Maderspach Viktor 1875-ben, a Hunyad vármegyei Iszkronyban látta meg a napvilágot. Családja német származása ellenére magyar érzelművé vált, és az 1848/1849-es önvédelmi- és szabadságharcban is fontos szerepet játszott. Dédnagybátyja, Maderspach Ferenc százados 1848 augusztusában győzelmet aratott a lázadó szerbek felett a Délvidéken. Nagyapja, Maderspach Károly a ruszkabányai ipari komplexumot fegyvergyárrá alakította át, amely az erdélyi magyar hadsereg ellátásában vállalt fontos szerepet. Az osztrák-orosz túlerő végül 1849-ben győzedelmeskedett a hősies küzdelmet folytató honvédség felett. Bem József, az erdélyi hadak parancsnoka a Maderspach-családnál töltötte utolsó magyarországi éjszakáját, mielőtt Törökországba távozott volna. A magyar ügy melletti kiállásért azonban hatalmas árat fizettek. A bevonuló császári katonák Maderspach Károly feleségét, Buchwald Franciskát megalázták, férje pedig ennek hatására öngyilkos lett.
A család története döntő tényező volt abban, hogy Maderspach Viktor felmenőitől megörökölte a magyarságtudatot és a szülőföld szeretetét. Mindez az 1916-os esztendőben mutatkozott meg.
Az oláhok vérnyomában
Amikor a román csapatok 1916. augusztus 27-én betörtek Erdélybe, otthona védelmében gerillacsapatot szervezett, és mint a terepet kiválóan ismerő felderítő a Kudzsiri-havasokban, a Retyezát és Páring hegységekben, valamint a Vulkán hegységben vette fel a harcot. „Ez volt csak az igazi háború, ahol mindenki érezte, hogy a haza szent rögének és a családi tűzhelynek védelméről volt szó” – írta visszaemlékezésében.
Első világháborús élményeit Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig című könyvében örökítette meg.
1916 szeptemberének végén a győztes nagyszebeni csata keresztülhúzta Erdély kirablását. Az október 5-6-i persányi ütközetben újabb győzelem született, a román 1. hadsereg részei pedig a a Déli-Kárpátok Vöröstoronyi-szorosán át menekültek ki Erdélyből. Három nappal később a román 2. hadsereg szenvedett vereséget Brassónál. Ezt követően megindult Székelyföld felszabadítása. Október közepén a románok mindenütt a történelmi határokon kívülre szorultak, a központi hatalmak seregei pedig a Déli- Kárpátokból megindultak Havasalföld és Dobrudzsa irányába.
1916 decemberében Románia fővárosának utcáin már osztrák-magyar és német katonák masíroztak. Maderspach Viktor huszáraival vett részt a december 7-ei bukaresti bevonulásban, szerepet vállalva a rend fenntartásában. „A látszólag cigányokból álló csőcselék már fosztogatott. (…) Embereimmel, lövésre készen tartott karabéllyal, a kétoldali járdán lovagoltunk. Lövöldözésre azonban nem került sor. A lakosság épp úgy viselkedett, mint Krajovában. Hurrázott, és az ablakokból virágokat szórt. Mindenki azon volt, hogy a kedvünkben járjon” – emlékezett vissza memoárjában.
Magyar huszárok Bukarest utcáin – 1916 decembere
Maderspach gerilla akciói nagyban hozzásegítették a hadvezetést ahhoz, hogy gyorsan és csúfosan visszaszorítsák Erdélyből a románokat, majd Bukarest elfoglalása után a demoralizált ellenséget a Fekete-tengerig üldözzék.
A haza védelmében: A Székely Hadosztály katonájaként
A vereségek sorát elszenvedő Románia 1917-ben fegyverszünetre, 1918-ban pedig különbékére kényszerült. Csak 1918 novemberében, a német kapituláció előtt egy nappal lépett be újra a háborúba az antant oldalán.
Az őszirózsás puccsal hatalomra kerülő Károlyi Mihály és kormánya a honvédség leszerelésével magára hagyta Erdélyt, és utasítására a MÁV ingyenes különvonatokat indított a románok számára Gyulafehérvárra, ahol 1918. december 1-jén önkényesen kimondták Erdély és a regáti Románia egyesülését.
Julier Ferenc „megalkuvást nem ismerő magyarként” jellemezte Maderspach Viktort, aki sokakhoz hasonlóan ő sem nyugodott bele Erdély megszállásába. Erdővidéken a székelyek önszerveződésének eredményeként megszületett a Székely Hadosztály. Maderspach nem tétlenkedett. Szülőföldjéért ismét fegyvert ragadt a hadosztály katonájaként és főként a Mátészalka körüli harcokban jeleskedett.
A Székely Hadosztály katonái
A hadosztály hónapokon keresztül – sárban és fagyban, nélkülözések közepette – védte Erdély kapujából a hátországot. Szervezését és harcait azonban a bolsevik mintára alakult és a fővárosban garázdálkodó katonatanácsok minden módon igyekeztek akadályozni. A helyzet a kommün kikiáltásával csak még tovább romlott. A hadosztály részére biztosított élelmiszer vonatokat a vörösök kirabolták. A székely honvédek elszántságai nem tudták pótolni mindazt a muníciót, felszerelést és erősítést, ami elengedhetetlen lett volna a sikeres harchoz, és amit a kommunista vezetés nem adott meg. Az 1919. április 16-án megindult román offenzíva végül áttörte a hadosztály vonalait. Miután két tűz – a vörösök és a románok – közé kerültek, a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél kénytelen volt letenni a fegyvert.
Nem hagyta, hogy Nyugat-Magyarország Ausztriáé legyen
A Magyarországra kényszerített trianoni diktátum aláírása után Maderspachnak – immáron román állampolgárként – egy nyugodt pillanata sem lehetett. A román hatóságok folyamatosan zaklatták. 1921- ben menekülnie kellett erdélyi birtokáról, miután kettő őt provokáló román ügynök közül az egyikkel puszta kezével végzett, a másikat pedig megsebesítette. Harcedzett, és a hegyi terepet jól ismerő vadász lévén a hegyeken keresztül jutott el az anyaországba. Viszontagságos útját a Menekülésem Erdélyből című visszaemlékezésében vetette papírra.
Maderspach Viktor nem sokáig maradt tétlen. A történelmi sors ugyanis ismét fegyverbe szólította, és a nyugat-magyarországi felkelés kulcsszereplője lett.
Az antant döntéshozói – engedve az osztrák területi igényeknek – 1919-ben úgy határoztak, hogy a vesztes Ausztriának vetik oda Magyarország nyugati végeit. A terület birtokbavételét azonban a Rongyos Gárda fegyveresen akadályozta meg.
Akik nem adták Nyugat-Magyarországot: a Rongyos Gárda
1921. szeptember 8-án a sorsdöntő második ágfalvi ütközet egyik parancsnoka maga Maderspach volt. Ez a győzelem mentette meg végleg Sopront az osztrák megszállástól.
A nyugat-magyarországi felkelés és a Lajtabánság kikiáltása eredményezte végül, hogy 1921. december 14-16-án népszavazás döntött Sopron és környékének hovatartozásáról.
Ugyanebben az évben legitimistaként IV. Károlyt támogatta a budaörsi testvérharcban. Az ütközetben ő maga is megsebesült, és szerepvállalása miatt egy időre kegyvesztett lett, ezért a mérnöki pálya felé fordult.
Erdély hazatér
1940-ben a magyar politikai- és katonai vezetés erélyes fellépésének hatására a német-olasz döntőbizottság újabb vértelen igazságot szolgáltatott Magyarországnak. A második bécsi döntés értelmében Erdély északi része – 22 év román megszállást követően – visszatért a Magyar Királysághoz. Ez volt a magyar revíziós politika fényes sikere.
Az ekkor 65 esztendős Maderspach Viktor újra frontszolgálatra jelentkezett. Erdély felé tartva autója azonban Debrecennél felborult, a balesetben pedig olyan súlyos borda- és tüdőkárosodást szenvedett, hogy sérüléseibe egy évvel később, 1941. október 3-án belehalt.
Maderspach Viktor történelmi személye és sziklakemény jelleme a hazáért való tenni akarás lelkesítő példája. Tetteit a magyarságért folytatott aktív cselekvés itatta át.
Csarnai Márk
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
