Ki számít most kisebbségnek? Zsidó vállalkozások, identitásjáték és az érvek a faji előnyök ellen

Az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának januári döntése, miszerint a zsidó tulajdonú vállalkozásokat kisebbségi státuszra jogosultnak ismeri el, jelentős fordulatot jelent az amerikai identitás- és gazdaságpolitika terén. A változást a Kisebbségi Üzleti Fejlesztési Ügynökség és az Ortodox Zsidó Kereskedelmi Kamara közötti megállapodás rögzítette, amely lehetővé teszi ezeknek a cégeknek, hogy hozzáférjenek olyan támogatásokhoz, szerződésekhez és egyéb forrásokhoz, amelyeket eddig kifejezetten úgynevezett „hátrányos helyzetű” csoportok számára tartottak fenn.

A Kamara alapítója, Duvi Honig szerint ez igazságosabb feltételeket teremt. Ugyanakkor egyes Amerika Első és libertariánus körök politikai engedményként értékelik a döntést, amely szerintük komoly kérdéseket vet fel a méltányosság, a következetesség és a faji alapú támogatási programok jövője kapcsán.

Honig, ortodox zsidó üzletember és lobbista, úgy látja, hogy a zsidó vállalkozások strukturális hátrányokkal küzdenek – például a sabbat megtartása miatt, valamint azért, mert eddig kizárták őket a hátrányos helyzetűeket támogató programokból. Saját szavaival: „Máig van egy sárga csillagunk, ami miatt nem kaphatunk kisebbségi támogatásokat vagy adófizetők pénzét, és ez értelmetlen.” Ezzel lényegében a mai amerikai zsidó vállalkozók helyzetét a második világháborús zsidóüldözéshez hasonlítja. Ez az érvelés még a zsidó közösségen belül is vitát váltott ki, de a valódi ellenállás azok részéről érkezik, akik a döntést diszkriminatívnak és képmutatónak tartják.

A legtöbb mutató alapján az Amerikában élő zsidók nem tekinthetők gazdaságilag hátrányos helyzetűnek. A Pew Research felmérése szerint az Egyesült Államok vallási csoportjai közül az övék a legmagasabb átlagos háztartási jövedelem, és jelentős befolyással bírnak a médiában, a jogban, a pénzügyekben és az oktatásban. Ennek ellenére a szövetségi kormány most „kisebbségi tulajdonúként” sorolja be az ilyen vállalkozásokat – noha ez a kategória eredetileg a tartós gazdasági nehézségekkel küzdő közösségek megsegítésére jött létre.

Sokan úgy látják, hogy ez a döntés nemcsak félreértelmezi a program célját, hanem a rászorulók helyett a politikailag előnyösebb helyzetű csoportokat részesíti előnyben.

Chris Menahan, az Information Liberation nevű globalizmus-ellenes oldal újságírója megjegyezte, hogy a zsidó szervezetek érdekeik szerint váltogatják identitásukat: „Fehérek, ha az előnyös, és kisebbségiek, ha az szolgálja céljaikat. Ez szembeötlő kettős mérce, amely másokat hátrányba sodor.” Sokan egyetértenek vele, akik úgy látják, hogy Amerikában a faji besorolás egyeseknél rugalmas, másoknál merev – a politikai érdekérvényesítés függvényében. A népszámlálás során a zsidó amerikaiakat fehérnek tekintik, mégis kisebbségi előnyöket szerezhetnek, ha támogatásért lobbiznak. Ez a kettősség lehetővé teszi, hogy bizonyos csoportok a méltányosságra hivatkozó rendszer mindkét oldaláról hasznot húzzanak.

Tucker Carlson, a Fox News egykori műsorvezetője és az identitáspolitika bírálója, figyelemelterelésnek nevezte a döntést: „Az identitáspolitika rákos daganat a társadalmunkon. Egymás ellen uszít csoportokat, és elvonja a figyelmet az ország valódi gondjairól.” Szerinte az ilyen intézkedések nem egyesítenek, hanem megosztottságot keltenek és indulatokat szítanak. Ben Shapiro, a The Daily Wire társalapítója és ismert ortodox zsidó, szintén ellenzi, hogy a kormány faji vagy vallási alapon ossza el a gazdasági előnyöket. Szerinte: „Ez visszalépés egy olyan társadalom számára, amely az egyenlőségre büszke.”

Laura Loomer, zsidó származású, de bizonyos Amerika Első nézeteket valló újságíró a zsidó lobbi képmutatására mutatott rá: „Ez a kettős mérce iskolapéldája. A zsidó csoportok kisebbségi státuszért lobbiztak, miközben a többség részeként lépnek fel, ha az kedvezőbb. Ez aláássa a kisebbségi programok hitelét.” Az amerikai jobboldal szerint ez a kormányzati programokkal való visszaélés, és jól mutatja, hogy egyesek más szabályok szerint játszanak.

A fehér érdekeket nyíltan védő szerzők ennél is tovább mennek. Jared Taylor, az American Renaissance szerkesztője szerint a faji előnyök eleve hátrányosak a fehérekre nézve, bármilyen formában is alkalmazzák őket. Az, hogy amerikai zsidókat is bevonnak, akik gazdaságilag a legtöbb etnikai csoportnál jobban teljesítenek, csak még látványosabbá teszi az egyenlőtlenséget. David Cole, a Taki’s Magazine újságírója úgy látja, hogy a kisebbségi programok nem a múlt hibáit orvosolják, hanem a befolyásos etnikai lobbikat jutalmazzák.

A döntés mögött egy mélyebb kérdés húzódik: vajon jogos-e a „kisebbségi státusz” fogalma? Egyesek szerint maga a rendszer diszkriminatív. Az identitáshoz kötött lehetőségek arra kényszerítik az embereket, hogy származásukkal versengjenek, nem pedig képességeikkel vagy szükségleteikkel. Noha a múlt sérelmeinek jóvátételére hivatkoznak, ezek az intézkedések egyre inkább az elit érdekcsoportok kivételezését szolgálják. A dolgozó és középosztálybeli fehérek, akik nem védett csoportok tagjai, kiszorulnak azokból a programokból, amelyeket adójukból finanszíroznak.

A döntés ellenzőit leginkább az aggasztja, hogy a „kisebbség” fogalma nem állandó: folyamatosan bővül, ahogy erős csoportok helyet követelnek maguknak benne. Ha a határ ilyen könnyen elmozdítható, nehéz komolyan venni, hogy a „kisebbség” fogalma több lenne puszta politikai eszköznél.

Ez a változás elsőre talán csak hivatali szabályozásnak tűnik, de valójában komoly hatással van a nemzeti egységre és az egyenlő bánásmód elvére. Minél homályosabbá és egyre inkább politikai indíttatásúvá válik a kisebbségi státusz, annál nehezebben védhető a faji előnyök rendszere. Ha a méltányosság lenne a cél, ideje lenne megszüntetni az ilyen megkülönböztetést, és mindenkit egyformán kezelni a törvény előtt. Amíg ez nem történik meg, az ilyen intézkedések csak tovább mélyítik a felháborodást és a bizalmatlanságot, különösen azok körében, akik kimaradnak az általuk is támogatott előnyökből.

(A JNS.org (Jewish News Syndicate), Information Liberation, Taki’s Magazine, American Renaissance, The Daily Wire, Fox News, Laura Loomer nyomán)