Az öreg kontinens szépen, lassan a futballban is elveszíti vezető szerepét?
Egyre több világklassszis játékos (pl. Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, Neymar) igazol Szaúd-Arábiába, ahol az Európában megkeresett pénzük akár tízszeresét is megkaphatják. Ehhez kapcsolódó friss hír, hogy már Magyarországon is elérhetőek lesznek a szaúdi bajnokság mérkőzései (a Spíleren lehet majd nyomon követni a meccseket), valamint az arab ország mindenkori bajnoka bejelentkezett, hogy szabadkártyával részt venne az európai Bajnokok Ligájában.
Ilyen kontextusban született Ungváry Zsolt publicisztikája a Mandineren, melynek fontosabb gondolatait szemlézzük.
„A futballon keresztül végrehajtott pozíciófoglaláshoz tartozik az arab térhódítás Európában. Katari, szaúdi, emirátusokbeli üzletemberek vásárolnak nyugati klubokat” – olvasható Ungváry írásában.
A szerző a folytatásban leírja, közben a szaúdiak szintet léptek:
„Már nem csak ők jönnek ide, hanem magukhoz viszik a legjobb játékosokat, és nem érik be angol, olasz vagy francia csapatok megszerzésével, hanem a sajátjaikat igyekeznek megerősíteni.
Következő lépésként pedig az a terv, hogy a szaúdi bajnokságból is lenne résztvevő a Bajnokok Ligájában.
Régen a magyar ember a Fradinak, Dózsának, Vasasnak drukkolt. Aztán felbukkantak idehaza a Barca-, Real-, Milan-, Liverpool-hívek. Ez is egyfajta gyarmatosítás volt. A saját kultúránk, termékünk helyett egy idegen. Az angol nyelvű slágerek, a szinte kizárólagosan amerikai filmek, a nyugati divatok begyűrűzése mellett a sportban is behódoltunk a gazdasági-politikai erőfölénynek.
De ez legalább európai volt, ami egybeesett a világszínvonallal. Kontinensünk ugyanis a futballban – talán az egyik utolsó bástyaként – megtartotta az első helyet.
Most ez is elveszhet. Egyelőre még az Al Nassr, az Al Hilal és az Al Ittihad törekszenek arra, hogy bebocsáttatást nyerjenek az európai bajnokok elit ligájába.
De megfordulhat a dolog, s idővel már a Real Madrid gazsulál majd, hogy átkerülhessen a legtöbb nézőt csalogató ázsiai BL-be, ahol szaúdi, katari, kínai, japán (s talán az Európából kitiltott orosz) egyesületekben a visszautasíthatatlan fizetési ajánlatokkal odacsábított brazil, argentin, nigériai, marokkói, horvát és holland spílerek játsszák hétről hétre a csúcsfocit. A most még európai topcsapatokat birtokló arab tulajdonosok idővel nagyobb fantáziát látnak a von haus aus huszonötmillió potenciális szurkolóval bíró Shanghai Portban, mint a háromszázezer lakosú Newcastle városának csapatában.
Igazából persze a hagyományos nemzeti klubok már rég nem képviselik az adott népességet. Megvett gladiátorok küzdenek egymással a helyi közönség szórakoztatására. A Chelsea, a Manchester City játékosai többnyire épp úgy nem angolok, ahogy a Realban alig van spanyol, a Milanban olasz, a Fradiban magyar. Az európai porondon pedig kazah, izraeli, azeri klubok gyűrik egymást, ebből a szaúdiak ki sem lógnának.
Eleinte gondunk lesz a nevekkel, de majd nézegetjük sokat a térképet. A pesti romkocsmákban pedig ölre mennek egymással az Al Shabab és az Al Ettifaq szerelmesei.
A katonai és politikai fölényt már a két világháború után elbukta Európa, az elmúlt évtizedekben a gazdaságit is. Kicsúszott a kezünkből a kereszténység (átkerült Latin-Amerikába és Afrikába); úgy általában a vallást pedig a földrészünkön átengedjük az iszlámnak. Ez lesz a futballal is: nem szivárványos karszalag és térdelés jellemzi majd a pályákat, hanem a kezdő sípszó után ima Mekka felé, ramadánkor könnyített edzések, a női focistáknak burka.”
Az eredeti, teljes írást ITT lehet elolvasni.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
