„Fehér gyerekek nem kívánatosak?” – identitásválság és ideológiai harc a német evangélikus egyházban

A vita középpontjában a Németországi Evangélikus Egyházi Nap, vagyis a Kirchentag áll – egy kétévente megrendezett esemény, amely 1949 óta a német protestáns élet egyik meghatározó eleme. Eredetileg a II. világháború utáni lelki megújulás és társadalmi egység elősegítésére jött létre, a teológiai eszmecsere fórumaként egy széttöredezett országban. Ma viszont komoly viták célkeresztjében áll egy döntés miatt, amely korlátozza a fehér gyermekek részvételét a közelgő hannoveri Kirchentag néhány programján. Ez erős ellenérzéseket váltott ki, és rávilágít a német evangélikus egyházon (EKD) belüli egyre mélyülő világnézeti törésvonalakra.

(A „Kirchentag” a magyar olvasóknak talán kevéssé ismert: ez egy nagy protestáns találkozó, ahol vallási, erkölcsi és társadalmi kérdésekről esik szó.)

A Kirchentag célja eredetileg az volt, hogy a protestáns híveket hitük elmélyítésére ösztönözze, miközben párbeszédet kezdeményezett a külvilággal. Idővel azonban fesztivállá alakult, amely a vallási és erkölcsi kérdések mellett egyre több politikai témát is felölel. Sokak szerint ez az elmozdulás eltávolította az eseményt eredeti küldetésétől: míg korábban a keresztény tanítások adták az alapját, ma már sokszor erkölcsileg vitatható társadalmi ügyek kerülnek előtérbe. Kritikusai ezt egyfajta „felvilágosult ideológiának” – vagy inkább annak torz karikatúrájának – nevezik. Mindez egy szélesebb átalakulás része az EKD-n belül, ahol a hagyományos egyházi részvétel csökken, miközben egyre hangsúlyosabbá válik a világi baloldali aktivizmus.

A fehér gyermekeket érintő intézkedést először a német Bild napilap hozta nyilvánosságra. A szervezők szerint a lépés célja a „rendszerszintű fajgyűlölet” elleni küzdelem, valamint a „sokszínűség” előmozdítása. A döntés azonban komoly felháborodást váltott ki. Maximilian Krah, az Alternatíva Németországért (AfD) párt Bundestag-képviselője „rendkívül diszkriminatívnak” nevezte az irányelvet. A Kirchentag manapság a mesterséges identitáspolitika színterévé vált, messze eltávolodva eredeti céljától: a lelki elmélyüléstől és a keresztény közösség építésétől.

A konfliktus gyökere az EKD egyre nyilvánvalóbb alkalmazkodása a balliberális társadalmi programokhoz. Az egyház prédikációiban és rendezvényein ma már központi szerepet kapnak az olyan elfajult témák, mint az „LMBTQ+ jogok”, a „nemi identitás” vagy a „faji egyenlőség”. Ez egy szélesebb nyugati jelenség része, amely sok protestáns felekezetet érint, és nem csupán a német egyházra jellemző. Mégis, Németországban különösen látványos az átalakulás. A homoszexuális kapcsolatok megáldása és a fetisizált „befogadás” hajszolása sokak szerint már nem fér össze a keresztény hit lényegével. Ezek inkább ideológiai engedmények, semmint hitbéli meggyőződések.

A helyzetet tovább súlyosbítja Németország demográfiai válsága. Az ország a világ egyik legalacsonyabb születési rátájával és gyorsan elöregedő lakossággal küzd. A tömeges, gyakran illegális bevándorlás, valamint a harmadik világból származó, már Németországban született generációk jelenléte további társadalmi feszültségeket szül. Ebben a helyzetben sokak szemében különösen abszurdnak tűnik az őshonos fehér német gyermekek kizárása egyházi rendezvényekről. A Bild cikke sok német aggodalmát fogalmazta meg: kultúrájuk és vallási örökségük eltűnhet, a társadalmi megosztottság pedig tovább mélyülhet.

Ráadásul az evangélikus egyház mesterséges identitáspolitikára és LMBTQ+ propagandára helyezett hangsúlya elvonja a figyelmet az igazán sürgető ügyekről, mint az őshonos kultúra megőrzése és a közös nemzeti hagyományok ápolása. A Kirchentag egykor a protestáns hitet állította a nemzeti közélet középpontjába, ma viszont azzal fenyeget, hogy elidegeníti a hagyományhű híveket és a világi konzervatívokat, akik elutasítják ezt az ideológiai irányt.

Ez az eszmei fordulat ellenállást váltott ki a német politikában és társadalomban. Sokak szemében – különösen az AfD-hez kötődő körökben – a Kirchentag körüli vita a kulturális önbizalom elvesztésének szimbóluma. A Bild tudósítása ugyanakkor arra utal, hogy még a korábban balliberálisnak tartott sajtóban is megjelentek azok a hangok, amelyek megkérdőjelezik Németország erkölcsi és társadalmi irányát.

A fehér gyermekek kizárása bizonyos programokból jogos felháborodást váltott ki. A szervezők szerint ez a történelmi igazságtalanságok orvoslását és az eddig háttérbe szorított csoportok hangjának felerősítését szolgálja. Viszont ez fordított diszkrimináció, amely épp az általuk hirdetett egyenlőség elvét ássa alá. A vita emellett egy szélesebb összefüggést is felvet: hogyan viszonyuljon Németország, és vele együtt a nyugati világ az egyre erősödő multikulturalizmushoz, saját történelméhez és a hagyományos identitás kihívásaihoz?

Németország népesedési válsága tovább erősíti ezeket az aggodalmakat. Az alacsony születésszámok és a harmadik világból érkező bevándorlási hullámok miatt a kulturális önazonosság kérdése egyre égetőbbé vált. A Kirchentag megosztó és torz identitáspolitikája inkább mélyíti, mint enyhíti a társadalmi törésvonalakat. A konzervatívok, köztük Krah, úgy vélik, ezek az intézkedések eltávolítják az egyházat alapvető értékeitől, és gyengítik annak társadalmi szerepét.

A német evangélikus egyház, az EKD, egy mélyreható kulturális átalakuláson megy keresztül, amely a kereszténység balliberális, torz értelmezései felé mutató, világméretű folyamat része. Az agymosott balliberális ideológusok szerint az egyház korszerűsítése elengedhetetlen, míg a hagyományhű keresztények úgy látják, hogy ez az út a hit lényegének feladásához vezet. A hannoveri Kirchentag mára csatatérré vált a „haladó” ügyek hívei és azok között, akik a hagyományos erkölcsi értékek mellett állnak, amelyek évszázadokon át vezették Európát. A Kirchentag példája figyelmeztetés arra, hogy a hit és a nemzeti összetartozás elhanyagolása milyen súlyos veszélyt jelent egy nép egészséges lelki és kulturális jövőjére.

(Bild, Maximilian Krah X)