Betiltanák a fiatalok számára a közösségi médiát Britanniában – ám a valódi ok ezúttal sem a gyermekek védelme

Keir Starmer miniszterelnök közölte, hogy nyitott a dologra. A Guardian szerint parlamenti beszédében arról beszélt: egyre aggasztóbb hírekkel szembesül arról, mennyit időznek a gyerekek a képernyők előtt, s már az ötévesek is több órát telefonoznak vagy táblagépeznek naponta – tudatta a kreativ.hu.

Az Orwell rémálmát építő brit miniszterelnök ezzel kapcsolatban arról beszélt, korábban nem támogatta a teljes tilalmat, mert „nehéznek találta annak érvényesítését”, viszont most már úgy látja, Ausztrália példát mutatott, amit lehet követni. 

Természetesen a tiltást ezúttal is olyan hangzatos jelszavakkal igyekeznek eladni, mint a „gyermekek védelme”, a „ragadozók elleni harc” és hasonlók. Korábban Starmer egy sajtótájékoztatón is úgy fogalmazott, hogy azért szükséges például az X-en a hozzászólások monitorozása, hogy „megvédjék a gyermekeket a pedofiloktól”. Ehhez képest a gyerekkereskedők, az erőszakoló bandák akadálytalanul működnek az egész szigetországban, „ügyfeleik” sokszor ráadásul befolyásos politikusok, miközben édesapákat, nyugdíjasokat és egyszerű dolgozókat visznek el bilincsben, mert nem tetszik nekik az a multikulturális disztópia, amelyben harmadrendű állampolgárokká válnak a saját hazájukban. 

Ez nem a gyermekek védelméről szól

Ne legyenek kétségeink, a jelenkori vezetőket vajmi kevéssé érdekli a gyermekek egészséges fejlődése. Ha így lenne, nem propagandaszeméttel tömnék a fejüket, hanem közösségi programokat és mozgalmakat szerveznének nekik, öntudatos életre, mértéktartásra, erkölcsösségre és hazaszeretetre nevelnék őket, betiltásra pedig a Netflix, a Disney és társai kerülnének. 

A briteket, ahogyan egyébként az ausztrálokat se az zavarja, hogy emberi roncsokat és függőket nevelnek a fiataljaikból. Ausztráliában a tiltásnak két oka volt. Az első, hogy miután Musk megvásárolta az X-et, a platformon korlátozva ugyan, de megjelent a szólásszabadság, így a felhasználók olyan tartalmakhoz is hozzáférhettek, amelyeket korábban azonnal leszedtek. Például a „sokszínűséggel” járó bűnözések, felvételek késelésekről, nők elleni támadásokról. Mivel a híreket nem cenzúrázzák már úgy, mint korábban, így nem csak az irányított média által elénk tárt valóság jutott el a tizenévesekhez. Ezzel pedig az volt a rendszer problémája, hogy így a fiatalok találkoztak a valósággal, ami merőben eltér a propagandától, és attól a képtől, amit a „sokszínű”, liberális demokráciákról kellene gondolniuk. A hazaszeretet és a nacionalizmus, sőt, még a vallásosság is rég nem látott mértékben kezdett emelkedni a nyugati tizenévesek körében. A politikai vezetők pedig felismerték, ez veszélyes a hatalmukra nézve. Ezért érezték szükségesnek a tiltást. Britannia hasonlóképp gondolkodik. (Nem véletlen, hogy Ausztráliában például a tiltással párhuzamosan hajtóvadászatot indítottak az összes nacionalista mozgalom ellen, tiltások, feloszlatások, bebörtönzések következtek.)

A másik előnye ennek a törvénynek, hogy ha 16 éven aluliak nem használhatják a közösségi médiát, akkor a 16 éven felülieknek igazolniuk kell életkorukat. Azaz, valami olyan azonosítóval kell bejelentkezniük, ami megfosztja őket anonimitásuktól, tevékenységük ezáltal könnyebben nyomon követhető az interneten, profilozásuk még egyszerűbbé válik, ezáltal még könnyebb lesz kiszűrni a rendszerre veszélyes elemeket, és elejét venni minden megmozdulásnak, mielőtt az komolyabban kibontakozhatna. 

Nem véletlen, hogy csak úgy, mint Ausztráliában, Nagy-Britanniában is valamennyi parlamenti párt a tiltás támogatása mellett tette le a voksát. Mert a hatalmi elit mindig összezár a lényeges kérdésekben. 

Irányi Dániel 

Kapcsolódó: