Roger Waters az utóbbi időben megtapasztalta, milyen érzés, mikor a liberális véleménydiktatúra eljön érte. Ami azért vicces, mert korábban műveiben ő is a fasizmus ellen harcolt, a liberalizmus és „szabadság” győzelméért, ám – mint 1789 óta mindig – a forradalom ezúttal is felfalja gyermekeit.
Aki képes kontextust értelmezni, az bizonyára tudja, hogy A fal című mű kifejezetten háborúellenes és antifasiszta alkotás. Aki nem képes kontextust értelmezni, annak korábbi interjúiban Waters többször elmagyarázta, hogy a brit „szélsőjobb” megerősödése hívta életre a film bizonyos jeleneteit, melyek célja az elrettentés volt, nem pedig a reklám.
Roger Waters antifasizmusára és háborúellenes nézeteire már gyermekkora rányomta a bélyegét, édesapja ugyanis az európai testvérháborúban esett el 1944-ben, az anziói csatában. A brit háborús propagandában felnőtt generációnak pedig az maradt meg, hogy „a fasiszták ölték meg az apámat”.
Persze érthető, hogy egy kisgyermeket egy ilyen esemény traumatizál, nézeteit előre meghatározza, így viszonylag kevesekben merülnek fel olyan kérdések (akár később is), hogy miért nem kötött kormányuk békét 1940-ben Németországgal, és miért küldtek halálba angol fiatalokat és családapákat amerikai és szovjet érdekeknek megfelelően, mikor a vezetőiknek egyértelműen tudniuk kellett azt, amit a németek meg is mondtak nekik:
ha az Egyesült Királyság az USA mellé áll, ez a háború, bárhogy is végződik is, a Brit Birodalom széthullását eredményezi.
(Ezzel még Roosevelt is tisztában volt. Sőt, kifejezetten ezt akarta elérni, mert egy erős Britannia az amerikai hegemónia útjában állt.)
Egy szó, mint száz, kevesen jutottak el akkoriban (és most is) az események komplexebb vizsgálatáig, és Waters nem volt köztük. Így ő is háborúellenes antifasiszta lett, ami egyébként A fal című alkotásából is tökéletesen visszatükröződik.
Hosszú évtizedekig az irányított médiának se volt vele baja, egészen addig, míg Waters el nem tért az egyre szélsőségesebb liberális kánontól. Az első támadások akkor érték, mikor kritizálta Izraelt, amiért népirtást folytat a palesztinokkal szemben. Ezt csak tetézte, mikor kijelentette az orosz támadás után, hogy ez valójában nem az ukránokról szól, hanem egy orosz – amerikai háború, amit a jenkik provokáltak ki. Koncertjein Joe Biden amerikai elnököt pedig a háborús bűnösök közé sorolta. Ekkor már valóságos médiahadjárat indult ellene, még volt zenésztársai is elhatárolódtak tőle.
Nem is kellett sokat várni, míg végre egy németországi turnén ismét előadta a színpadon A fal egyik ikonikus jelenetét, melyet immáron 40 éve mindig megtesz. Korábban ezzel sem volt probléma, most azonban – pár hónappal az orosz – amerikai háborúról szóló megjegyzését követően – hirtelen „náci propagandává” vált a jelenet, Roger Waters pedig „az SS-t és a Harmadik Birodalmat éltető antiszemita” lett.
Waters maga is értetlenül állt a rendőrségi eljárás híre előtt. Mint mondta:
Negyven éve csinálom ezt. Negyven éve. Minden egyes évben 1980-tól napjainkig. Ugyan azt a műsort adom elő. Miért most? Miért most kapták fel a fejüket az emberek és kezdték el hangoztatni, hogy ‘nézd, ő náci egyenruhát visel a színpadon! Egyértelműen a nácizmust és a Harmadik Birodalmat dicsőíti. A zsidókat is utálja!’ És ezt olvasod mindenhol a nyugati világban, hogy ‘Roger antiszemita, és dicsőíti a nácikat’.
A zenész szerint az ilyen vádak nem csak neki esnek rosszul, hanem az egész családjának, főleg édesapja emlékének, aki egyébként ezért a világért harcolva esett el.
Roger Waters hitt a liberalizmusban, de nem eléggé, így érte is eljöttek.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
