Trump 25 százalékos vámot vetne ki az Iránnal kereskedő országokra

Donald Trump amerikai elnök január 12-én jelentette be Truth Social-közösségi felületén, hogy minden Iránnal kereskedő országra 25 százalékos vámot vet ki. A döntés időzítése nem volt véletlen. Az elnöki bejelentés közvetlenül követte az Iránt megrázó tömegdemonstrációk elmélyülését, amelyek során a nyugati, fősodratú sajtó egyes beszámolói szerint országszerte több ezer tüntetőt öltek meg a biztonsági erők tagjai.

December 28-a óta, mindössze két hét alatt a halottak száma több mint 2500-ra emelkedett az amerikai székhelyű Human Rights Activists News Agency (iráni emberi jogi aktivisták hírügynöksége) adatai szerint. Egyes orvosi források és aktivista csoportok ennél is magasabb számokat említenek, 12–20 ezer áldozatról beszélve. E becslések független ellenőrzése az internetblokád és az információhoz való korlátozott hozzáférés miatt nem lehetséges. A tüntetések spontaneitását több elemző is megkérdőjelezi, különösen az elmúlt évtizedek közel-keleti eseményeinek összefüggésében. Irakban, Líbiában és Szíriában a kezdeti tiltakozásokat korábban is gyakran követte külső politikai vagy logisztikai támogatás. Az iráni állami média ezzel szemben a biztonsági erők veszteségeire helyezi a hangsúlyt, és hivatalos forrásokra hivatkozva több mint száz rendőr és katona haláláról számol be.

A belpolitikai feszültségek gazdasági vetülete elsősorban az energiaszektorban, ezen belül különösen Kína irányában válik érzékelhetővé. 

Kína az iráni olaj legfőbb vásárlója, az export majdnem 90 százalékát veszi át. 2025 első felében ez napi 1,38 millió hordós tételt jelentett, ami a kínai tengeri olajimport mintegy 13–14 százalékát fedi le. Az iráni nyersolaj iránti keresletet elsősorban a globális áraknál 8–10 dollárral alacsonyabb árszint magyarázza. Ez a kedvezmény különösen a Santung tartományban működő független, úgynevezett teáskanna-finomítók számára jelent versenyelőnyt. Ezek a kisebb finomítók szűk haszonkulccsal dolgoznak, működésükben a diszkontáron beszerzett iráni nyersolaj nélkülözhetetlen.

Trump lépése nem elszigetelt. 2025 júniusában az Egyesült Államok légicsapást mért Irán három nukleáris létesítményére. 

Jogi szakértők egy része szerint az akció a nemzetközi jog megsértését jelenti, Washington ugyanakkor „megelőző csapásként” hivatkozott az intézkedésre. A regionális erőviszonyok alakulásában Izrael évtizedek óta stratégiai célnak tekinti Irán katonai és gazdasági mozgásterének korlátozását. Benjámin Netanjahu kormánya következetesen lobbizik Washingtonnál az iráni szankciók fenntartásáért és szigorításáért. Az amerikai külpolitikában az Izrael-barát lobbicsoportok hosszú ideje jelentős befolyással bírnak a Közel-Keletre vonatkozó stratégia alakításában.

Trump bejelentése váratlanul érte a kínai vezetést. Mao Ning, a kínai külügyi tárca szóvivője hangsúlyozta, hogy Peking „határozottan ellenzi az egyoldalú szankciókat”, és „minden szükséges intézkedést megtesz” érdekeinek védelmében. A kialakuló kereskedelmi konfliktus komoly mérlegelés elé állítja Kínát. Folytassa-e az iráni olajvásárlásokat az amerikai piachoz való hozzáférés kockáztatásával, vagy inkább átrendezze ellátási útvonalait?

A térség más szereplői is érintettek. Törökország 2024-ben 5,7 milliárd dollárnyi kereskedelmet bonyolított Teheránnal. Az Egyesült Államok 15 százalékos alapvámot vetett ki a török árukra, az acél- és alumíniumtermékek esetében ezt októberben 50 százalékra emelte. India iráni olajvásárlásai 2024-ben 1,05 milliárd dollárt tettek ki, miközben az ország acél- és alumíniumkivitelét 50 százalékos amerikai vám sújtja. Az iráni szankciókhoz kapcsolódó további 25 százalékos vám tovább szűkítené mozgásterüket. Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek szintén Irán jelentős kereskedelmi partnerei közé tartoznak.

Trump bejelentésének egyik sajátossága, hogy nem kísérte hivatalos közlés. A Fehér Ház nem erősítette meg a bejelentés jogalapját, sem azt, hogy az International Emergency Economic Powers Act (az amerikai elnök rendkívüli gazdasági szankciós jogköreit szabályozó törvény) alkalmazására sor kerülne. Mindez elemzők szerint elsősorban a diplomáciai nyomásgyakorlás eszközeként értelmezhető.

Trump nyilvánosan katonai beavatkozással fenyegette meg Teheránt arra az esetre, ha a rendfenntartó erők fellépése folytatódna. Irán külügyminisztere, Abbász Aragcsi erre reagálva úgy fogalmazott: „Ha Washington katonai lehetőséggel akar kísérletezni, készen állunk rá.”

Az Európai Unió eközben nyomást gyakorol Iránra a nukleáris megállapodás megsértésére hivatkozva. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megismételte a washingtoni álláspontot, és felszólította Teheránt az internethozzáférés visszaállítására, valamint a bebörtönzött tüntetők szabadon bocsátására. Az európai gazdasági szereplők ugyanakkor óvatosak. Az iráni szankciók bonyolult hálózatába való belépés közvetlenül is veszélyeztetheti az amerikai piachoz való hozzáférést. A vita nem elsősorban az iráni rendszer természetéről szól, jóllehet számos jogos kritika éri. A kérdés inkább az elfogadhatóság határát érinti, vagyis azt, meddig tekinthető legitimnek egy szuverén ország gazdasági eszközökkel történő kényszerítése külső elvárások mentén.

Trump vámintézkedése a globális kőolaj-kereskedelemre is hatással lehet. Az iráni olaj ára tovább csökkenhet, amennyiben a vevők köre szűkül, ami újabb árkedvezményekhez vezethet más szankcionált exportőrök, például Oroszország irányába.

Az árleszorító hatás ezzel párhuzamosan ronthatja a közel-keleti olajtermelők pozícióit is. Ez elsősorban Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket érintheti, amelyek politikailag közel állnak az Egyesült Államokhoz.

Irán elszigetelésének egyik legnagyobb stratégiai haszonélvezője Izrael lehet, amely egy meggyengített Irán esetén regionális vetélytárs nélkül maradhat a Közel-Kelet több térségében. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szintén érdekeltek Teherán mozgásterének szűkítésében. Mindkét ország az elmúlt években közeledett Izraelhez az úgynevezett Ábrahám-megállapodások keretében. Ez a folyamat új regionális együttműködési struktúrát hozott létre Irán elszigetelésére. E szereplők részéről nem hangzik el nyílt bírálat a washingtoni szankciókkal szemben. Ebben az összefüggésben egy instabil és elszigetelt Irán több regionális érdek metszéspontjában áll.

Az iráni tüntetések kimenetele továbbra is bizonytalan. Szajed Ali Hamenei ajatollah a rendszer megingathatatlanságát hangsúlyozza, miközben az igazságszolgáltatás vezetése gyorsított eljárásokat és súlyos ítéleteket helyez kilátásba. Az amerikai katonai beavatkozás lehetőségének felvetése és a gazdasági vámfenyegetés egymással párhuzamosan nehezedik Teheránra. Trump vámintézkedése ebben az értelemben egy szélesebb regionális stratégia részeként értelmezhető. Irán gazdasági elszigetelése így hatalmi átrendeződést céloz a Közel-Kelet egészében. A kérdés nem pusztán technikai, alkalmazzák-e a vámokat, hanem geopolitikai természetű. A globális kereskedelem rendjét a világhatalmi erők saját érdekeik mentén szabják meg, így ha egy nemzet ragaszkodik az önálló útkereséshez, annak szabadságáért egyre súlyosabb gazdasági árat kell fizetnie.

(Az al-Dzsazíra, CNN, Bloomberg, Reuters, South China Morning Post és az Iran International beszámolói alapján)

Kapcsolódó: