilyen nemzetközi formáció fog nyerni, bár ha az „angolok”, azt nem bánom, mert legalább annál büszkébbek lehetnénk a 4:0-ra. Örülnék, ha az elüzletiesedett klubcsapatokkal, illetve a „magyar” bajnoksággal szemben legalább a vébé a nemzetek viadala lenne, s nem az idegenlégiósok taktikai-pénzügyi igazolásai. Remélem, hogy sportszerű verseny lesz, a polkorrekt politikai propagandák nélkül” – mondta az aktuális világbajnokság kapcsán Novák.
„A meccsnézés helyett viszont inkább a szabadidős sportolás híve vagyok, a Mi Hazánkban minden héten szervezek csapatépítő focit (a kontraproduktív Covid-lezárások alatt illegalitásban jártunk), ahogy gyermekeim iskolájában is szervezek rendszeres szülői labdarúgást. Már a két nagyobbik fiam és a lányom is igazolt focista, persze ez inkább csak szabadidős tevékenység, bár a Covid-korlátozások idején jó volt, hogy legalább így ők sportolhattak mint „profik”. Kérdeztem is a klubomat, hogy U41-et nem indítanak, aminek keretében sportolhatnék én is?” – tette hozzá.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
