Sátor? Dunaszerdahely?
Az eset a napokban ismét nyilvánosságnak örvendett, hiszen Németországban letartóztatták Bodoky Károlyt, aki a Sátor Lajos vezette alvilági szervezet egyik alakja volt. Azok számára, akiknek nem lenne ismerős sem Sátor Lajos, sem pedig a dunaszerdahelyi maffia neve, itt egy rövid összegzés az eseményekről. A felvidéki Dunaszerdahely városában a rendszerváltás után két bűnözői szervezet állt egymással háborúban: a Pápay Tibor maffiózó által irányított banda, akik a települést uralták, valamint a Sátor Lajos vezette csapat. Mivel az ilyen és ehhez hasonló maffia típusú szervezetek nem vetik meg az erőszak eszközét céljaik elérése érdekében, különösképpen, ha még harcban is állnak más rivális csoportokkal, a felvidéki maffiózók is éltek annak lehetőségével, hogy leszámoljanak a másikkal. Így került sor 1999-ben a dunaszerdahelyi leszámolásra, vagy más néven a tízes gyilkosságra, mely során a Pápay-klán mind a tíz tagját, köztük a banda vezérét is brutálisan kivégezték a város központjában lévő Fontána bárban.
Ha maffiáról beszélünk, szinte biztos, hogy a legtöbb embernek először a gyilkosságok és a kegyetlen leszámolások jutnak az eszébe. Ez részben meg is állja a helyét, hiszen a szervezet tevékenységeinek egy kisebb részét az ilyesfajta bűncselekmények teszik ki. Hangsúlyozom: a kisebbik részét. Akármennyire is rajongunk a maffiás filmekért és sorozatokért, fontos megjegyezni, hogy nem mindig a valóságnak leghűbb módon ábrázolják ezeket a csoportokat. A maffia nem csak akkor létezik, amikor öl. A drog-fegyver-autó-ékszer-emberkereskedelem, a pénzmosás, a zsarolás, a védelmi pénzek beszedése mind a hétköznapi működésének lényét képezik. A maffia típusú szervezetek létrejöttének, illetve működésének elsődleges célja a vagyonszerzés, a gazdasági tevékenységek irányítása vagy éppen az azok feletti irányítás átvétele, valamint egyéb előnyök és pozíciók megszerzése, ehhez pedig képesek szinte bármilyen eszközt felhasználni, a megfélemlítéstől kezdve egészen a fizikai erőszakig. Igaz lehet az is, hogy a maffia szót sokan automatikusan Olaszországgal és Szicíliával asszociálják, azonban ez is csak egy közkedvelt sztereotípia. Annak ellenére, hogy valóban itt alakult ki először a szervezett bűnözésnek ezen formája tudjuk, hogy ma már a világ szinte minden részére kiterjedt bűnhálózatról beszélhetünk, így nem meglepő, ha hazánkban és a szomszédos európai országokban is felütötték fejüket az ilyen csoportok.
Hát miben utazott akkor a felvidéki magyar maffia?
A dunaszerdahelyi szervezet karrierjét számlahamísításokkal, valamint emberek eltüntetésével kezdte meg. A számlahamisítás ekkoriban egy közkedvelt haszonszerzési mód volt a bűnözök körében, melynek elkövetői az állami gyárakból elhozták a tömérdeknyi árut fizetési haladékot kérve, azonban a vételárat sosem térítették meg. Az így szerzett tárgyakat aztán ők maguk árusították a feketepiacon. Ekkoriban az autólopás és azok értékesítése is népszerű volt. Később ezen a tevékenységek kiegészültek olyan pénzszerzési lehetőségekkel, mint a biztosítási csalás, a védelmi pénzek beszedése (szinte mindenkitől, aki csak üzletelt valamilyen módon és formában), az ÁFA-csalás, valamint a megrendeléses bérgyilkosságok.
Érdemes megemlíteni, hogy 1995-ben, Pápay összebarátkozott a pozsonyi maffiafőnökkel, Miroslav Sýkorával, így egy ideig a szervezete a pozsonyi vezér ellenőrzése alá került. Azonban csak Sýkora halálát követően tudta a Pápay-klán átvenni a teljes uralmat Dunaszerdahely felett. Ezt követően 1997-től lényegében a várost két csoport uralta, de természetesen a gyakorlatban még mindig Pápay volt a fő vezető. Amíg Pápay és a hozzá közel álló alvezérek feleltek nagyrészt az erőszakos bűncselekményekért, valamint a védelmi pénzek beszedéséért, addig a Sipos Milán és Vida Tamás vezette kör inkább üzleti úton próbált meg meggazdagodni, olyan eszközökkel, mint az olajszőkítés, alkoholcsempészet vagy a biztosítási csalások. A két banda bevételei azonban ugyanahhoz a pénztároshoz, becenevén Kecohoz folytak be, ahonnan aztán Pápay osztotta szét a pénzt az emberei között. Ez a felállás azonban nem tartott sokáig, ugyanis a Vida-féle módszer több bevételt hozott, Keco pedig nem a közösbe tette egy idő után a hozadék egy részét, hanem közvetlenül Vidáéknak adta. Amikor ezt Pápay megtudta, kivégeztette a pénztárost.
A „fehér lovak”, avagy az eltüntetett strómanok köre
Bár a rendszerváltás után különböző tényezők miatt, mint a munkanélküliség magas aránya, az árak emelkedése, igencsak megnőtt az öngyilkosságok száma. Tudomásunk szerint 113 személy eltűnése írható a felvidéki maffia számlájára. Az eltűnt személyek nagy része olyan strómanokból (vagy ahogyan szokás volt őket nevezni, „fehér lovakból”) állt, akik nevében a bűnözők intézték a különféle „üzleteiket”, főleg a számlacsalásokat. Amikor már annyi ügyet intéztek a személlyel, hogy az illető a hatóságok látókörébe kerülhetett, egyszerűen eltüntették.
Sátor Lajost 2010-ben gyilkolták meg, azonban a banda még életben lévő tagjait csak 2016-ban sikerült elfogni. Ennek keretében számos, korábban nem bizonyítható gyilkosságot sikerült feltárni. Hiába született jogerős ítélet több ügyben, az áldozatok számát nehéz lenne megbecsülni még a mai tények állása szerint is, és rengeteg kérdőjel marad számos, a bűnszervezetet érintő kérdésben. Most, 22 év után a legfrissebb fejlemény az üggyel kapcsolatban a már említett Bodoky Károly elfogása volt, akit az 1997-es Csémy-gyilkossággal vádolnak.
Az itt felsorolt események természetesen csak egy összefoglalóként szolgálnak a dunaszerdahelyi maffia életét és tevékenységét illetően, hiszen ennél sokkal aprólékosabban is, akár órákig lehetne elemezni a banda történetét és kegyetlen bűntetteit. Akit érdekel a téma és szívesen belevetné magát a részletekbe, annak ajánlani tudom Barak Dávid dunaszerdahelyi újságíró Elásott igazság című könyvét, ami rendkívüli részletességgel mutatja be a felvidéki szervezett bűnözés születését.
Koncz Klaudia, egyetemi hallgató, a Magyar Jelen gyakornoka
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
