Döntött az egyház: AfD-s politikus nem lehet plébániai képviselő-testület tagja

Roma locuta; causa finita est: a latin mondás szerint ha valamely vitatott teológiai kérdésben Róma megszólal, azzal az ügy lezárul. Hasonló, csak éppen közéleti vonatkozású helyzet állt elő most, amikor a Szentszék helybenhagyta a németországi Trieri egyházmegye döntését, amely szerint egy AfD-s politikus nem lehet plébániai képviselő-testület tagja. Precedensértékű határozat született – írja a Szemlélek. 

A történet elindítója egy bizonyos Christoph Schaufert, a Saar-vidéki tartományi parlament Alternative für Deutschland (AfD) képviselője. A bevándorlásellenes, radikális jobboldalinak titulált alakulat politikusát a Trieri egyházmegye 2024 áprilisában eltávolította a neunkircheni Szűz Mária-plébánia képviselő- és gazdasági tanácsából. Sőt, azt is megtiltotta, hogy a püspökség területén hasonló tisztségre jelöltesse magát. Az indoklásban azt írták, nem csak párttagságról van szó: Schaufert tartományi parlamenti képviselő és korábbi frakcióvezető-helyettes, így nyilvános arca egy olyan politikai alakulatnak, amelynek irányvonalát a német püspökök súlyosan problematikusnak minősítették. 

A döntés hivatkozott a Német Katolikus Püspöki Konferencia 2024-es állásfoglalására is, amely kimondta: az etnikai nacionalizmus és a kereszténység összeegyeztethetetlen egymással.

A kicsit sem elfogult püspökök szerint az emberi méltóság egyetemessége és a keresztény társadalmi tanítás nem fér össze „kirekesztő politikai ideológiákkal”. Tehát, nem arról van szó, hogy az egyház egységesen tiltaná, hogy bármely párt képviseletében politizáljon az illető. Csupán akkor „problémás” a pártpolitika, ha az – az erősen liberalizált – egyházi személyiségek „értékrendjébe nem fér bele”, amit az illető képvisel. 

Mivel Schaufert fellebbezett, az ügy Rómába került. Azt hihetnénk, ott valamivel konzervatívabbak a kereszténység derék képviselői, ám szó sincs erről. A Szentszék Papi Dikasztériuma ugyanis néhány napja elutasította a fellebbezést, és helybenhagyta az egyházmegye intézkedését. A vatikáni döntés ugyanakkor nem általános tilalmat mondott ki, hanem egy konkrét ügyben erősítette meg a közéleti szerepvállalás és az egyházi tisztség bizalmi jellege közötti összeférhetetlenséget. Az ügy azért különleges, mert nemigen fordult még elő, hogy kifejezetten ezzel az indoklással Róma jóváhagyott volna egy ilyen súlyú döntést.

A német katolikus vezetők egyébként egyáltalán nem ódzkodnak attól, hogy a kommunistákkal és a liberálisokkal versengve játsszák Németország kedvenc játékát, a „ki a legnagyobb antifasisztát?”, így általában az elsők között sírnak fel minden alkalommal, mikor „szélsőjobboldali megnyilvánulást” szimatolnak. 

Ennek jele, hogy a Német Katolikus Püspöki Konferencia az elmúlt években nemegyszer élesen bírálta az AfD társadalomképét és harcosan bevándorlásellenes politikáját. Többször ajvékoltak amiatt, hogy az etnikai alapú nacionalizmus (van más, érdemi nacionalizmus? – a szerk.), a „kirekesztő retorika” és a „migránsok kiűzésére” vonatkozó egyes javaslatok ellentétesek az evangéliumok egyetemes emberképével és az emberi méltóság keresztény felfogásával. 

Az AfD-t ezzel szemben az zavarja, hogy az egyházak Németországban lefeküdtek a globalistáknak, s minden lépésükkel a nemzet felszámolását segítik elő. A szász-anhalti AfD választási programjában például szerepel a központi egyházi adó eltörlése is, mivel az összeget elnyerő felekezetek „a hit továbbadása helyett a szivárványideológiát támogatják”. Erre pedig tényleg felesleges költeni, hiszen ott így is van elég pénzt. 

Kapcsolódó: