A nemzeti radikalizmus és az egyetemek

A modern kori történelem során nem létezett olyan valós politikai mozgalom, amely ne az egyetemekről, az oktatási intézményekből nyerte volna legjobbjait tervei megvalósítására. Dér Dániel írása.

Minden ilyen mozgalmat a fiatalok azon csoportja tett kellően erőssé a hatalom megszerzéséhez, akik már korai éveikben találkoztak a mozgalom céljaival, és azokat teljesen magukévá tudták tenni. Ennek oka, hogy egy fiatal nemcsak nyitottabb új gondolatokra, de képes ezeket a gondolatokat integrálni személyiségébe, illetve tovább tudja gondolni azokat, ezzel felpezsdítve a szellemi életet. Emellett ő az, aki a célok megvalósításának tudja szentelni legtöbb szabadidejét és energiáját. 

Alapigazság, hogy a politikailag érdekelt fiatalok azokat a közösségeket keresik, ahol aktív politikai élet zajlik a korukbeliek körében, ahol meg tudják vitatni gondolataikat az ország, a társadalom és a kontinens jövőjéről, és mindinkább a magukénak érezhetik azt az érzést, hogy valami jelentős történelmi mozgalomnak a részesei. Ilyetén kimondhatjuk: csak az a politikai közösség rendelkezik jövővel, ahol tobzódnak a fiatal elmék.

Ebből a szempontból tekintve jelenleg sajnos a nemzeti radikalizmus hatalmas hiányosságokkal küzd, amely útjában van a további fejlődésének. Nem azt állítom, hogy nincsenek fiatalok a nemzeti oldalon, de le kell szögeznünk, hogy ez nem elég, hiszen ide, és a többi nemzeti szervezethez már olyan fiatalok csatlakoznak, akik önmagukban már meggyőződtek ügyünk fontosságáról, onnantól kezdve pedig csak szervezési kérdés az ő aktivizálásuk. Mi viszont nem elégedhetünk meg ennyivel! Célunk az kell legyen, hogy minél több apolitikus fiatal találjon hozzánk, akik talán még nincsenek is tudatában annak, hogy néhány év múlva sorainkat fogják erősíteni.

Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk, számításba kell vennünk lehetőségeinket, és ki kell jelölnünk olyan célokat, melyek mielőbb megvalósíthatóak ennek a hiánynak az orvoslására, de legalább a jelenlegi állapot enyhítésére.

A probléma tehát, hogy a nemzeti radikalizmus nincsen jelen az egyetemeken

Sem diákszervezetek, sem mozgalmak (itt tisztelettel adózok a HVIM Egyetemi Ellenállása előtt, amely azonban sajnos nem vezetett nagyobb sikerre), sem társasági körök nincsenek, amely lényegében politikai tétlenségre kárhoztat minket ezen a területen. Fontos kiemelni, hogy a múltban ez nem volt mindig így, hiszen a kétezres években a Jobbik is egyetemi diákszervezetként kezdte.

Bár a mai világban a legtöbb mozgalom az interneten szerveződik, nem gondolom járható útnak, hogy mindent olyan algoritmusokra hagyjunk, amelyek eredendően nem díjazzák az általunk közzétett tartalmakat, és egy átlag fogyasztónak ha felbukkannak is ezek a tartalmak, nem jelentenek semmit.

„Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez.” Tegyünk így az egyetemekkel is! Ne várjuk, hogy egyetemista fiatalok maguktól csatlakozzanak egy olyan mozgalomhoz, amely radikálisan szakít eddigi életfelfogásukkal, amelyben gyerekkoruk óta nevelkedtek. Nekünk kell olyanformán eljutnunk hozzájuk, hogy felkeltsük érdeklődésüket magasabb gondolatok iránt, és rávilágítsunk a jelenlegi társadalmi rendszer hatalmas hibáira.

Legfőbb fegyverünk a kíváncsiság lesz

A fiatalok ugyanis kíváncsiak új dolgokra, ha megfelelő formában tálaljuk azokat. Ennek nyomán egy olyan módszerrel kell előállnunk, amely nem készteti az érintett fiatalokat azonnali értékvállalásra (mert akkor eleve veszett ügyünk van…), hanem utat mutat nekik kíváncsiságuk kielégítéséhez. Nem azt kell elvárnunk tőlük, hogy most azonnal dobjanak félre mindent és csatlakozzanak hozzánk, hanem azt kell megmutatnunk nekik, hogy egyáltalán létezik ilyen út is, és erre is ráléphetnek, ha meggyőződésük és további kutakodásaik úgy diktálják.

A politikai, világnézeti érés folyamata hosszas, ennek megvalósítása hosszú távú elképzeléseket kíván, amely nem az azonnali győzelemre, hanem ennek az érési folyamatnak a véghezvitelére koncentrál.

A fentebb leírtak értelmében az alábbi módszert látom alkalmazhatónak. Nem politikai, de világnézeti bevezetésre van szükség. Biztosítanunk kell egy olyan platformot a fiatalok számára, ahol bármilyen következmények nélkül megismerhetik a nemzeti radikalizmust, és eljátszhatnak a gondolattal, mi milyen világot is szeretnénk teremteni. Ennek olyannak kell lennie, amely tiszta, világos gondolatokat közvetít cenzúramentesen, és nemcsak megismertet a mi gondolkodásunkkal, de óvatos léptekkel lerombolja azt a világképet, amit a globalista társadalom az egyén köré épített. Ugyanakkor – mivel egyetemistákról beszélünk – intellektuálisan is szórakoztató, új gondolatokra ösztönző alternatívát kínál.

Tehát a fentebb felvázolt elképzelésekhez kell egy forma, amelyet egyenesen a vár szívébe kell eljuttatnunk, a falak megkerülésével. Ehhez azokra van szükség, akik már a váron belül tartózkodnak, illetve azokra, akikben kellő bátorság van az ostromhoz. A fiatalokat meg kell nyernünk magunknak, az egyetemeken ott kell lennünk.További részletek hamarosan…

Dér Dániel

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.