Az elmúlt egy év megdöbbentő tanulságokkal járt mindannyiunk számára. Kiderült, hogy a legveszélyesebb vírus nem a leghalálosabb, és az is bizonyítást nyert, hogy a vírus nem az embereket gyilkolja a legjobban, hanem a gazdaságot.
Az új koronavírus kapcsán az elmúlt egy év tapasztalata azt mondatja ki velünk: Csak azért, mert új és mert fertőz, az új koronavírus még nem indokolt volna járványügyi intézkedéseket. Annál inkább indokolt volna és indokolna akár mostantól is külön intézkedéseket az egyének szintjén, és a veszélyeztetett kor,- és egyéb csoportokra fókuszáltan.
Még valami világossá vált az elmúlt egy évben. Két szélsőséges gazdasági folyamat indult meg. A kis,- és mikro vállalkozások teljes csődje, a szolgáltató szektor leállása következtében, és ezzel párhuzamosan a globális, és multinacionális cégóriások még óriásibb növekedése, hovatovább monopolhelyzetűvé dagadása. Ez jól tetten érhető hazánkban is, hiszen a hipermarketek, bevásárlóközpontok nyitva tartása felszívta azt a vásárlóerőt, amelyet a kiskereskedelem és a jellemző, pl. vendéglátó ipari egységek nélkülözni kényszerültek. A szabadidő töltés képtelen és ésszerűtlen korlátozásai pedig az online térbe zárták a társadalom széles rétegeit, mindannyiunkat, akik így alapvető emberi minőségeiket, a szociális mezőben való létezést az online platformokra kényszerítetten kellett, hogy megéljék, és éljük meg a mai napig.
Nem is szólva arról a beláthatatlan szociális kár-együttesről, amelyeket teljes generációk kénytelenek elszenvedni. Az online kapcsolattartás, legyen szó a családról, vagy az oktatásról, végérvényes hiányokat hagyhat maga után a természetes szocializációs folyamatokban, ugyanúgy sokak egészsége is megszenvedi az ésszerűtlen lezárások következtében elmaradt testedzéseket.
Az egyén és az egyéni boldogulás tehát minden módon, és különösképp közgazdaságilag kimutatható módon károsodott, miközben a globalo-egységek soha nem látott módon tettek szert haszonra, és jelentőségük is soha nem látott mértékben nőtt, nemkülönben elültetve azt az abszurd tényt az emberek fejében, hogy immár a multik a nélkülözhetetlenek, az életképtelen helyi megoldásokkal szemben.
Erre az abszurd helyzetre hívja fel a figyelmet a Mi Hazánk azzal, hogy járványszolidaritási adót követel a multiktól, a hipermarketektől, a digitális tech óriásoktól, a kaszinóktól, vagy a horror profitra szert tevő gyógyszeripartól.
A járványszolidaritás azt jelenti, hogy a járványhelyzet megköveteli a szolidaritást a járvány haszonélvezőitől, hiszen érthetetlen, hogy miközben összetett életünk minden egyes szereplője kiveszi a részét a járványhelyzet és kezelése okozta terhekből, pont a helyzet haszonélvezői (vámszedői) maradjanak ki e körből.
Jónás Levente
(fotó,grafika: concordeblog.hu, uh.ro, raketa.com)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
