Egyszer hivatalos ünnep lesz ez a nap – 1940. augusztus 30-ára, a második bécsi döntésre emlékeztek a Hazatérés templománál

A második bécsi döntés az anyaország és az elszakított területeken élő magyarság számára olyan sorsfordító mérföldkő volt, amelyről minden évben kötelességünk méltóképpen megemlékezni. Jóllehet az állami kalendárium ma még nem tekinti hivatalos ünnepnek ezt a napot, bizonyára eljön az idő, amikor piros betűkkel jegyzik majd a naptárakban. Amíg ez valósággá válik, addig is híven kell őriznünk a múlt emlékezetét – erre mutatott követendő példát a vasárnap délután, a Hazatérés templománál megtartott ünnepi alkalom.

A rendezvény a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével kezdődött. Mivel a megemlékezést az Igazságot Magyarországnak Szövetség szervezte, elsőként Budaházy György lépett a mikrofonhoz. Bevezetőjében utalt rá: bár a területi visszacsatolásokra emlékezők most vannak jelen a legnagyobb számban, az, hogy nincsenek még többen, elsősorban a tavaszi választási eredményeknek tulajdonítható.

Másodikként dr. Hegedűs Lóránt igei köszöntőjét hallgathatták meg a jelenlévők, majd egy rövid összeállítást láthattak a korabeli dokumentumokból készített, Kelet felé… című filmből.

A következő előadó dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő volt. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez a rendezvény abszolút hiánypótló, és tulajdonképpen annak az ünnepkörnek a része, amelyben megemlékezünk a Trianonban elcsatolt területek egy részének egykori visszacsatolásáról.

A második bécsi döntéssel puskalövés nélkül tért vissza Észak-Erdély, a Partium és a Székelyföld az anyaországhoz. A visszatért terület 43 492 négyzetkilométer volt, ami a jelenlegi Magyarország területének nagyjából a negyvenhét százaléka.

A visszatért népesség – közel 2,5 millió ember – mintegy 54 százaléka magyar nemzetiségű volt. Fontos azonban kiemelni, hogy a lakosságon kívül rengeteg erőforrás, bányakincs, erdő és épített örökség is újra magyar fennhatóság alá került.

Gaudi-Nagy beszédében azt is megjegyezte, hogy augusztus 30-án a Belvedere-palotában egy nemzetközi jogilag teljesen legális és legitim döntés született, ugyanis 

Románia és Magyarország Olaszországot és Németországot döntőbírónak kérte fel arra, hogy rendezzék a köztük lévő területi vitákat. Ezt a döntést mindkét fél elfogadta, sőt az akkori meghatározó államok – az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország – is mind elismerték, tudomásul vették.

Tehát az is egy súlyos történelmi hazugság, hogy itt – német segítséggel – valamifajta rablótámadás zajlott volna le a magyarság részéről.

Az előadó érdekességképpen arra is rámutatott, hogy Romániával szemben nemcsak a magyarok léptek fel területi igénnyel, hiszen a Szovjetunió Észak-Bukovinát és Besszarábiát, a bolgárok pedig Dél-Dobrudzsát szerezték meg.

A második bécsi döntésnek köszönhetően a visszatért területeket törvénybe is foglalták. Ez az 1940. évi XXVI. törvénycikk, amelynek címe: A román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről.

Lélekemelő a preambulumban található következő rész is: „A magyar nemzet és a magyar törvényhozás az igazság győzedelmébe vetett hitében megerősödve, mélységes áhítattal ad hálát Istennek, hogy immár az elszakított kelet-magyarországi és erdélyi terület egy része is visszatért a Magyar Szent Korona testébe. A magyar haza huszonkét évi szenvedés után, szerető anya gondoskodásával öleli keblére aggódva visszavárt, lélekben erős véreit és összes hűséges fiait.”

Gaudi-Nagy Tamás előadása után Sziva Balázs revizionista dalokkal teremtett jó hangulatot, majd a Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt lépett a mikrofonhoz. Felszólalásában a múlt mellett a jelenről is szólt: véleménye szerint, amíg az atlantisták uralják a világot, addig semmi reményünk nincs Trianon revíziójára. Komoly kritikával illette a mai magyar vezetés külpolitikáját, és arra is utalt, hogy a NATO, illetve az eurázsiai hatalmak közötti várható konfliktus milyen következményekkel járhat.

Újabb zeneszámok következtek – ezúttal Waszlavik László előadásában –, őt követte beszédével a színpadon a határon túli magyarság képviselője, Borbély Zsolt Attila.

Ezután a már említett filmből vetített újabb részlettel tehettünk ismét időutazást, majd a rendezvény egyik anyagi támogatója, Tímár László szólt az egybegyűltekhez. Őt megint Sziva Balázs énekbetéte követte. A rendezvény vége felé – dr. Raffay Ernő gyengélkedése miatt – Fejes Zsolt lépett a színpadra, aki történészként egykori anekdotákat felidézve emlékezett a múltra.

Az utolsó harmadban gyors egymásutánban egy újabb filmrészlet, Waszlavik László éneke, majd Budaházy György zárszava követte egymást. A több mint két órán át tartó rendezvény méltóképpen, a Szózat eléneklésével zárult.

Kapcsolódó: