A községben fellelhető régi tárgyakat, használati eszközöket már évtizedek óta gyűjtögették a kis faluban, most olyan helyre kerültek, ahol bárki megcsodálhatja őket. A falu lakosai által adományozott tárgyak egy régmúlt időszakról mesélnek, magukban hordozzák a mátyusföldi régió gazdag néprajzi örökségének üzenetét.
Egy falumúzeum berendezésének ötlete már a kétezres évek elején megjelent Királyrévben, amikor is a Királyrévi gyöngyfüzér kiadvány szerzője Nagy Ilonka gyűjteni kezdte a régi használati tárgyakat, berendezéseket és erre biztatta az ismerőseit is.
Az elvetett mag szárba szökkent, és táptalajra talált Agócs Gergely polgármesternél, aki az önkormányzattal és a helyi civilekkel együtt nagy lelkesedéssel vágott bele a múzeum megnyitásába. A polgármester örömét fejtette ki az felett, hogy egy lelkes csapat állt össze, amely nagy kedvvel végezte a munkákat a tárgyak felkutatása, begyűjtése, majd a termek berendezése körül.
„Ha ezek a tárgyak, értékek nincsenek összegyűjtve, akkor mindannyian tudjuk, hogy egy idő után bizony elkallódnak. Ha begyűjtjük és méltóképpen gondozzuk őket, akkor megmaradnak és üzenetet hordoznak az utókor számára”
A királyrévi falumúzeumot a helyi kisiskola épületében rendezték be. A falu első iskolája a 17.században nyílt meg, de az épület megnagyobbítására csak 1856-ban került sor a faluban égetett téglából. 1906-ban, majd 1930-ban új tantermeket emeltek, ezek adnak most otthont a falumúzeumnak.
A polgármester elomondta, bizony még ő is ezekben a tantermekben koptatta az iskolapadot kisdiák korában. Agócs Gergely kiemelte, ha lesz rá lehetőség és, ha lesznek még tárgyi felajánlások a faluból, szeretnék még bővíteni a múzeum berendezését.
A királyrévi falumúzeum megnyitóján a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója, Takács Mihály kiemelte, nagyon fontos az, hogy a láncszem ne szakadjon meg a régi és új generációk között, az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy a régi tárgyakat eszközöket, szokásokat meg tudjuk menteni az utókor számára. Hozzátette, a királyrévi gyűjteménnyel kapcsolatban nagyon fontos az is, hogy pontosan tudjuk, honnan származnak a tárgyak, ki volt a használójuk.
„Minden tárgy egy külön történet, egy külön család, külön személy. A lelke legmélyén mindenki szeretne tisztában lenni azzal, kik voltak az ősei, mivel foglalkoztak. Egy falumúzeumon belül lehetőség nyílik arra, hogy az érdeklődők elmélyüljenek a múltban, megtudják, kik voltak az őseik”
– emelte ki beszédében a múzeum igazgató, aki örömmel vélt felfedezni az újonnan berendezett falumúzeumban egy felhúzott szövőszéket is.
Királyrév történetében a régmúlttal történő találkozás minden bizonnyal jelen volt, ugyanis a Magyar Nemzeti Múzeumban található egy a középső bronzkorból található bronzkard, amely Kiráyrévből származik, a Fekete-víz medréből.
-emelte ki a múzeumigazgató, és felajánlotta az intézmény szakmai segítségét a királyrévieknek.
A királyrévi múzeum megnyitóján részt vett Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke is, aki elárulta, még külügyi államtitkárként a régióba látogató diplomatákat mindig előszeretettel vitte el a taksonyi tájházba, hogy megismertethesse őket a mátyusföldi népszokásokkal, a Kis-Duna mentiek életmódjával, néprajzával. Nagyon fontosnak tartja összegyűjtenie a nagy-, déd-, és ükszülők tárgyi örökségét is, hiszen ezek a dolgok a múltat őrzik, képviselik, és a jelenkorban sokat tanulhatunk az elődeink eszközeiből.
A megnyitón az ötletgazda, Királyrév néprajzának és meséinek kutatója, Nagy Ilonka egy saját költeményt szavalt el:
„Merre is induljak el őszi időbe,
hogy felöleljem falunkat teljes gyönyörűségébe.
Már a neve is: Királyrév, olyan magasztos,
Megélni itt a mindennapokat meghitt, csodálatos.”
A királyrévi falumúzeumot Elek László plébános áldotta meg, és áldást küldött mindazokra, akik tettek azért, hogy a gondolat valósággá váljon, áldást kért majd azokra is, akik a jövőben fogják gondozni az örökséget.
A megnyitó után az érdeklődők több csoportban látogathatták meg a falumúzeumot, amelynek első állomása a ház szíve, a konyha. A sparhelt fölött falvédőket tekinthetünk meg, ezek a régi paraszti konyha elmaradhatatlan elemei voltak. A konyhában megtalálhatóak azok az eszközök, amelyek a régiek mindennapjainak elengedhetetlen segédeszközeiként szolgáltak. Mint például a vajköpülő, mákdaráló, krumplinyomó, mozsár és a kondé, vagyis a tejes kanna.
A múzeum másik helyisége a nagyszobába vezet.
Itt különböző szobák berendezéseinek részleteit tekintheti meg az érdeklődő. Az első részlet a hálószobából való: a magasra vetett ágy fölött szentképek találhatóak, mellette kétajtós ruhásszekrény. Régen a hétköznapi élet minden területét áthatotta a vallásosság, ezért is van nagyon sok egyházi szimbolikájú tárgy a múzeumban. Királyrév mindig is katolikus keresztény falunak számított.
A kis szekrényen található Mária-szobornak külön története van, amelyet Szitás Schnábelt Karolinától, a falu alpolgármesterétől tudunk meg. A kis szobor valamikori tulajdonosát mindenki „Bábasszony Katinak” hívta a faluban, 1940-től a nyolcvanas évek közepéig tevékenykedett bábasszonyként a faluban. A királyréviek közül akkoriban majdnem mindenki az ő segítségével jött a világra. Bábasszony Kati minden szülés előtt imádkozott a Mária – szoborhoz, hogy egészséges kisbaba szülessen.
(Forrás: ma7.sk – Fotók: ma7.sk/Horváth Szomolai Andrea)
