Amikor ez a fiatal lány megkeresett, csak egyetlen dolgot szeretett volna, hogy ne bánthassák többet. Senki. Sem az, aki hol szeretetmegvonással, hol durva szavakkal és erőszakkal szexuális együttlétekre kényszerítette, sem azok, akik hazugnak, feslettnek, rossz vérűnek, hogy ne finomkodjunk és néven nevezzük a “gyereket”, “hazug kis cigány kurvának” bélyegezték, és megbüntették. Ki szitokkal, ki távolságtartással, ki azzal, hogy kevesebb ételt tett a tányérjára, mint a többinek. Talán azon is túl van már, hogy abban bízzon, itt majd egyszer bárki igazságot szolgáltat. Egyet szeretne: hogy higgyenek neki és ne bántsák többet, hogy nyugalomban élhessen, egyedül. Amikor már személyesen, hosszabban beszélgettünk, azt is megkérdezte: Angéla néni, fogok én így egyszer majd kelleni valakinek, mint feleség, anya? Szerethet még engem egyszer valaki?
Ez a lány nem volt tízéves, amikor anyja elhanyagolása mellett tulajdon apjától két pofon között megtudta, mi van a férfiak lába között. Öten testvérek. Ő az egyedüli lány. Testvérbátyjai, már amelyikről beszélhetünk így, nem tudták megvédeni. Egyikük inkább az apa mellé állva szintén kivette részét a testi jóból. És most nem üres szavakkal dobálózom. Megkapták érte a büntetésüket. Az apa hosszú évekre börtönbe került. A gyerekek állami gondozásba, lakásotthonba. A továbbiak akár jól is alakulhattak volna. Néhány évig talán úgy is volt. Kukázni sem kellett többet és az éhezés is elkerülte a galambcsontú, széparcú kislányt. Aztán betöltötte a tizennégyet.
Riportunknak azt a címet adtam, “Erőszakból az erőszakba”. Mivel az állami intézmény, amely arra hivatott, hogy elfeledtetve a kisgyermekként átélt poklot, óvja, szeretetben nevelje és lehetőséget biztosítson számára egy normális életre, úgy érzi, hogy cserben hagyta. Egy nap Alpár bácsi, a gyermekfelügyelő kiválasztotta őt és figyelméért, azért, hogy játszik vele, sőt még ajándékokkal is meglepi olykor, gyermeki ragaszkodásnál jóval többet akart. Nem csak hogy nem védte meg senki, végül majdnem mindenki ellene fordult.
A tiszaföldvári lakásotthon gyermekfelügyelője a lány állítása szerint 2021-ben, a COVID évében, amikor zárt közösségekben még jobban körülzártak azok a falak, a gyermekfelügyelő hosszú hónapokon át kényszerítette szexuális cselekményekre, illetve azok eltűrésére, akarata, sőt tiltakozása ellenére. Bár ez idő alatt a többi gyereknek feltűntek a gyanús kettesben maradások, sőt olyan is volt, aki rájuk nyitott a nevelőszobában, sokáig nem derült ki semmi. Ő pedig nem beszélt. Még akkor sem, amikor Alpár bácsi már nem dolgozott a lakásotthonban, de iskola után megvárta őt és egy üres házba vitte, ahol barátjával, volt hogy barátaival lelték rajta kedvüket.
Egy nap, amikor már nem bírta tovább a megaláztatást és a fizikai fájdalmakat, volt egy nevelő, akinek kifakadt. Aztán egy másiknak is. Elindult a lavina és a büntetőeljárás. Kiderült, hogy a vélt elkövetők egyike katona. A nyomozást Szolnokról a Központi Nyomozó Ügyészség vette át. Végül, annak ellenére, hogy több szakértő is biztos volt a valós traumákban, több ellentmondást nem sikerült tisztázni, és bizonyítékok hiányában a büntetőeljárást megszüntették. A gyanúsítottakat, akiket korábban a megalapozott gyanú okán, a kényszerintézkedés okainak fennállása miatt letartóztatásba helyeztek, szabadon engedték.
A megbecstelenített lányt időközben áthelyezték a vármegye egy másik lakásotthonába. Ott lett nagykorú, majd utógondozásban is maradt még egy ideig. Szintén áthelyezték azt a nevelőt, akinek elsőként számolt be a vele történtekről és aki kiállt mellette. Gyámja megbízatása, aki a büntetőfeljelentést tette, időközben valamiért megszűnt. Az utolsó hónapokra másik gyámot kapott. A végső elmeorvosi vizsgálatra úgy vitték, hogy gyám nem is volt vele.
A büntetőeljárást megszüntető határozat szerint bár megalapozott volt a gyanú és a kirendelt pszichológus és elmeorvos-szakértő is megállapította a többszörös traumatizáltságot, azt, hogy a lány elmondása átélt, élményszerű, úgy ítélték meg, nincs elegendő bizonyíték. Nem bízták a bíróságra… vádat sem emeltek. Az áldozat akkor utógondozásban, állami intézményben volt, megszüntető határozatot sem kapott. Az érte felelős gyermekjóléti rendszer panasszal nem élt, jogi képviseletet számára nem biztosított, és ez csak néhány az általunk megkérdezett szakértők szerint a feltételezhető eljárási hibákból.
És egy megtört fiatal lány most ott él egyedül, kiszolgáltatva, alig egy utcányira a kiengedett gyanúsítottaktól, hazugnak, tisztességtelennek bélyegezve és megbecstelenítve…
A volt gyermekfelügyelő, aki az ártatlanul meghurcolt szerepében tetszeleg, pedig valamilyen különös módon még a hazugságvizsgálatot sem vállalta.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
