Dacos és délvidéki énektől zengett a Felvidék egy futballmeccsen (+VIDEÓ)

Dunaszerdahely és Topolya klubjai mérkőztek meg egy barátságos meccsen szerda délután a Csallóközben. A futball ezúttal másodlagos volt, hiszen két olyan magyar klub fanatikusai szurkoltak közösen, amely közül a házigazdák a szlovák, a vendégek a szerb élvonalban szerepelnek. Dacos és délvidéki rigmusok, szurkolói dalok zengték be a Felvidék déli kapuját, Dunaszerdahelyen egy kicsit újra egyesült a Kárpát-medence magyarsága. 

Hétköznap kora délután, a hét kellős közepén az ember legfeljebb akkor megy futballmeccsre, ha nagyon nincs más dolga, vagy éppen a kedvenc csapata játszik. Bevallom, ebben az esetben egyik tényező sem állt fent, azonban ha már egyébként is a Csallóközben jártunk szerdán, akkor nem hagyhattuk ki a dunaszerdahelyi DAC és a topolyai TSC barátságos mérkőzését. Arról ráadásul már előzetesen is tudtunk, hogy délvidéki fanatikusok is érkeznek majd a felvidéki meccsre. A bajtársi és a jó hangulat tehát garantált volt már azelőtt, hogy a játékvezető a sípjába fújt volna a szerdahelyi klub akadémiáján. Persze ne rohanjunk ennyire előre.

Nem gondoltak a győriek tavaszi menetelésére

Délután fél négy környékén kértük ki az első kört a Turul bárban, amikor még csak néhány hazai tartózkodott a kocsmában. Nem hagyhattuk ki a ziccert, így azonnal arról kérdeztük őket, hogy mit szólnak az UEFA döntéséhez, amely szerint nem indulhat a DAC a Konferencia-ligában, mivel ugyanaz a tulajdonosa a klubnak, mint a Győri ETO-nak, az UEFA pedig a fair play szellemében tiltja, hogy ugyanabban a sorozatban két vagy több olyan klub induljon, amelynek a tulajdonosi szálai összeérnek, vagy éppen ugyanazok. Kérdés lehet, hogy mi döntött a győriek javára: az, hogy a magyar bajnokság erősebbnek számít, mint a szlovák liga.

Abszurd, de tulajdonképpen a Ferencváros által – nagyon helyesen – begyűjtött úgynevezett koefficiens-pontok* miatt bukta az idei évre a nemzetközi kupaszereplést a Dunaszerdahely. 

Természetesen ez egy kissé hatásvadász megállapítás, a valóság ennél összetettebb. A nemzetközi szövetség a márciusi tulajdonosi viszonyokat veszi alapul, ám ekkor még senki nem gondolta volna, hogy a Győri ETO Konferencia-ligás helyezést ér el a magyar bajnokságban – a zöld-fehérek tavasszal tíz mérkőzést nyertek meg, és csak a Ferencváros tudta legyőzni őket mind a kupában, mind a bajnokság utolsó fordulójában. Így tehát hiába rendezték a szabályoknak megfelelően a két klub tulajdonosi viszonyait júniusban, az UEFA kizárta a DAC-ot.

*A koefficiens zanzásítva olyan pont vagy együttható, amit a nemzetközi kupában induló csapatok gyűjthetnek nemcsak maguknak, de az őket delegáló bajnokságnak is. A Ferencváros például az elmúlt években rengeteg ilyen pontot gyűjtött nem csak saját magának, de az NB I.-nek is, így mind a Fradi, mind a magyar élvonal nemzetközi kupákban induló csapatai kedvezőbb helyzetből várhatják a nyári sorsolásokat. 

Kezdéskor én is pályára léphettem

Már egyetlen óra is alig volt hátra a meccsig, a topolyaiak azonban még sehol nem voltak. Lassan félő volt az is, hogy egyáltalán oda érnek-e a találkozóra? Természetesen befutottak a Turulhoz, ahonnan a kölcsönös üdvözlések és az üdvözlő pálinka elfogyasztása után el is indult mindenki a DAC akadémiájához, ahol a mérkőzést rendezték. Sportszakmai beszámolóval ezúttal nem készültem, de legalább nekem is sikerült pályára lépnem a kezdéskor. 

Bizony, nem vettem észre, hogy mögöttem már felálltak a csapatok, miközben én vígan fotóztam és videóztam az egyesült felvidéki és délvidéki, vagyis magyar szurkolótábort a pályáról. 

Ezzel alighanem a szlovák tévé közvetítésébe is sikerült bekerülnöm, hiszen a barátságos mérkőzést közvetítették. Magyarországon még edzőmeccsen sem nagyon fordulhatna elő ilyesmi, hiszen vagy zárt kapus meccseket játszanak, vagy a biztonsági cég tagjai ugrálnának a hátamon, amit az élő egyenes adás mellett az esti híradóban is bőszen mutogatnának, mint a hazai huliganizmus iskolapéldáját. Szerdahelyen csak megkértek, hogy álljak már a korlát másik oldalára, így nem csak a szenzációhajhász felvételek, de a botrány, a balhé, a felháborodás, egyszóval mindenféle megrökönyödés is elmaradt. Lehet ezt így is, na. 

A két csapat meccse a tűző napon kiváló hangulatban barátságos 1–1-el ért véget. A szerdahelyi és a topolyai fanatikusok felváltva éltették sajátjaikat, hol meghallgatva a másik dalait, hol pedig közösen énekelve azokat. A „DAC! TSC!” rigmus mellett magyaros énekek hangzottak fel, de az is kiderült az egyik dalból, hogy a határon túli lelátókon nem kedvelik túlzottan Magyar Péteréket. Sokkal inkább büszkék magyarságukra, melyet nemcsak a stadionokban, de a hétköznapokon is megélnek és képviselnek.

A szurkolótábor közösség a csapat körül

Az este itt természetesen nem ért véget. A lefújás után a kispadok mögött éppen Világi Oszkárt faggatta a televízió, én pedig beálltam a sorba, a klubvezető pedig udvariasan, nem mellébeszélve válaszolt kérdéseimre. „A TSC testvérklubunk, hiszen tulajdonosi szinten is a barátom Zsemberi János” – mondta lapunknak Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa, aki hozzátette, nem először játszott egymással a két csapat barátságos mérkőzést. 

A kérdésre, hogy mit jelent neki és a felvidéki magyarságnak az, hogy a két magyar klub fanatikusai közösen szurkoltak, így válaszolt:

„A futball összeköti a DAC-ot is és a Topolyát is. A szurkolótábor egy közösség a csapat körül, és mind a két tábor, azért jött el és találkozott, hogy együtt tudjanak szurkolni. Jó érzés, hogy az ember nemcsak maga van Topolyán, nemcsak maga van Dunaszerdahelyen, hanem vannak ugyanazzal az érzéssel rendelkező emberek több száz kilométerre egymástól.”

Természetesen nem volt megkerülhető kérdés a dunaszerdahelyi klub nemzetközi kupából való kizárása. Ezért kíváncsi voltam arra, hogy amikor márciusban dönteni kellett volna ebben a kérdésben, eszükbe jutott-e hogy a Győr ilyen helyzetbe hozza a DAC-ot? „Nem gondoltuk volna, hogy ez így alakul, de hála Istennek, hogy a Győr egy nagyon jó szezont futott tavasszal, és természetesen örülünk az ő sikerüknek, miközben szomorúak vagyunk a DAC miatt, amely egy ilyen előzetes döntéssel van sújtva. Reméljük, hogy a bíróság a mi javunkra dönt, és alapvetően bizakodóak vagyunk, mert az optimizmus egy fontos része a DAC-nak” – fogalmazott Világi Oszkár.

Egyesülni a trikolór alatt

Visszatérve a Turul bárba nemcsak hideg sörök, de remek illatok is fogadták a szurkolásban megfáradt drukkereket, hiszen vadaspörkölt és különböző sültek elfogyasztása mellett lehetett diskurálni labdarúgásról, a kis és a nagy, valamint a nemzetpolitika aktualitásairól. Szerencsére mindkét táborban akadtak barátok, ismerősök, így témából és sztorikból nem volt hiány az este folyamán, amely számomra úgy tűnt, valóban nem érhet véget. 

A szerdahelyi és a topolyai szurkolók kapcsolata ugyanis nem újkeletű, és vélhetően hallani fogunk még a felvidékiek és délvidékiek barátságáról, ami ezen a hétköznapi délutánon és estén egészen biztosan tovább erősödött. Titkon pedig remélem, hogy lesz arra is mód, hogy a Sepsiszentgyörgy is bekapcsolódhasson a gúnyhatáron túli vérkeringésbe, ahogyan néhány évvel ezelőtt állt össze egy közös koreográfiában a három szurkolótábor piros-fehér-zöld színek alatt jelezve, hogy ember nem szakíthatja szét, amit Isten egynek szánt.