Korábban Rogán Antal propagandagépezete igen büszke volt arra az állításra, miszerint a kormány „kikéri az emberek véleményét”, és „sosem dönt a választók felhatalmazása nélkül”. Éppen ezért milliárdokat költöttek el nemzeti konzultációkra, ahol az irányított kérdések által sikerült mindig egyetérteni a kormánnyal. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a Fidesz elmondhatta magáról, őt érdekli az emberek véleménye, meghallgatja őket, és nem dönt a felhatalmazásuk nélkül. Ha viszont tényleg annyira számít, mit akarnak a választók – mint ahogy azt az óriásplakátokon is hangoztatja – akkor miért ellenzik ennyire a debreceni népszavazást az akkumulátorgyár kérdésében?
A kínai érdek a legfontosabb
Fideszes berkeken belül bizonyára azt gondolták, ezt a gyárat is könnyedén „átverik” a bürokrácián, mint elődeit. Hipp-hopp megépítik, aztán jöhetnek is a vietnámi meg filippínó vendégmunkások robotolni az adómentességgel és tetemes milliárdokkal kitömött kínai kommunistákhoz. Sima lesz, mint a korábbiak. Eddig is gond nélkül verték át azt a 2,5 millió szavazójukat, most se fog feltűnni senkinek, hogy megint mást tesznek, mint amit mondanak. Valami azonban megváltozott. Valahol porszem került a gépezetbe, és a fideszes fellegvárnak számító Debrecen fellázadt.
A lakossági meghallgatás telt ház előtt zajlott. A hangulat igencsak paprikás volt, a helyiek pedig dühösek voltak. Joggal. A debreceni civilek és a nemzeti radikális Mi Hazánk Mozgalom is népszavazást követelt az akkumulátorgyár megépítéséről. Ez pedig egy olyan helyzetet teremtett, amivel nem tudott mit kezdeni a kormány, hiszen egyik kezdeményező sem illeszthető a „Soros-bérenc” narratívába. Minő „véletlen” és „kész szerencse”, hogy a „semmiből” megjelentek önjelölt „vloggerek”, félőrült provokátorok, meg a balliberális (ál)ellenzék hasznos hülyéi, akik gyorsan rátelepedtek erre a megmozdulásra is, tálcán kínálva a narratívát a kormánypárti megmondóembereknek.
Rá is csaptak, mint döglégy a takonyra. Valamennyi fideszes véleményvezér, meg júdáspénzen kitartott sékeljobboldali megafonos bohóc azon siránkozott, hogy a „külföldről pénzelt dollárbaloldal” már megint a magyar érdekek ellen dolgozik.
A szélsőliberális Németország is jó példa, ha úgy van
Az egészben a legröhejesebb talán Szijjártó Péter és Bencsik Gábor érvelése volt (akiket egyébként aztán többen követtek, papagájként visszhangozva a máskor kigúnyolt „bezzeg Németország” érvelést). Ők ugyanis már mintegy követendő példaként mutogattak Németországra, mert „ott bezzeg nem ellenzi a balliberális kormány, sőt támogatja is” az akkumulátorgyárat… Igen, támogatja. Ahogy a genderőrületet, a harmadikvilágbeli migrációt, az abortuszt, a fehér népesség lecserélését, meg a szivárványos lobbit is támogatja. Ha ezek után még az akkumulátorgyárat is jó dolognak tartja, az nem kéne, hogy elgondolkoztasson minket?
Bencsik ráadásul cikkét olyan szakmaisággal kezdte, ami után már tényleg nehéz nem kiröhögni szegényt. Mint írta:
Nem tudom, milyen környezeti hatásai lennének a debreceni akkumulátorgyárnak, nem olvastam el az összes ide vonatkozó dokumentumot. Abban viszont biztos vagyok, hogy azok sem tudják, akik most tiltakoznak ellene.
Már önmagában imponáló, ha valaki úgy ír, hogy még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy egyáltalán utánanézzen a témának, amelyről véleményt kíván mondani. Az meg már tényleg hab a tortán, hogy Bencsikünk azzal védekezik, „a másik oldal” se nézett utána – mintha ez bármit is legitimálna tudatlanságából.
Mentő körülménynek esetleg fel lehet hozni, hogy a kormánypárti szervek mindent megtesznek az ilyen adatok eltitkolása érdekében. Ha kell, 10 évre titkosítják az eredményeket. De, azért, ha elég ügyes az ember, néhány adatot még így is meg lehet találni. Ezek pedig, kedves Bencsik úr, nem túl biztatóak.
Az akkumulátorgyárak kapcsán mind Gödön, mind Komáromban, de még Tatán is aggasztó szabálytalanságokat és környezetkárosításokat tapasztalhatunk. Erdőirtás, vízszennyezés, a megengedettnél lényegesen nagyobb mennyiségű veszélyes anyag, mérgező anyagok a kutak vízében, vizes élőhelyek károsítása.
Mindezt alig két év alatt! Ezek még csak nem is hosszútávú hatások. Ki tudja, az itt élő emberek – a folyamatos szennyeződés következtében – milyen egészségi állapotban lesznek 5-10 év múlva? Azért ki fogja vállani a felelősséget? Mert kétlem, hogy a hazánkat a kínaiaknak jó pénzért kiárusító kormány vállalná…
Az is rejtély, Bencsik úr milyen „száz milliárdos adóbevételekről” beszél, mikor a multik jobbára csak kapnak az államtól, majd az adómentes profitot egyszerűen kimenekítik az országból.
De az legalább világos, hogy ő sem a magyar termőföldekért, meg a talajba jutó mérgek miatt aggódik, hanem a kínai érdekek és az általa elképzelt (valójában nem létező) profit miatt.
„Attól tartok, eredményes lesz a népszavazásért folytatott aláírásgyűjtés a debreceni akkumulátorgyár ellen, és attól tartok, sikerül akkora pánikot kelteni az emberekben, hogy le is szavazzák a gyárat” – írja egyértelműsítve, hogy a kormányoldal tényleg nem fél semmitől, csak az emberek véleményétől. Hiszen, ha a lakosok végre ráébrednek, mit is tesznek velük, akkor megtalálják azokat az eszközöket, amelyekkel gátat szabhatnak a profitéhes, korrupt politikusok törekvéseinek.
Thüringiában, Erfurter-Kreuzban tavaly pontosan ilyen akkumulátorgyárat épített ugyanaz a cég. Ott senki nem tiltakozott
– zárja megtörten sorait akaratlanul is utalva arra, hogy a németekben már tényleg semmilyen életösztön nem maradt, így gondolkodni sem igazán tudnak maguktól, miközben a vidéki magyar társadalom éppen most mutatja meg, képes az önszerveződésre és kiállásra.
Még a „felzárkóztatáspolitikai tanácsadó” is beszáll a vitába
Az akkumulátorgyár kérdése még a cigány aktivista, Forgács István fantáziáját is megmozgatta, aki egy viccesnek szánt szatírában tett hitet a kormánypárti narratíva mellett. Bejegyzésének tanulsága szerint, aki ellenzik a gyár idehozatalát, az csak „szója láttés, vegán burgert fogyasztó, Apple termékes” liberális képmutató lehet.
Persze, neki nem róhatjuk fel, hogy semmilyen kötődése sincs az Anyafölddel, hogy nem érti a magyar termőföld értékét, és nem aggasztja se a debreceni, se más magyar emberek egészsége. Miért is aggasztaná? Ő ezeket soha nem értheti, és nem is akarja megérteni. Az aggasztó inkább a kommentszekcióban megnyilvánuló, 50+-os réteg, kiknek fejében visszafordíthatatlan károkat okozott a kádárizmus.
Lázár János volt az egyetlen kormánypárti szereplő, aki el mert térni a narratívától, és kijelentette: érdemes az emberek véleményét figyelembe venni. Ezzel kapcsolatban lapunk meg is kereste a politikust, akitől azt szerettük volna megtudni, ő személy szerint támogatna-e egy lokális népszavazást az akkumulátorgyár kérdésében? Amint válaszol, cikkünket frissítjük.
A kormány megkérdezi az embereket, csak a válasz nem érdekli
A legutóbbi nemzeti konzultációk során az azt visszaküldők hiába adtak markáns véleményt arról, mit is várnak el a kormánytól, hiszen a Fidesz mindannyiszor semmibe vette a válaszadók többségének akaratát. Például gyermekeink megvédése kapcsán, mikor a visszaküldők jelentős többsége egyértelműen állást foglalt:
igenis elvárják a kormánytól, hogy megvédje a gyermekeinket az egyre agresszívebben terjeszkedő szivárványos lobbitól.
Ehhez képest sikerült egy olyan gyermekvédelmi törvényt alkotniuk, amihez még csak büntetési tételt sem rendeltek, így azt bárki megszegheti (és meg is szegi) következmények nélkül. Nemzeti konzultáció ide vagy oda, a szivárványos lobbi, köszöni szépen, jól van.
Az Oroszország elleni szankciók esetében még szembetűnőbb a kettősbeszéd. A magyar adófizetőknek 2,7 milliárd forintjába került (plusz marketing, óriásplakátok, reklámok stb.) az orosz szankciókat ellenző nemzeti konzultáció előállítása és terjesztése. Ezt 1,4 millió választó kitöltötte és visszaküldte, a kormány pedig elolvasta és semmibe vette.
Hiszen, miközben itthon óriásplakátokon jelentik be, hogy a magyarok 97 százaléka nemet mondott a szankciókra, addig Orbán Viktor Brüsszelben mindet megszavazta.
A magyar miniszterelnök le is szögezte, nem ő áll szemben a szankciókkal, hanem a magyar nép. Mint fogalmazott:
nem a magyar miniszterelnöknek van gondja a szankciókkal, hanem egy egész nép áll egységesen szemben a szankciókkal.
Ez talán megmagyarázza, miért is szavazta meg valamennyit az Európai Unióban, teljesen semmibe véve a magyar emberek akaratát. És ez lehet a magyarázat arra is, miért borsódzik a hátuk még a népszavazás gondolatától is. Ugyanis,
ellentétben a semmitmondó nemzeti konzultációval, egy ügydöntő népszavazás eredményét nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ott a lakosság ténylegesen beleszólhat a kormányzásba, a Fidesznek pedig nem lenne más választása, mint behódolni a népakaratnak. Ezért irtóznak a népszavazás gondolatától, a lakosoknak pedig ezért kell megtenniük mindent annak érdekében, hogy a kezdeményezés sikeres legyen.
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
