Újranyitotta a pert a szatmárnémeti bíróság – uniós szintre léphet Anzelm apát ügye

Nem született ítélet Anzelm apát kilakoltatási ügyében a Szatmár Megyei Törvényszéken. A bíróság a már lezárt tárgyalást újra napirendre tűzte, és október 20-ra új tárgyalási határnapot jelölt ki. A döntés azért különösen fontos, mert az apát által kezdeményezett, az Európai Unió Bírósága álláspontjának kikérésére vonatkozó kérelmet másodfokon nem utasították el. Azzal, hogy a pert újranyitották és a luxemburgi álláspontot is figyelmbe vehetik, az ügy nemzetközi szintre lép. Az új tárgyalási határnapot 2026. október 20-ára, 12 óra 30 percre tűzték ki. 

A Szatmár Megyei Törvényszék döntése azt jelenti, hogy az ügyben felmerült uniós jogi kérdések már nem csupán a román bíróság előtt kerülnek vizsgálatra. Az Európai Unió Bíróságának álláspontjával az eljárás új, uniós szintű jogi szakaszba lép. Ez fontos fordulópont, valódi mérföldkő a hosszú évek óta tartó jogvitában.

Az ügy egyik fontos eleme, hogy az érintett ingatlan egy húszmillió eurót meghaladó, európai uniós forrásból társfinanszírozott beruházás helyszíne. Anzelm apát jogi képviselője, dr. Varga Andrea szerint ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni az uniós jogot és az ahhoz kapcsolódó alapjogi garanciákat.

Nem pusztán egy lakóhelyről van szó

Az előzmények különösen súlyosak. A kilakoltatás végrehajtására május 27-én került sor, éjszaka, rendőri közreműködéssel. A bejutás érdekében egy mintegy 35 centiméter vastag téglafalat is kibontottak a műemlék templom épületében.

A helyszínen mi magunk is láthattuk, hogy az egyházi célra használt terek egyértelműen elkülönülnek a gimnázium épületeitől. A templomhoz tartozó kápolna, sekrestye és más egyházi helyiségek nem az iskola oktatási célú terei.

Mégis ezek a helyiségek is érintetté váltak a végrehajtásban.

Ez azért lényeges, mert az ügy nem egyszerűen arról szól, hogy egy természetes személynek el kellett hagynia egy lakóhelyet. Az érintett épületegyüttesben egy önálló egyházi jogi személy, a váradhegyfoki Premontrei Prépostság működéséhez kapcsolódó terek is találhatók.

Dr. Varga Andrea érvelése szerint a Prépostság különálló jogi személy, amely nem volt alperese a kilakoltatási pernek. Ezért komoly kérdéseket vet fel, hogyan érinthették a végrehajtás során olyan jogalany által használt egyházi terek is, amely maga nem volt résztvevője a pernek.

Egyházi intézményről és egyházi vagyonról is szó van

A vita másik fontos része a Prépostság jogállása.

A váradhegyfoki Premontrei Prépostság önálló egyházi jogi személy, amelynek működését az egyházi jog szabályai is meghatározzák. Románia saját jogrendjében is elismeri az egyházak önálló szervezeti és működési szabályait.

A Prépostság jogi képviselője szerint ezért az intézmény létét, működését és egyházi vagyonát érintő kérdésekben nem lehet kizárólag egy polgári jogi kilakoltatási eljárásból kiindulni.

A jogi érvelés szerint bizonyos, az önálló egyházi intézmény létét és vagyonát érintő döntések az egyházi jog alapján a rend legfőbb vezetésének, illetve egyes esetekben a Szentszéknek a hatáskörébe tartoznak.

Ez különösen fontos annak fényében, hogy a májusi végrehajtás során nem csupán Anzelm apát lakóhelyének használata szűnt meg, hanem a vallásgyakorlás, a hitélet gyakorlásának lehetőségei is sérültek. Megszűnt például annak a lehetősége, hogy az apát a megfelelő diszkrét módon, elkülönülve más templomi terektől gyóntatni tudjon.

Felmerülhet továbbá az alapvető emberi jogok megsértése is. Azzal, hogy az apátot  rendházból kitették, a tisztálkodási és alapvető higiénia megtartását is ellehetetlenítették. Konkrétan nem csak hálószoba, hanem mosdó, toalett és víz nélkül hagyták magára az egyházi méltóságot. 

A végrehajtás megtörtént, az ügy mégsem zárult le

Az ügy egyik legfontosabb ellentmondása az, hogy miközben a jogvita az államosítható és védett épületrészekről a prépostság és az önkormányzat között továbbra is folytatódik, a kilakoltatást karhatalmi erővel már végrehajtották. 

Az elsőfokú eljárásban Anzelm apát már kérte, hogy a bíróság az ügyben felmerült uniós jogi kérdésekkel kapcsolatban forduljon állásfoglalásért az Európai Unió Bíróságához. Ezt akkor nem fogadták el. A mostani döntés azonban új helyzetet teremtett.

Az atya a fejleményekről híveinek is beszámolt.  Rövid üzenetében így fogalmazott:

Ez azt jelenti, hogy a bíróság nem söpörte félre az uniós utat. Foglalkozik vele. És amíg foglalkozik vele, addig ítélet nincs.

Az apát türelmet és bizalmat kért, és megköszönte mindazoknak az imádságát és kitartását, akik az elmúlt hónapokban mellette álltak:

Türelemmel és bizalommal várunk tovább. Köszönöm mindannyiuk imádságát és kitartását.

Mi valójában a tét?

Az évtizedek óta húzódó ügy gyökerei az egyházi tulajdon államosításáig nyúlnak vissza. Fejes Rudolf Anzelm atya ezt a küzdelmet már örökségként vette át: annak a történetnek a folytatásáról van szó, amelyben a kommunista román állam egykor államosította a premontrei egyházi vagyont.

Az ügy egyik különösen fontos kérdése, hogy az államosítás jogi keretei alapján az oktatási célú épületek és az egyházi célú épületek nem kezelhetők azonos módon. A vita egyik központi eleme éppen az, hogy a templomhoz, kápolnához és sekrestyéhez hasonló, kifejezetten egyházi célú terekre nem vonatkozhat ugyanaz az állami igény, mint az oktatási célú épületekre. Az egyházi, vallásgyakorlási célú ingatlanokat ugyanis még a román törvények sem engedik államosítani, az pedig nem lehet kérdés, hogy például egy sekrestye, amit a végrehajtás során szintén lezártak, oktatási vagy vallásgyakorlási célú egyházi területnek minősül. 

Ezért az ügy túlmutat egy ingatlanvitán. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ki használhat egy épületet, kié egy fal vagy egy helyiség. Fejeș Rudolf Anzelm atya álláspontja szerint itt egy olyan örökség megőrzéséről is szó van, amelynek része a nagyváradi magyarság története, kultúrája és egyházi múltja.

Korábbi riportunkban az atya arról is beszélt, miért nem hajlandó kompromisszumot kötni ebben a kérdésben. Ahogy akkor fogalmazott: 

Az igazság nem ismer kompromisszumot. Az igazság egyféle.

Álláspontja szerint pedig a tét végső soron jóval nagyobb annál, mint hogy egy templom, egy rendház vagy néhány épületrész kinek a tulajdonában marad. Arról is szól, hogy mi marad meg Nagyváradon a magyar múltból, a magyar kultúrából és abból a szellemi örökségből, amelyet ezek az egyházi intézmények évszázadokon keresztül őriztek.

Ezért különösen fontos, hogy a mostani döntéssel az ügy nem zárult le. Új tárgyalás következik, és az Európai Unió Bíróságának álláspontja is szerepet kaphat abban, hogyan folytatódik tovább az eljárás.