Advent számunkra boldog időszak, rövidesen Jézus születését ünnepeljük! – Idén is adventi keresztállítás volt a Nyugati téren.

November 30-án ünnepeltük advent első vasárnapját. Ezt a napot méltón megünnepelendő, a korábbi évekhez hasonlóan a Mi Hazánk ismét kettős keresztet állított Budapesten, a Nyugati téren.

Advent időszaka a keresztény kultúrkör szerint az Úr születésének előünnepe. A keresztény ember méltón fel szeretne készülni – ahogy az egyházi ének is mondja – arra, hogy az „Ige megtestesülését” ünnepelhesse, ezért a karácsonyt megelőző négy vasárnapot sorszámokkal látta el. A negyedik vasárnap után néhány napon belül pedig már zajlik majd az örömünnepünk, Megváltónk – kisded formájában történő – emberré válására emlékezve.

Ez az adventi időszak tehát a felkészülés és elmélyedés időszaka kell – kellene – hogy legyen minden ember számára. Persze a mai modern világban a karácsony is sajnos egyre kiüresedettebbé válik, sokan elfelejtik valódi értelmét. Úgy gondolják, hogy elég ezt az ünnepet csak a szeretet ünnepének, fenyőünnepnek, vagy egyfajta ajándékozási ceremóniának lealacsonyítani.

Éppen ezért a Mi Hazánk ezzel a főváros egyik csomópontjában felállított kettős kereszttel is jelezni, hirdetni akarja: Jézus születésnapjának méltó megünneplése hiányában, a keresztény ember elveszíti azt a bizonyosságát, hogy megszületett az, aki kereszthalálával az egész emberiségnek – s így személy szerint is mindenkinek – Megváltója lett.

Az idei adventi megemlékezés, november 30-án, vasárnap délután történt, szép számú egybegyűlt előtt a Nyugati téren. A megemlékezés moderátora Balog Csaba, a Mi Hazánk budapesti elnöke volt, a keresztet rövid beszédeik után Dévényi Ferenc katolikus és Kovács Attila református lelkipásztorok áldották meg. A közelgő ünnep kapcsán Bartha Erzsébet, a Mi Hazánk Hitéleti és Civilügyi Kabinetjének elnöke és Lánszkiné Kisgyörgy Enikő, a Mi Hazánk Imacsoportjának tagja is megosztott néhány ideillő, szakrális gondolatot a jelenlévőkkel. A beszédek között Vári-Kovács Péter előadóművész megzenésített egyházi versekkel emelte a megemlékezés hangulatát.

A felszólalók sorát Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke zárta, beszéde megszívlelendő, elgondolkodtató mai tényeket tartalmazott, ezért mindenképpen érdemes teljes egészében ideidézni olvasóink számára:

„Karácsony üzenete ma is ez az örömhír: »Velünk az Isten« (Mt 1, 23). Mi azt is hirdetjük vele, hogy a kereszténység gondolatvilága minden napunk része kell, hogy legyen,

így jelképesen a kereszteket sem engedjük a templomokba zárni. Ezen eszmeiség alapján javasoltuk a hit- és erkölcstan bevezetését az iskolákban, az egyházi esküvő állami elismerését, illetve magzati élet védő, szívhangos javaslatunk is keresztény etikai alapokon nyugszik.

Ha keresztény Európáról beszélünk, akkor ennek azt kellene jelentenie, hogy az életünket, a mindennapjainkat áthatja a hit és Jézus Krisztus tanítása. Ezt tekintjük kiindulópontnak, és ez alapján viszonyulunk egymáshoz, gyermekeinkhez, ismerőseinkhez, sőt akár politikai ellenfeleinkhez is. A kereszténység megélése azt jelenti, hogy tiszteljük az életet. Hogy úgy tekintünk minden embertársunkra, hogy az Isten által rábízott talentumok kiteljesítésében neki segítséget adunk. És az államot is ennek szellemében kell felépíteni és megszervezni, hogy az állam segítse az értelmes életet megélni minden egyes állampolgárának. Ilyen egyszerű – lenne. De így működnek ma az európai államok? Sajnos nem.

Olyan ideológiák nyernek egyre nagyobb teret, amelyek az önsorsrontást állítják be szabadságjogként. Azt mondják, hogy: »Jogod van az abortuszhoz. Jogod van drogozni. Jogod van más családban élni. Jogod van gendersemlegesnek lenni.« A sort még folytathatnám, de a lényeg, hogy vegyük észre: ezek mind tönkreteszik az embert. Ezek mind leépítik, rombolják, és ezek által távolabbra kerülünk attól, amit a kereszténység jelent nekünk. S ez az európai államok döntő többségében állami háttérrel, állami segédlettel folyik, és azok a családok kerülnek valójában hátrányba, akik nem erre akarják nevelni gyermekeiket.

Mondok néhány konkrét példát:

Olaszországban is keresztényellenességnek lehetünk tanúi, hiszen egy baloldali lap szerint Jézus születésének ábrázolása egy Betlehemben, kirekesztő és idegengyűlölő társadalomról tesz tanúbizonyságot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a betlehemezés szokásának kialakítása Assisi Szent Ferenchez kötődik 1223-ból. Értjük ezt?

Rómában egy állami óvoda már novemberben jelezte a szülőknek, hogy nem tartanak a gyerekeknek karácsonyi ünnepséget, mert nem keresztény gyerekek is járnak oda. Padova térségében pedig egy általános iskolában bejelentették, hogy Jézus nevét kihúzzák a karácsonyi énekekből, szintén a nem keresztény gyerekekre tekintettel.

Egy svéd állami vállalat körlevelet küldött dolgozóinak, amelyben arra kérte őket, hogy ne használják a »Boldog karácsonyt!« kifejezést az ünnep közeledtével, mert sértheti a nem keresztény munkavállalókat. Ez lenne a keresztény Európa? Mit művelünk? Öncenzúrával élünk? Jézus nevét sem merjük kimondani, és erre neveljük a gyerekeinket?

A bécsi iskolás gyerekek 41 százaléka vallja magát muzulmán hátterűnek, és ennél jóval kevesebb, mindössze 34 százalék mondja magáról, hogy keresztény.

2024-ben Angliában a legnépszerűbb fiú babanév a Mohamed lett, ráadásul úgy, hogy ugyanennek a névnek két további változata is szerepel a top 100-as listában.

Magyarországon a bevándorlás vendégmunkásnak nevezett, elsősorban ázsiai országokból érkező emberek beáramoltatásával zajlik. Mi is kezdjük érezni ennek hátrányait: Magyarország második legnagyobb városában, Debrecenben közterületen csináltak szemétdombokat. Ázsiai ámokfutó ételfutár elgázolt és cserben hagyott egy gyalogost. Szegeden egy vendéglőst megvertek, és zaklattak különböző nemzetiségű migránsok. Egy akkumulátorgyár középvezető vendégmunkása megerőszakolt egy 16 éves lányt. Nőket rendszeresen zaklattak indiai és pakisztáni migránsok. Ez csak néhány példa az elmúlt időszak híreiből, és ugye tudjuk, hogy sok esetben ki sem derül, hogy miket követnek el.

A szemünk előtt zajlik tehát Európában a kereszténység háttérbe szorítása, tudatosan, tervezetten, ideológia által vezérelve, és mi ne csináljunk semmit, mert akkor rögtön jönnek a bélyegek, hogy kirekesztőek vagyunk, idegengyűlölők, sőt egyenesen nácik! Nem jelent idegengyűlöletet a saját identitásunk, a saját vallásunk megőrzése és továbbadása gyermekeinknek. Ennek jogát senki, sem egy ideológia, sem egy állam nem veheti el tőlünk.

De ez nemcsak jog kérdése, hanem a józan ész kérdése is. Vannak olyan értékek, amelyek gyarapítják az embert, és vannak, amelyek rombolják. Nekünk azokat kell választani, amelyek segítik társadalmunkat, fiataljainkat, gyermekeinket a kiteljesedésben és abban, hogy az életüket értelmesnek tartsák.

Dr. Kiss Imre szeged-csanádi rk. püspöki helynök egy korábbi, szegedi keresztállításunkon ezt mondta: »Advent, karácsony… és kereszt? Hogy jön ide a kereszt? Miért nem karácsonyfát és Betlehemet állítunk? Nem rontja le hangulatunkat egy keresztfa? Nem! A kereszt advent-karácsony legmélyebb értelmére mutat rá. Ha karácsony a szeretet ünnepe – hát a legnagyobb szeretet a kereszten mutatkozott meg. Aki karácsonykor megszületett, annyira szeretett bennünket, az embert, hogy életét adta értünk. Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja másokért.«

Az adventi keresztállításunkon fogást keresők rendszeresen felteszik e kérdést: miért nem karácsonyfát és Betlehemet állítunk inkább? A kereszt azonban elsősorban nem a húsvét, hanem a kereszténység jelképe. Mi pedig pont arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a karácsony nem a fenyő ünnepe, vagy az ajándékozásé, hanem a kereszténységé: Krisztus eljött, hogy meghaljon értünk. Ahogy János evangéliumában olvashatjuk: »Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért« (1Jn 4, 10).

Megszületett a Megfeszített! – fogalmazhatjuk meg tömören azt, hogy Jézus megtestesülése és megváltó szenvedése nem választható szét egymástól; azért jött el közénk, hogy életét a kereszten szeretetből elveszítse.

A kereszt tehát nem a húsvét, hanem az egész kereszténység jelképe; nem véletlen, hogy a templomok tetejéről se szedik le a keresztet a húsvéti időszak végén. A kereszt itt egy felkiáltójel, mely felhívja a figyelmet az ünnep valódi (keresztény) értelmére.”

A beszédek elhangzása után – mintegy az ünneplés csúcspontjaként – Novák Előd a két egyházi méltósággal közösen meggyújtotta az adventi koszorú első gyertyáját. Végezetül egy visszafogott agapé keretében az ünneplő közönséget a szervezők meleg teával, forralt borral, pogácsával, mézeskalács süteménnyel kínálták, amik bizonyára mindenkinek jól estek a besötétedéssel csípőssé váló novemberi estén.