A mai zsoltbélák is a magyar irodalom fasiszta gyökereit irtják

A Mérce nevű antifasiszta portál könyvajánlót állított össze a 2026-os év „átvészeléséhez”. Ám csalódik, aki élete nehézségeit megoldó irodalmat keres benne, amely hozzásegítené például a több száz ezer devizakárosultat a további küzdelemhez: a bankoknak, végrehajtóknak, vagy perköltségként a bíróságoknak kifizetendő milliók, és főleg ingatlanjaik megtartásában.

Erre nincs gondja a szegényekért síró baloldalnak, mert az igazi vészhelyzetet 2026 Magyarországán szerintük nem a magyarok vagyonának lenullázása jelenti. Nem bizony.

A fő veszély 2026-ban, Magyarországon: a fasizmus.

És nem ám akármilyen fasizmus, esetleg Bandera-féle ukrán, vagy a pesti utcán egyszerű járókelőket véresre verő Hammer-bandás, vagy a berlini százezreket áramtól megfosztó, gyújtogatós, Vulkán-csoportos agresszió. Persze ezek nem is lehetnek, hiszen ők az antifasiszták.

A magyar fasizmus kulturális fasizmus, irodalmi fasizmus.

Kultúránk a fasiszta, azt kell átvészelnie minden rendes humanistának 2026-ban az ajánlott könyvek segítségével. A jelenkori magyar fasizmus megerősödésének okait boncolgató kötet felfedi a Solymosi Eszter „mitologizált alakján keresztül a fasiszta ellenemlékezet és kánonépítés mechanizmusait”. Az Angliában élő, és főleg angolszász társadalomfilozófusok gondolatmenetére építő, tehát a magyar valóságot bizonyára alaposan ismerő szerző, Kékesi Zoltán egyik szellemi mentora, George Mosse, és a többi angolszász antifasiszta filozófus „a fasizmusban egy sajátosan modern jelenséget látnak, aminek megértésében központi helyet foglal el annak kulturális ajánlata”.

Kár, hogy a gondolat, vagyis a népi-nemzeti kultúrában fasizmust szimatolni nem túl eredeti ötlet. Megírta ezt már Kékesi másik szellemi atyja, Zsolt Béla is (akit mellesleg 2024-ben a 24.hu az „egyik legnagyobb magyar közéleti újságírónak” nevezett).

„Zsolt Béla – aki valamikor a XVIII. században kezdődött magyar sajtótörténet egészét tekintve is – minden idők legaljasabb, legmagyarságellenesebb és legnemzetgyalázóbb hetilapjának, a Haladásnak volt főszerkesztője, életének utolsó éveiben mindent elkövetett annak érdekében, hogy Németh Lászlót, Szabó Lőrincet, Kodolányit, Sinkát, Veres Pétert, Féja Gézát és Márait – csak kapásból emelve ki néhány nevet –, mint népellenes fasiszta bűnösöket számoltassák el, és ekként kezeljék őket. Erkölcsi szigorát bármelyik államügyész megirigyelhette volna” – írja viszont e korai antifáról Szőcs Zoltán a Havi Magyar Fórumban 1993 novemberében.

Ahogy természetesen a Zsolt Bélával egy napon (de nem egy évben), január nyolcadikán született, és a szocializmus évtizedeiben legfasisztábbnak kikiáltott és tiltott, nagyszerű magyar író, Wass Albert is megkapta halálos ítéletét a kolozsvári népbíróság zsoltbéláitól. Az volt a szerencséje, hogy Amerika nem adta ki a románoknak (mint ahogy Bárdossy László miniszterelnököt viszont ugyanez az Amerika Péter Gábor hóhérkezére juttatta).

Wass Albert nemcsak örök érvényű regényeivel szolgálta a magyar szellemi önvédelmet, hanem fáradhatatlan közéleti tevékenységet folytatott Amerikában. Létrehozta az Erdélyi Világszövetséget, és angol nyelvű lapok kiadásával próbálta felhívni a figyelmet a kisebbségi magyarságot érő jogtiprásokra. Tehát tőről metszett fasiszta volt, a többi magyar íróval együtt. A baloldali irodalomtudomány nem ördöglakat. Aki magyar, fasiszta.

Wass Albert ugyan öt évtizeddel túlélte Zsolt Bélát, a zsoltbélák azonban soha nem szűntek meg támadni sem őt, sem a magyar irodalom és történelem nagyjait. 

A magyar önazonosság kiirtása, kultúránk elfelejtetése, történelmünk meghamisítása a hazánkban állomásozó antifa baloldal mindenkori elsődleges célja, 

hiszen nálunk is pontosabban tudják, hogy a kultúra az élet legerősebb hajtóereje. Erősebb a gazdaságnál, a háborúnál, de még a békevágynál is.

Egy nép elpusztításának leghatékonyabb eszköze kultúrájának elpusztítása. Az antifák jól megtanulták a fasiszta Máraitól azt az igazságot, hogy mit jelent az irodalom: „Mikor a katonák és a diplomaták elvégezték dolgukat, és alaposan elrontottak mindent, akkor jönnek az írók, és megpróbálják jóvátenni a jóvátehetetlent.” Ezért irtják, mocskolják rendíthetetlenül irodalmunkat. Véssük észbe mi is Márai intelmét, és minden erőnkkel óvjuk, védjük és gyarapítsuk a magyar kultúrát.

Kapcsolódó: