Az USA, Ukrajna és Európa egyeztetett a békekötésről Washingtonban – Stier Gábor kommentálja az eseményt

Múlt hét péntekén az amerikai és az orosz elnök tárgyalt Alaszkában az orosz–ukrán háború befejezésének lehetséges módozatairól. Hétfőn az amerikai elnök már az ukrán elnökkel és európai vezetőkkel egyeztetett Washingtonban. A cél mindenkinek a háború befejezése, azonban, hogy ez milyen módon, milyen határok megállapítása mellett, és milyen biztonsági garanciákkal történne meg, még nem teljesen elfogadott mindegyik fél számára. Viszont már ez a találkozó is valamelyest közelebb vitt mindenkit a régóta áhított békéhez.

 – Ismét találkozott az amerikai és az ukrán elnök, mennyiben volt ez más, mint a februári találkozásuk?

– Arra mindenki emlékszik, hogy a februári nagyon viharos véget ért, ez a mostani találkozó már sokkal szívélyesebb és barátságosabb volt. Mivel ez pár nappal a Trump–Putyin találkozó után történt, azt mondhatjuk, ez is egy lépés volt a béke felé vezető úton. Viszont ha a Putyinnal való találkozást nagy lépésnek tekintjük, akkor a mostanit kisebb jelentőségűnek értékelem.  Viszont úgy érzem, a következő tervezett tárgyalás, ami akár háromoldalú (Trump–Putyin–Zelenszkij) is lehet, már ismét nagyobb jelentőségű lesz a béke megteremtése szempontjából.

– Ezek szerint a béke megteremtése, ha talán lassan is, de halad előre?

– Én ennek tekintetében nem lennék türelmetlen, és most már úgy tűnik, hogy Trump is – meghazudtolva saját személyiségét – kevésbé az. Ő is felfogja már, hogy ez egy folyamat, ennek valamennyi időt kell adni. De azért természetesen sietteti a dolgokat több oknál fogva is. Egyrészt azért, mert a részéről mindenképpen van egy olyan meglátás, hogy ebből a konfliktusból többet kihozni már nem lehet. Úgy gondolja, a nyereséget kell realizálni, és továbblépni. Másrészt a belpolitikai okok azok, amelyek sikerkényszerbe hozzák őt. S ezek mellett, még ott van természetesen a személyisége is, ő egy üzleti gondolkodású ember, aki mindig sikerre törekszik.

– Hogyan zajlottak a mostani tárgyalások?

– Az Ovális Irodában februárban történtekből tanulva, mind a két oldal nagyon finoman igyekezett elkerülni a konfliktusokat, mert a cél nem az, hogy egymást lenyomják, hanem, hogy folytatódjon a párbeszéd, folytatódjon a rendezési folyamat. Mert mindenkinek az érdeke, hogy ez ne álljon meg, de persze már abban egészen eltérőek az álláspontok, hogy közben ki mit akar, és mit szeretne. Most mind az amerikaiak, mind Zelenszkij nagyon ügyeltek arra, hogy felesleges dolgokkal, rossz viselkedéssel, a másik idegesítésével ne rontsák el a dolgokat.

Ennek még az is a része volt, hogy most Zelenszkij öltönyt vett fel, s akkor is csendben maradt, türtőztette magát, amikor látszott rajta, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Összességében az ukrán elnököt jól felkészítették erre a tárgyalásra, de az amerikai elnök is kevésbé provokálta őt. Így a külső jegyekből ítélve, olybá tűnt, mint egy apa-fiú viszony, mintha egy hátbaveregetés után Trump azt mondta volna neki: „Jól van kisfiam, semmi baj, majd itt megoldjuk a dolgokat.”

Az is eltérés volt, hogy nem osztottak meg a sajtóval sok információt, nem szivárogtattak ki semmit – ez megint a siker és az eredményesség egyik kulcsa lehet. Mert az állandó kiszivárogtatás, az nem elsősorban az információ átadásáról szól, hanem ezekre úgy lehet tekinteni, mint a nyomásgyakorlás egyik eszközére.

– Zelenszkij most népes kísérettel érkezett – német kancellár, brit és olasz miniszterelnök, francia és finn elnök, NATO-főtitkár, Európai Bizottság elnöke – ennek mi lehetett az oka?

– Egy elterjedt nézet szerint az, hogy vigyázzanak arra, Zelenszkij viselkedésével ne rontsa el a dolgokat, de nem ezt tartom fontosnak. Egyébként is külön – négyszemközti – találkozó volt, az amerikai és ukrán elnök között, itt nyilván nem tudtak volna semmibe beleszólni.

Én sokkal inkább fontosnak tartok két dolgot. Az egyik az, hogy az európaiak rájöttek arra, hogy az ukrajnai békefolyamat – és ezzel együtt a világ átrendeződése – fölgyorsult, és ők is szeretnének legalább az „asztal végén” ott lenni. Vagyis nem szeretnének kimaradni sem a tárgyalásokból, sem az osztozkodásból. A másik ok, hogy majd minél jobb pozíciót harcoljanak ki Ukrajnának a tárgyalásokon, mert ezzel valójában önmaguknak, Európának érhetnek el sikereket. Európa szeretne hangsúlyosan bekerülni a majdani békemegállapodásba, ez volt a második motiváció, ezért utaztak el, s azt kell mondani, hogy ez a jelenlét Európa számára sikert jelentett.

– Európa tehát tényező szeretne lenni, de valóban megmaradhat annak a világpolitikában?

– A mostani időkre Európa az USA vazallusává vált, elsősorban nem is Trump, hanem a demokraták rángatták szinte dróton az európai vezetőket. Tehát ehhez képest az egy európai siker, hogy Donald Trump kénytelen volt egy gesztust tenni, meghallgatni őket és figyelembe venni az európai fősodornak a véleményét. Mert bár Európa gyenge, de azért nem annyira, hogy Trump rendezési elképzeléseit ne tudná lassítani. S Trump siet, túl szeretne lépni az ukrajnai háborún, mert egyéb dolgai vannak. Ukrajna tekintetében csak a hozadékot kell az USA-nak realizálni, de a többi kihívásra és lehetőségre koncentrálnia kell. 

Európa viszont beleragadt az ukrajnai konfliktusba, és Ukrajna foglyává vált. De most már kezd nyiladozni az európai vezetők szeme, úgy gondolják, azért mégiscsak ott kellene lenniük a világ újrarendezésének folyamatában, ahogy az előbb fogalmaztam – legalább az asztal végén ülve.

– A mostani tárgyalásokra hogyan reagáltak az európai vezetők?

– A német kancellár kivételével elfogadták, hogy nem kell feltétel nélküli tűzszünet ahhoz, hogy létrejöjjön a békemegállapodás a két harcoló ország között. Úgy tűnik, hallgatólagosan – bár nem nagy tetszéssel – tudomásul vették a területveszteségeket és még a területcserét is. Elsősorban inkább már az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákra – amik még közel sincsenek teljesen kidolgozva – koncentrálnak, ez tűnik számukra a legfontosabbnak.

– Gondolom, Putyin is nagyon kíváncsi volt arra, miről folynak a tárgyalások?

– Őt Trump szinte azonnal értesítette mindenről, hiszen megszakította az európai vezetőkkel folytatott tárgyalást és negyvenperces beszélgetést folytatott vele. Ebben egyrészt tájékoztatta, hogy mit fogadtak el a pár nappal korábbi megegyezésükből, másrészt azt is elmondta, hogy még augusztus végéig egy hármas – de legalább egy orosz–ukrán – csúcstalálkozót akar tető aláhozni.

– Hogyan reagált erre Oroszország?

– Az orosz elnök külpolitikai tanácsadója szerint a következő lépésnek még nem ennek kellene lenni, hanem magasabb szintre kellene emelni azokat a tárgyalásokat, amelyek elkezdődtek Isztambulban Oroszország és Ukrajna között. Ha ott már minden fontos dolog körvonalazódott, akkor jöhet az a csúcstalálkozó, amelyre Putyin is és Zelenszkij is készen áll. Trump ezen csak akkor venne részt, ha már vélelmezhetően siker várható rajta. Ha még nem, akkor inkább még a háttérben marad, s majd akkor lép oda a tárgyalóasztalhoz, ha már a tárgyalások mindenképpen elvárható eredménnyel kecsegtetnek. Hiszen számára az lenne a legfontosabb, hogy a tárgyalások sikerét saját magának vindikálhassa.

Megjegyzem, a tárgyalások helyszíne tekintetében a Guardian például egyértelműen Budapestet említette, de van esélye Rómának (Vatikán) is, míg a hírek szerint Putyin – akárcsak Macron – inkább Genfet választaná.