Spanyolország nagy bukása: félmillió migráns státusza

A spanyol kormány egy királyi rendelettel, a kabinet döntését követően január 27-én indította el mintegy ötszázezer illegális migráns tömeges státuszrendezését. Pedro Sánchez szélsőbaloldali kormánya rendkívüli eljárás keretében fogadta el az intézkedést, megkerülve ezzel a parlamenti szavazást, ahol az ellenzéki többség várhatóan elutasította volna a javaslatot.

De mit tartalmaz pontosan a rendelet? Egyéves tartózkodási és munkavállalási engedélyt kaphatnak azok a külföldiek, akik 2025. december 31. előtt érkeztek az országba, legalább öt hónapja ott tartózkodnak, és nincs bűnügyi előéletük. Az igénylési időszak április és június között nyílik meg. Három hónap alatt lezajlik az egész folyamat. Normális körülmények között ehhez évtizedekre lenne szükség.

A lépést az úgynevezett Real Decreto-ley (királyi sürgősségi rendelet) keretében hajtották végre. Ebben a jogi eljárásban a döntést a kormány hozza meg, a király pedig alkotmányos kötelezettségének eleget téve hirdeti ki azt; a parlamentnek csak utólag van lehetősége a jogszabály megerősítéséről szavazni. Mivel az aláírás megtagadása súlyos alkotmányos válsághoz vezetett volna, az államfőnek jogilag nem maradt mozgástere, így döntése elsősorban erkölcsi mérlegelés tárgya lehetett. Egy ilyen történelmi jelentőségű döntésnél felmerülhet a kérdés, nem lett volna-e indokolt akár az alkotmányos renddel szemben is a nemzet mellé állni. Ez azonban legfeljebb szimbolikus gesztus maradt volna, valódi politikai hatás nélkül.

Nem humanitárius döntés, hanem politikai stratégia

A radikális madridi kormány nem is titkolta a döntés politikai célját. The Telegraph címlapja így fogalmazott: „Spanyolország félmillió migráns helyzetét rendezi, hogy legyőzze a szélsőjobboldalt.” Egy kormányszóvivő pedig ezt mondta: „Mag és csíra leszünk a szélsőjobboldali hullám előretörése elleni küzdelemben.”

Irene Montero, a radikális baloldali Podemos európai parlamenti képviselője kulcsszerepet játszott a baloldali alku létrehozásában. Január végi felszólalásában már nyíltan a népességcseréről beszélt: „Természetesen remélem a népességcserét, remélem, hogy bevándorlókkal söpörhetjük ki ebből az országból a fasisztákat és a rasszistákat.”

A Podemos ideológiai érvelése is erre a logikára épül. A döntést „a rendszerszintű rasszizmus elleni fellépésként” állítják be, miközben szerintük minden ellenállás pusztán kizsákmányolásból és rasszista gyűlöletből fakad. A spanyol püspöki kar pedig „társadalmi igazságszolgáltatásként” üdvözölte az intézkedést.

A számok mögötti valóság

Spanyolországban ma már mintegy 840 ezer illegális bevándorló él. Közülük 760 ezren Latin-Amerikából érkeztek. A legtöbben Kolumbiából (290 ezer fő), de Peruból is 110 ezren, Hondurasból pedig 90 ezren jöttek. Eközben folyamatosan érkeznek tízezrek Fekete-Afrikából a Kanári-szigeteken keresztül.

Az ötszázezres szám félrevezető, mivel a szabályozott státuszt kapók családegyesítési jogot is szereznek. Vagyis közeli hozzátartozóikat is maguk után hozhatják: házastársak, gyermekek és szülők érkezhetnek, láncreakciót indítva el.

A valós népességi hatás néhány éven belül elérheti az 1,5–2 millió főt, ami rövid idő alatt városrészek, iskolák és teljes körzetek társadalmi arculatát alakíthatja át. Mindez fokozódó kulturális feszültségekkel, az integráció kudarcával és párhuzamos közösségek kialakulásával járhat.

Sánchez 2018 óta van hatalmon Spanyolországban. Azóta az ország népességének összetétele látványosan megváltozott: a külföldi születésűek aránya megduplázódott. A White Papers Policy Institute adatai szerint nyolc év alatt 10 százalékról 20 százalékra emelkedett az arány, összesen 9,46 millió főre. Ez már önmagában is demográfiai töréspontot jelent.

Gazdasági érvek, nemzeti következmények

A madridi kormány hivatalosan gazdasági érvekkel próbálja alátámasztani a döntést. Spanyolország termékenységi aránya 1,12 gyermek nőnként, az egyik legalacsonyabb Európában. A népesség egyszerű fenntartásához is 2,1-es arányra lenne szükség.

A spanyol jegybank (Banco de Espana) számításai szerint évente mintegy 300 ezer bevándorlóra volna szükség a jóléti rendszer működtetéséhez. A kabinet azt ismételgeti, hogy a szabályozás növeli az adóbevételeket, mivel a feketén dolgozók bekerülnek a rendszerbe. Eközben a lakhatásra, az oktatásra és az egészségügyre nehezedő nyomás tovább nő, a közbiztonság romlásának veszélyével együtt. 2025 utolsó negyedévében 76 200 új munkavállaló közül 52 500 külföldi születésű volt. A munkanélküliség ezzel párhuzamosan 2008 óta nem látott mértékben csökkent.

Ezek az érvek régóta ismerősek. A radikális baloldaltól a centrista liberálisokig ugyanaz a gondolkodásmód köszön vissza.

A népességet puszta számkérdésként kezelik, mintha emberek helyére egyszerűen más embereket lehetne állítani. A „munkaerőhiány” és a „jóléti rendszer megmentése” jelszavai mögött rendre eltűnik a nemzeti közösség érdeke. A bevándorlást nem átmeneti kényszermegoldásként kezelik, hanem tartós szerkezeti eszközként. Ezeket a gazdasági magyarázatokat használják fel arra, hogy felgyorsítsák a már megindult demográfiai átrendeződést.

Az ellenzék figyelmeztet

Santiago Abascal, a Vox vezetője szerint a kormány lépése valójában „a beözönlés felgyorsítását” szolgálja. Arra figyelmeztet, hogy a félmillió újonnan legalizált bevándorló és családtagjaik beláthatatlan terhet rónak az egészségügyre, a társadalombiztosításra és a közrendre.

Alberto Núnez Feijóo, a Néppárt elnöke más oldalról bírálja a döntést. Úgy véli, a kabinet egy, az egész országot megrázó vasúti baleset körüli felháborodás közepette próbálta elterelni a közvélemény figyelmét, miközben rendeleti úton vitt át egy visszafordíthatatlan következményekkel járó, tudatos népességátalakítást.

Martin Sellner, osztrák aktivista, az Identitárius Mozgalom vezetője szerint „Sánchez nyíltan használja az etnikai szavazatot hatalma megszilárdítására. Ez a nagy népesedéscsere végjátéka, a választók cseréje. Ha túllépjük a fordulópontot, visszafordíthatatlanná válik.”

A lépés nyertesei néhány éven belül spanyol állampolgárságot szerezhetnek, szavazati joggal. Spanyol állampolgárként szabadon mozoghatnak az egész Európai Unióban, és bármely tagállamban letelepedhetnek. A döntés hatásai így az egész schengeni térségben érezhetők lesznek. Sok esetben korábban elutasított menedékkérőkről van szó, akik utólag kapnak rendezett jogállást. Ez más országokban is felgyorsíthatja a hasonló döntéseket.

Nem maradt el a nemzetközi visszhang sem. Elon Musk így reagált: „Vannak, akik kétségbeesetten akarják a civilizációs öngyilkosságot.”

Európa ugyanazon az úton

Európa demográfiai helyzete egyre súlyosabb: 2025-ben – Monaco kivételével – minden európai országban a 2,1-es reprodukciós szint alatt marad a születésszám. Franciaország termékenységi aránya 2024-ben 1,62-re esett, Németországé 1,35-re. Hasonló számokat látni Finnországban, Lengyelországban és Magyarországon is – utóbbinál a családpolitikai intézkedések ellenére is. Az európai átlag 1,46. Az ENSZ előrejelzései szerint Kelet-Európa országainak népessége 2050-re 15–25 százalékkal zsugorodhat.

Dries Van Langenhove, belga jobboldali politikai aktivista így fogalmazott: 

„Ha 500 000 afrikai egy tollvonással spanyollá válhat, ugyanúgy visszaválhat afrikaivá, és kitoloncolható. Soha ne engedjétek, hogy mást mondjanak nektek.”

Megfigyelés és elhallgattatás

Eközben a Telegram rendkívüli üzenetben figyelmeztette spanyol felhasználóit arra, hogy az ország veszélyes irányba sodródik az online szabadságjogok terén. A cég szerint Sánchez kormánya olyan új szabályozásokat készít elő, amelyek a „védelem” jelszavával valójában digitális megfigyelőállammá alakíthatják Spanyolországot.

A tervek között szerepel a közösségi oldalak 16 év alattiak számára történő korlátozása kötelező életkor-ellenőrzéssel, a felhasználók azonosítását lehetővé tevő megoldások bevezetése, valamint a felületek vezetőinek személyes büntetőjogi felelőssé tétele „káros” tartalmak miatt.

A Telegram szerint mindez túlzott cenzúrához vezethet, elhallgattathat politikai véleményeket, és felszámolhatja az anonimitást. Közben a „gyűlölet” és a „megosztás” gumifogalmai alkalmasak lehetnek arra is, hogy kormánykritikát büntessenek. A vállalat arra szólította fel a spanyolokat, hogy maradjanak éberek, és álljanak ki a szólásszabadság és a magánélet védelmében.

Figyelmeztetés Európának

A spanyol modell veszélyes precedenst teremt. A kormányfő maga is elismerte, hogy politikai fegyverként használja a bevándorláspolitikát az ellenzék megtörésére és a választói térkép átrajzolására, különösen a nagyvárosi körzetekben, ahol már most is meghatározó a migrációs hátterű szavazóbázis. Amennyiben más európai országok is ezt a példát követik, a kontinens demográfiai és politikai szerkezete belátható időn belül visszafordíthatatlanul átalakulhat. Ez a folyamat a schengeni övezeten belüli mozgás és az uniós nyomás következtében Közép-Európát, így Magyarországot is közvetlenül érintheti.

A kérdés ma már nem az, hogy szükség van-e bevándorlásra, hanem az, hogy az európai nemzetek képesek-e túlélni saját kormányaik tudatos népességcserére épülő politikáját, és meg tudják-e védeni nemzetüket.

(A The Telegraph, Magyar Jelen, White Papers Policy Institute, Elon Musk (@elonmusk) – Martin Sellner (@Martin_Sellner) – Dries Van Langenhove (@DVanLangenhove) X-posztjai nyomán)

Kapcsolódó: