Horváth Tamás jegyzete.
Péntek este Szoboszlai Dominik góljával nyert a magyar labdarúgó-válogatott. A törökök elleni 1-0-ás győzelmet 58 ezer szurkoló tekintette meg a helyszínen. A Puskás Arénában annak ellenére volt telt ház, hogy ezúttal „csak” egy tét nélküli, barátságos meccsről volt szó.
Remek formában vannak a mieink, akik legutóbb másfél évvel ezelőtt, 2022. szeptember 26-án kaptak ki Olaszországtól 2-0-ra. Azóta 13 mérkőzést hozott le vereség nélkül a Marco Rossi irányította nemzeti együttes, jelenleg a világon ennél régebb óta csak Kolumbia nem talált legyőzőre.
Hiába az újabb győzelem és a mesés sorozat, vannak olyan „magyarok”, akiknek ez is kevés. Ők az örök károgók, akik nemhogy nem tudnak örülni soha semminek, de a többség boldogságát is megpróbálják tönkretenni.
Ha nyer a magyar válogatott, a károgók leggyakrabb azt kezdik el fejtegetni a kommentszekcióban, hogy nincs miért örülni a sikernek, hiszen ettől még nem lesz olcsóbb a kenyér (vagy újabban a benzin), nem szűnik meg a szegénység Magyarországon és nem lesz jobb az egészségügy.
Józan gondolkodású ember aligha vitatja, hogy a felsorolt területeken idehaza (és a világ más országaiban is) van probléma és tennivaló bőven, de ahogy arra Lipták Tamás Aldo barátom a Jobbszélső Telegram-csatornán megjelent bejegyzésében kiválóan rámutatott, a két dolognak semmi, de tényleg semmi köze egymáshoz.
Pontosabban annyi köze mégiscsak van a magyar válogatott sikereinek az ország állapotához, hogy honfitársaink milliói lesznek egy kicsit boldogabbak, ami aligha elhanyagolható szempont egy relatíve depresszív társadalomban.
Valamint, ha a gyerekek azt látják, hogy Szoboszlai Dominikéknak milyen jól megy a foci, akkor többen fognak közülük elkezdeni sportolni, ami hozzájárul a magyar nemzet egészségügyi állapotának javulásához. (A politikai csatározások közepette hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az egészségügy fejlesztésének legolcsóbb és leghatékonyabb módja a prevenció, aminek fontos része a rendszeres testmozgás.)
Amióta ember él a Földön, sosem voltak könnyűek a mindennapok. A létezés egy örök harc az elemekkel, nem egyszerű túlélni. Ma sem.
Az emberi élet azonban túlmutat a matéria szintjén és azon, hogy olcsóbb lesz-e a kenyér vagy a benzin. A közösségi létben – legyen az család, baráti kör, szurkolói közeg vagy az egész nemzet – egy magasabb életminőséget tudunk megélni, ami ráadásul rengeteg örömmel is jár. Akkor is, ha éppen nem lesz olcsóbb a kenyér vagy nem szűnik meg az éhezés.
Fontos, hogy a hétköznapok mókuskerekéből olykor-olykor ki tudjunk szakadni. Ezt a célt szolgálják az ünnepek és az újabb korban bizony a sportesemények is.
A magyar címert viselő sportolók pedig mindenkor a nemzetet képviselik, az ő sikerük a nemzet sikere is.
Takács Károly kétszeres olimpiai bajnok sportlövőnk (aki a jobb kézfejének amputálása után a gyengébbik, bal kezével is megtanult lőni, sőt a világ egyik legjobbja lett) az 1948-as londoni ötkarikás játékokon a győzelmi beszédében úgy fogalmazott:
„Azt mondja a közmondás: tehetség a nemzeté, a szorgalom az egyéné. Tehát ennek az olimpiai bajnokságnak csak az egyharmada az enyém, kétharmada a hazámé, Magyarországé. Azoké, akik hozzájárultak ahhoz, hogy én olimpiai bajnok lehessek.”
Ha minden magyar ember így állna hozzá az élethez, akkor bizony még a kenyér is olcsóbb lenne.
Kiemelt fotó: Csudai Sándor/Magyar Nemzet
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
