Bármennyire is igyekeznek most a talpnyalói mártírt farigcsálni Marine Le Penből, a franciák többsége nem vevő rá, olyannyira nem, hogy elítélése a 65 százalékukat (fele-fele arányban) vagy egyáltalán „nem sokkolta”, vagy egyenesen „elégedettséggel” töltötte el. Népfelkelés tehát nem lesz miatta. (SixFrançaissur dix jugentque la condamnation de Marine Le Pen ne constitue pas un handicap pour le RN, lefigaro.fr, 2025.03.31.) Sőt, egy másik felmérés szerint a franciák 61 százaléka kimondottan támogatja az elítélését. (Sondageexclusif : 61 % des Français approuvent la condamnation de Marine Le Pen, lepoint.fr, 2025.04.02.)
Elvtelen megalkuvások és szánalmas megalázkodások sorozata, hogy eljusson idáig…
A történet tanulsága: az árulás soha nem kifizetődő. Talán elgondolkodik majd azon, hogy hová vezet a politikai „normalizálódás”, amellyel évtizedek óta próbálkozik. Most azzal biztatja a balek híveit, hogy nem „demoralizált”, és továbbra is küzdeni fog értük. Valójában mindig csak a saját és a homoszexuális udvartartása hedonista és léhűtő életviteléért küzdött. A „normalizálódás”, amelyet nevezzünk inkább behódolásnak, nem honfitársait és választóit szolgálta, hanem a rendszerbe való beilleszkedését, hogy egyáltalán ne kelljen tovább küzdenie. Úgy gondolta, így megkíméli magát azoktól a megpróbáltatásoktól, amelyeket az apja évtizedeken át elszenvedett. „Nemzeti” Tömörülését az általa szétvert Nemzeti Front romjaira építette, és módszeresen minden vezető posztra a szervilis bábjait ültette. Ilyen értelemben semmi nemzeti nincs ebben a pártban, ellenben minden feudális benne, mert a vezetője az egóját és a személyes érdekeit a párt és az ország érdekei elé helyezi.
A Marine Le Pen által végrehajtott „normalizálódás” egy jéghideg szörnyeteg, amely mindent elsöpör az útjában: eszméket, programokat, meggyőződéseket, elkötelezett aktivistákat, történelmi vezetőket és a saját apját is. Miközben gátlástalan ambíciója fordítottan arányos emberi, intellektuális és erkölcsi kvalitásaival, elkövette a szimbolikus apagyilkosság visszataszító és aljas tettét, amely lejáratta és meggyalázta őt minden elvhű és érző szívű ember szemében. Feláldozta az apját, mert úgy érezte, hogy veszélyezteti túldimenzionált vágyálma (az Élysée-palota) beteljesítésében. Természetellenes, szörnyűséges tettet követett el, hogy a rendszer kedvében járjon abban a reményben, hogy beilleszkedhet, és hogy befogadják. A Nemzeti Front trikolorját a Jad Vasem baljós lángjára cserélte, de a szervezett közösség felmosórongyának lenni, úgy tűnik, mégsem olyan jó ötlet! Mostantól teljes munkaidőben a macskáinak szentelheti magát, mert helyette a kreatúrája, Jordan Bardella fogja képviselni a Nemzeti Lecserélést (Remplacement National) a 2027-es elnökválasztáson.
Mivel az árulásainak bűnlajstroma szinte végtelen, helyhiány miatt csak egy kis ízelítőre telik belőlük.
Jéghideg brutalitással és szadista embertelenséggel kiüldözte az általa alapított pártból 87 éves apját, aki pedig gyakorlatilag átörökítette neki a pártvezérségét. Hűséget esküdött Izraelnek, támogatásáról biztosítva a történelmi revizionizmust (az ún. holokauszttagadást) üldöző liberticid törvényi arzenált, akárcsak a rendszer összes többi szimbolikus jelentőségű törvényét az abortusz legalizálásától a halálbüntetés eltörléséig. Eltemette a remigráció (vagyis a bevándorlók kizsuppolásának) elvét, összeesküvés-elméletnek minősítette a nagy népességcserét, összeegyeztethetőnek tartja a hódító iszlámot és a szekuláris köztársaságot.
Mindenáron tartósítani igyekszik a multirassziális bordélyt, amelynek mindennapos valóságát a választóitól eltérően neki nem kell elviselnie az apjától örökölt vagyonának és a választott tisztségeiből származó jövedelmének köszönhetően. Miközben dogmatikus fajtagadóként teli szájjal üvöltözi, hogy a fajok nem léteznek, és hangulatfokozóként a Marseillaise-t kornyikálja hozzá, az afrikai importmacsók debil mulattokkal népesítik be a külvárosokat, akiket aztán az őshonos fehérek adóiból tartanak el. Marine Le Pen négerimádata nemcsak puszta politikai konformizmus, hanem nagyon is valóságos, lidércnyomásos és gyötrő, egy állandó belső késztetés, és mint ilyen, elnyomhatatlan. Az őshonos franciák hamis prófétájaként azt is megígérte, hogy választási győzelme esetén „az etnikailag valaha volt legváltozatosabb kormányt” fogja kinevezni. (The Sun, Twitter, 2022.04.23.)
Amikor már közeledik a faji egyenlőség mítoszának vége és saját biológiai-antropológiai ellentmondásainak súlya alatt összeomlik a multirassziális utópia, az RN Franciaország par excellence antirasszista pártja akar lenni, és a „bevándorlásellenes” programja lényegében abból áll, hogy a muszlim arabokat katolikus négerekre szándékozik lecserélni, otthon restaurálva a tejeskávé színű gyarmatbirodalmat.
Ha az RN véletlenül hatalomra is jutna, szinte biztos, hogy egyetlen muszlim „kulturális színesítőt” sem zavarna haza, mert a világért sem akarná magára haragítani az ENSZ-t, Algériát vagy az Iszlám Államot. Akárcsak a többi burzsoá pártnak, neki is csak az a célja, hogy fenntartsa a status quót. A merészségéből legfeljebb a halal menü korlátozására futná a kantinokban. Mindez még gyűlöletesebbé teszi, mint a többi rendszerpártot, mert azok legalább nem tesznek úgy, mintha szembe akarnának szállni az afrikai–iszlám invázióval.
Marine Le Pen atavisztikusan baloldali, amit szinte senki sem akar észrevenni, és pláne nem megérteni. A családneve miatt elátkozott és kitagadott burzsoá létére képes még akár a balosoknál is messzebb elmenni a nacionalisták elleni boszorkányüldözésben, hogy megpróbálja magát elfogadtatni a kozmopolita „elit” köreiben, ahová bekerülni a leghőbb vágya.
A saját szavai az elmúlt évtizedekből érzékletesen illusztrálják az általa képviselt eunuch-patriotizmust.
„Ügyvédként gyakran szórakoztat, hogy feketéket vagy arabokat védek, és ráadásul önkéntesen. Annak ellenére, hogy bírósági megbízott ügyvéd vagyok, ez egy választás a részemről… (…) Megpróbálom őket védeni, amennyire csak tudom. Sok külföldi van köztük, sajnos a tehetségem (sic!) ellenére sem mindig sikerül megakadályoznom a kitoloncolásukat.” (Interview magazin, 1993)
„El kell érnünk egy francia iszlám kialakulását, mert a franciaországi iszlám azt a benyomást kelti, hogy az egy területi fogalom.” (LCI, 2003. április 30.)
„Nagyon felháborít a diszkrimináció, amely a munkaerő-felvétel során a bevándorló hátterű franciákat sújtja, akiket franciáknak kell nevezni.” (Le Point, 2006. január 12.)
„Szerintem teljesen normális a homoszexuálisok közötti párkapcsolatok elismerése…. Teljesen normális megengedni nekik egymás között hagyományozni egy örökséget.” (2006. június 27-i AFP-hír, idézi a Le Figaro)
„Ellenzem, hogy radikális, nevetséges, anakronisztikus csoportosulások térjenek vissza a Nemzeti Frontba. A katolikusok, a pétainisták és a soá-megszállottak között ez nem tűnik koherensnek számomra. A Nemzeti Front nem lesz a rögeszméik hangadója.” (Nyilvános gyűlés Montpellier-ben, 2010. december 4-én)
„Végül is a Nemzeti Front mindig is cionista volt, és mindig is védelmezte Izrael létjogosultságát.” (Haaretz, 2011. január 7.)
„A hitnek szigorúan magánügynek kell maradnia. (…) A hívők feladata, hogy vallásgyakorlatukat összhangba hozzák a köztársasággal.” (Az FN kongresszusán Tours-ban, 2011. január 16.)
„A Nemzeti Frontban voltak transzszexuális jelöltjeink is. Ez meglepő lehet, de ez a valóság. Mi reprezentáljuk azt, ami Franciaország, mindenből van a jelöltjeinkben, és ennek nagyon örülök: minden korosztály, minden szakma, minden profil.” (Europe 1 rádió, 2011. március 30.)
„Azok, akik kétértelműek a soával kapcsolatban, a végtelenségig irritálnak. Ez abszurd. Nekem nem kell memóriamunkát végeznem. Mindenki tudja, mi történt a (német) táborokban és milyen körülmények között. Ami ott történt, az a barbárság csúcsa volt. És higgyék el, én nagyon jól emlékszem erre a barbárságra.” (Le Point, 2011. február 3.)
„Nincs különbség, kedves honfitársaim, egy bevándorló francia és egy őshonos francia között.” (Beszéd Lille-ben, 2012. február 18.)
„A bevándorlás visszafordíthatatlan.” (RTL, 2012. április 5.)
„Igen az abortuszra. Világosan megmondtam: nem támogatom az abortusz megkérdőjelezését. Elkötelezett vagyok e törvény mellett, miközben a mozgalmam számos személyisége és tagja ellenzi.” (Az Elle magazin által szervezett egyetemi fórumon 2012. április 5-én)
Marine Le Pen az utóbbi évtizedben már teljesen gátlástalanul „flörtöl” mindenféle cionista nyomásgyakorló csoporttal. A Nemzetek Európája EP-képviselőcsoport elnökeként például részt vett a Vagyim Rabinovics és Igor Kolomojszkij ukrajnai – időközben Zelenszkij által állampolgárságuktól megfosztott – oligarchák által alapított Európai Zsidó Parlament nevű gittegylet 2015. július 8-i ülésén, amelyről annak honlapján ez olvasható:
„Az antiszemitizmus elleni küzdelemmel, az Izrael elleni bojkott megállításával, amely az antiszemitizmus új arca, valamint a kásruttal kapcsolatos kérdéseket vitattuk meg. (…) Marine Le Pen újra megerősítette, hogy az antiszemitizmusnak nincs helye politikai pártjában, és hogy senkit nem fogad el, aki antiszemita nézeteket vall. Le Pen elmondta, hogy elítéli az Izrael elleni bojkottot. A találkozóra a strasbourgi Európai Parlamentben került sor, ahol kóser ebédet szolgáltak fel. Tökéletes alkalom volt arra, hogy hangsúlyozzuk az EZSP álláspontját, amely számára a kásrut az európai örökség része”.
A 2023. október 7-i Hamász-akció ismét alkalmat teremtett számára ahhoz, hogy „udvaroljon a francia zsidóknak”, és az izraeli propagandát kritikátlanul szajkózva képes volt kijelenteni, hogy „a legrosszabb történik, pogromokat látunk izraeli földön, amelyeket egy terrorista csoport követ el leírhatatlan bestialitással… Izraelnek meg kell engedni, hogy felszámolja a Hamászt.” (Marine Le Pen courts French Jews as far left refuses to condemn Hamas, politico.eu, 2023.10.22.) Mondani sem kell, hogy a gázai civilek elleni bestiális izraeli megtorlás kapcsán nem volt egyetlen elítélő szava sem.
Ilyen előzmények után evidens, hogy Amichai Chikli diaszpóraügyi miniszter (Likud) szerint az izraeli vezetés és maga Netanjahu is „kiváló” választásnak tartja a francia elnöki posztra, mert vele „az RN megpróbálta rehabilitálni azt a nyilvános képet, amelyet az antiszemita és idegengyűlölő pártalapító, a holokauszttagadó Jean-Marie Le Pen, Marine apja alatt élvezett”. (Far-right Le Pen would be „excellent”as French president, says Likud minister, timesofisrael.com, 2024.07.02.)
„Előbb-utóbb hatalomra jutunk, ebben biztos vagyok. A versenyfutás a dekadencia és a megújulás között kezdődött…” – ezekkel a szavakkal zárta Jean-Marie Le Pen azt a nagyinterjút, amelyet több mint három évtizede készítettem vele. (Világ, 1989. augusztus 3.)
Akkoriban bizonyára a rémálmaiban sem merült fel a gondolat, hogy a saját lánya, akire majd rábízza a pártját, annak élén nem a megújulást, hanem éppenséggel a dekadenciát fogja képviselni, miután őt hátba szúrta, a párt korábbi szellemiségét pedig elárulta.
Nem pályázok Nostradamus babérjaira, de megkockáztatom, hogy személy szerint Marine Le Pen sohasem fog hatalomra kerülni, függetlenül a mostani politikai diszkvalifikálásától, ha pedig a Nemzeti Tömörülés esetleg valaha mégis, az a tény nem fogja utólag beteljesíteni Jean-Marie Le Pen fenti jóslatát.
Ez a párt ugyanis már olyan messze van a Nemzeti Fronttól, mint Makó Jeruzsálemtől, ahová Marine Le Pen az apai örökséget megcsúfolva igyekszik ellavírozni az eredetihez képest ideológiailag teljesen elfajzott pártját.
Sic transit gloria Le Peni.
Gazdag István
„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
