Brutális erősségű földrengés rázta meg a napokban Törökországot és Szíriát. A halottak végső számát jelenleg még megbecsülni is nehéz, a magyar médiában testközelből lehet követni a történéseket, de amiről kevesebb szó esett, hogy Szíriában szintén hatalmas tragédiaként sújtott az ország északi részére a földrengés, ráadásul a szíriai emberek immár tizenkét éve háborús körülmények között élnek.
A Magyar Jelen külpolitikai rovatvezetője, Nicolas de Lamberterie hiánypótló kérdéseket tett fel Kassab Adonisnak, az Orientalista.hu szír származású főszerkesztőjének.
Magyar Jelen: A február 6-i földrengés Törökország mellett több szomszédos országot is súlyosan érintett, köztük Szíriát. Mi a helyzet most Szíriában?
Kassab Adonis: A hírekben valóban úgy jött le, hogy Törökországban történt a legnagyobb pusztítás, de ez csak részben igaz. Bár a földrengés központja Törökországban volt, de Szíria északi részét is súlyosan érintette. Az ottani károkat nem lehet még megbecsülni sem, mert vannak még olyan területek, köztük Idlib tartomány ami az iszlamisták megszállása alatt áll, illetve Aleppo tartomány északi részét a török hadsereg és a velük szövetséges szélsőséges fegyveres csoportok ellenőrzik. Ezekről a területekről alig kapunk információt az anyagi károkról, illetve a halottak és a sebesültek számáról.
A szíriai hadsereg által ellenőrzött területekről vannak pontosabb adatok. Jelen állapot szerint 5 millió embert érintett a földrengés és 300 ezer ember vesztette el az otthonát, vagy vált lakhatatlanná a háza.
A halálos áldozatok száma a mostani adatok szerint 4-5 ezer fő, de ez a szám akár a többszöröse is lehet, hiszen a mentési munkálatok eszköz és külső segítség hiánya miatt szinte teljesen elmaradtak. Ezért akár több száz, vagy több ezer holttestre is bukkanhatnak az elkövetkezendő hetekben.
Szíriában drámai a helyzet. Törökországba az első napokban már 30-40 ország küldött támogatást, de Szíriába az embargó miatt az első napokban semmi nem jutott be. Hiába akartak volna segíteni Európából, vagy más helyekről, mindenki félt megszegni az Egyesült Államok és az Európai Unió által négy éve elrendelt embargót és szankciós csomagokat. Ezeket csak egy héttel a földrengés után oldották fel, de csak részben. Emiatt a mentőcsapatok már későn, vagy egyáltalán nem tudtak bejutni. Anyagi támogatást a mai napig nem lehet utalni, még magánszemélynek sem.
Magyar Jelen: Vannak országok, akik segítettek?
Kassab Adonis: Akadtak olyan országok, akik nem törődtek a szankciókkal és rögtön segítettek. Ezek közé tartozik Kína, Venezuela, Algéria, Oroszország, Irán, Irak és Libanon. Magyarországról a Máltai Szeretetszolgálat hálózatán érkezett segítség, mobil kórházak és anyagi hozzájárulás formájában.
Eleve egy háború által sújtott országban nagyon nehéz a helyzet. 2019 óta ez az állapot áll fenn, mert a szír hadsereg gyakorlatilag megnyerte a háborút és a nyugatiak kezében már nem maradt más eszköz az embargón kívül. A négy éve elrendelt embargó sokkal súlyosabb károkat okozott, mint a háborús évek. A WHO jelentése szerint az ország fele az éhínség küszöbén van. Vagyis az egykoron jómódú szír társadalom Afrika szintjére süllyedt.
Magyar Jelen: Mit tud csinálni, hogy tud segíteni az egyszerű ember?
Kassab Adonis: Magyarországon évekkel ezelőtt megszerveztük a Közel-Keleti Keresztények Közösségét. Az itthoni szervezetekkel karöltve adománygyűjtésbe fogtunk.
Mi az ottaniaknak ezen keresztül gyűjtjük az adományokat, banki utalással, ruhával, gyógyszerrel, takaróval. Ezeket mi becsomagolva eljuttatjuk a rászoruló családoknak – vallási hovatartozás nélkül.
Magyar Jelen: A háború kezdete óta Törökország milyen módon vesz részt a harcokban? Az utóbbi időben úgy tűnik, hogy közeledtek a felek. Most, hogyan áll a terhelt viszony?
Kassab Adonis: Eléggé összetett a kérdés, mert Szíria keleti részét amerikai segítséggel elfoglalták a kurdok, itt állandók a fegyveres konfliktusok. Törökország a kurdok visszaszorítására több támadást is indított. 2017-ben volt egy orosz-török megállapodás, aminek alapján a törökök egy 30 kilométeres részre szabadon bevonulhatnak, cserébe a tartományból kivonják az iszlamistákat és 2018-ban átadják az M4-es autópályát, ami összeköti Aleppót a tengerparttal. Ez a mai napig nem történt meg.
Viszont december végén háromoldalú találkozót tartottak Moszkvában a török, szíriai és orosz védelmi miniszter részvételével. A szíriai háború 2011-es kezdete óta ez volt az első ilyen jellegű találkozó. A felek megegyeztek, hogy az egyeztetések folyamatosak lesznek és februárban akár külügyminiszteri szinten tartanak megbeszélést. A földrengés viszont közbelépett.
Fontos tényező, hogy Törökországban választások közelednek. Erdogannak nagyon nagy teher már a többmillió szíriai menekült. A migránsokkal való fenyegetés már nem hoz pénzt a konyhára, ráadásul a törökök jó része ellenzi a menekültek jelenlétét.
Ankara szabadulna a szír menekültektől, ezt leggyorsabban úgy teheti, ha visszaküldi őket Szíriába. Ehhez viszont viszont ki kell békülni Damaszkusszal, ami nem lesz könnyű. Ugyanis már a konfliktus elején Erdogan volt az egyik legnagyobb támogatója a szíriai iszlamista csoportoknak, és ő az elsők között követelte Assadtól hogy távozzon a hatalomból. Ráadásul a török hadsereg három észak-szíriai tartományban van jelen megszálló erőként. A szír elnök leszögezte, hogy bármilyen egyezség csak akkor jöhet létre, ha a törökök feltétel nélkül elhagyják Szíriát. A következő hónapokban kiderül, hogy a török vezetés valóban vissza akarja állítani a kapcsolatát Damaszkusszal és meghoz olyan stratégiai döntéseket, ami talán elhozhatja a békét a térségben, vagy a tőle megszokott módon csak taktikázik és csak kampányeszköznek használja a Szíriával való megbékélés tervét.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
