Mára felülírta a békepártiságot a profitpártiság. Az üzemanyagár manipulálásnak köszönhetően a magyarok minden egyes tankolásnál jó néhány gépfegyvergolyót vásárolnak az ukránoknak, segítve ezzel a háború minél jelentősebb elhúzódását.
Magyarország továbbra is fizetni fog Kijevnek az orosz nyersolajnak a Barátság kőolajvezeték ukrajnai szakaszán keresztül történő tranzitjáért – közölte nemrég a Reutersre hivatkozva a Russia Today. Ez az a díj, amelyet az oroszok kellene, hogy utaljanak, csakhogy ők a szankciók miatt nem tudnak fizetni, így a magyar olajtársaság ezt még tavaly „átvállalta”.
Sokan érezhetik úgy, nemes gesztus volt ez akkor is a MOL-tól, csakhogy az „átvállalás” a gyakorlatban úgy valósult meg, mint a klasszikus viccben a jereváni rádió félreértelmezett híre: nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Azaz a MOL ezt a summát szépen beépítette a profitjába, ezért nálunk a legdrágább az üzemanyag az egész régióban. Ezt magam is tapasztaltam a napokban, amikor a román határ mellett 100 forinttal olcsóbban tankoltam a gázolaj literjét, mint tehettem volna Berettyóújfaluban.
Mondhatja azt a művelt magyar nemzeti keresztény úri közönség, hogy bezzeg a gaz, profitéhes MOL a felelős a drágulásért, Orbán Viktor erejét megfeszítve küzd értünk, magyarokért. Csakhogy ebben annyi az igazság, mint amikor nemzetünk első számú vezetője úgy harcolt az LMBTQ-lobbi ellen, hogy támogatta azt, vagy úgy óvta a környezetet, hogy finanszírozta a környezetszennyezőt és úgy védte a magyarok egészségét, hogy a globális cégekkel együttműködve leoltatta a lakosság nagy részért olyan vakcinákkal, amelyekért senki nem vállalt garanciát, még a gyártók sem (!) és minden kockázatot elhazudott. És lám, milyen érdekes, ahogy kirobbant az amerikai-ukrán – orosz háború, a rettegett Covid eltűnt. Minimum egy orvosi Nobel díj járna ezért Putyinnak.
Visszatérve a MOL-ra, emlékeznek, mennyire dagadt a magyar nemzeti keblük a fideszeseknek, amikor „apuka” 2011-ben bejelentette: „visszaszereztük a MOL-t”. Akkor 500 milliárd forintba került az a részvénycsomag, amelyet a közelmúltban magánalapítványoknak osztottak szét, ezzel az lényegében kikerült minden állami kontroll alól.
Bizony, ma a MOL nem állami, hanem fideszes befolyás alatt van, a költségvetés helyett a profit olyan műhelyekhez kerül, mint a Mathias Corvinus Collegium, aminek a fő célja az ön agyának a kimosása. És igen, jól érti: a cég meghatározó hányadát 2011-ben megvették az ön pénzén, hogy aztán azt alapítványoknak átjátszva, mára az üzemanyagárak kedvük szerinti manipulálásával szépen megsarcolják a kedves magyar állampolgárt. Mondhatnánk azt is, hogy amíg önt arra kapacitálták, hogy Sorosra és Gyurcsányra figyeljen, addig egy magyar nemzeti keresztény trükkel kizsebelték.
Természetesen ön nem csak a tankolással fizeti az extra adókat, azok be vannak épülve minden termékbe, amelyeknek az előállításához, szállításához üzemanyag kell. Meg hát a fideszeseknek a profit. És amikor összeütközésbe kerül a békepártiság a profitpártisággal, az a nemzeti keresztény konzervatívoknak legalább akkora dilemma, mint a viccben a zsidó rabbinak szombaton az ingyen disznóhús esete.
Így írta felül a békepártiságot a profitpártiság. A kedves békepárti, nemzeti keresztény konzervatív szavazópolgár pedig minden egyes tankolásnál jó néhány gépfegyvergolyót vásárol az ukránoknak, segítve ezzel a háború minél jelentősebb elhúzódását. Vagyis a magyar emberek fizetik meg a háború árát. Igen, az ország többségét pont annyira nézik hülyének, mint amilyen.
A tranzakción mindenki nyer, csak ön veszít. Hiszen ennek ez a lényege. Miközben a magyar adófizetők pénzén más módon is támogatott ukrán barátaink a színjáték szerint mindent elkövetnek, hogy a nyugatiak ne vásároljanak orosz olajat, addig a tranziton keresztül busás bevételhez jutnak, nem véletlenül duplázták meg a díjat.
A választási kampányban Orbán Viktor legfontosabb ígérete az volt: „Nem hagyjuk, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg.”
Nem hagyják! Támogatják.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
