Kántor Kevin bedobáshoz készül, a háttérben kukorica gyűjti a rosszul eltalált lövéseket | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
A nyári edzőmeccsek nemcsak a csapatok felkészülését szolgálják, hanem a szurkolók meccséhségét is képesek valamelyest enyhíteni. Főleg akkor, ha az edzőmeccs mellett annak helyszíne is külön értéket képvisel. A Kispest–Honvéd a jelenleg Szlovéniához tartozó Alsólendván, vagyis Lendván lépett pályára, a nem túl távoli település pedig nemcsak a labdarúgás, hanem a kulturális értéke miatt is remek utazási célpont volt július első szombatján.
Alig két és fél óra autóút Kispestről Lendva, közelebb van, mint Kisvárda – így nem is volt kérdés, hogy útra kelünk a szlovén–magyar határ közelében fekvő, nagyjából tízezer lakost számláló településre. Érdekesség, hogy a muravidékiek ugyanúgy sokáig vezették a másodosztályt, mint a Kispest, majd a budapestiekhez hasonlóan másodikként jutottak fel az első osztályba.
Akár ez is téma lehetett volna, miközben egy gyors reggelit azért elfogyasztottunk Fonyódon, ahol a legtartalmasabb, mindenféle földi jóval meghintett lángosért alig 2400 forintot kértek el közvetlenül a part mellett.
Nem, egyáltalán nem találtam azt soknak, cserébe egy kis fokhagymát, tejfölt, sajtot, szalonnát, lilahagymát szórtak az olajban kisütött tészta tetejére.
Luxuslángos a magyar tenger partján | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
Négy országos kilátás
Így azért kellemesebben telt a Lendváig hátralévő mintegy egyórás út, amit végig autópályán lehet megtenni. Bejött a rendszerváltás, na – állapíthattuk volna meg, de szerencsére az utazótársaságnak volt annyi esze, hogy tudja: ez tavaly nyáron pontosan ugyanígy lett volna. Futballmeccsre utazván természetesen egy-két hideg sör is szisszent útközben, de tényleg csak módjával, hiszen a helyi nedűket szerettük volna inkább előnyben részesíteni.
Azt szinte észre sem vettük, hogy megérkeztünk a településre, amely elsőre olyan benyomást keltett bennem, mint a Budakeszi térségében lévő, egykori gyümölcsöseiről ismert kisebb településrészek: a Lendva-patak ölelte dombokon hézagosan álló kisebb-nagyobb házak között igen keskeny, cserébe meredek betonút vezetett fel a város egyik nevezetességének számító kilátóhoz a Lendvához tartozó Hosszúfaluhegyen.
A kilátó alulról is impozáns látvány | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
Négy ország – Szlovénia, Magyarország, Ausztria és Horvátország – területére is ellátni a Vinarium toronyból, ezt pedig mi sem hagyhattuk ki. A panoráma és az egész komplexus lenyűgöző volt, és természetesen már itt is szembesülhettünk a ténnyel, hogy a város lakosságának közel fele mégiscsak magyar, így édesanyanyelvünk segedelmével kérhettük ki a kilátó aljában lévő vendéglátóhelyen a jéghideg Lasko márkájú italokat.
Mindenhol jelen van a magyar múlt
Lendva és környéke már a honfoglalás előtt is lakott volt, azonban már a kilencedik század végétől a Magyar Fejedelemség, majd a Magyar Királyság részeként létezett, a mai település és környéke is általában magyar szótól volt hangos. Legismertebb birtokosai a német eredetű Hahót nemzetségből kerültek ki, akik neve a 14. században Bánffyra változott.
Még 1910-ben is a 2700 lakosából 2300 magyar volt, a többi főleg szlovén. Érdekesség, hogy 1919-ben a környéken is felütötte a fejét – ha nem is Magyar Péter tárlatvezetési hajlama, de valami olyasmi: a kommunizmus szelleme járta be a tájat, megalakítva a Vendvidéki Köztársaságot, amelyhez Alsólendvát is hozzá akarták csapni a szervezkedők.
A helyiek azonban nem hagyták magukat, és bár harcuk sikertelen volt, április 21–22-én mégiscsak lezajlott az alsólendvai ellenforradalom.
A régi idők legismertebb és talán leglátványosabb helyi emléke a lendvai vár, melyet ha Magyar Péter meglátna, egészen biztosan kedve támadna némi prolihergeléssel megszórt tárlatvezetéshez. A vár első említése 1192-ből származik, jelenlegi formáját 1705-ben, az Esterházyak idején nyerte el, akik 1945-ig voltak a vár birtokosai.
Magyar múltját őrzi Lendva vára | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
Jelenleg a mintegy tízezer lakos közel fele, olyan négyezren vallják magukat magyarnak. Nincsenek a középpontban, néha talán mi is hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Közben ők itt élnek Lendván, csendben, nyugalomban, de mégis magyarul.
Stadion helyett akadémia
A várból lesétálva már lehetett nyomát látni annak, hogy a településen nemcsak futballcsapat létezik, hanem szurkolótábor is. A városban mindenfelé látni a kék–fehér festéseket, graffitiket, matricákat.
A Gorgona nevű csoport hivatalos barátságot ápol a közeli Zalaegerszeg fanatikusaival, ami külön érdekessé tehette volna ezt az utazást.
Az NK Nafta Lendava nem mellesleg a legrégebbi szlovén klubnak számít 1903-as alapításával – mint oly sok Kárpát-medencei alakulat, a lendvai is a Magyar Királyság futballhagyományát őrzi magában.
Az 1903-as évszám több helyen feltűnt a városban | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
A zalaegerszegiekkel mondhatni futballszakmai kapcsolat is fennáll, hiszen a ZTE egy évvel ezelőtti tulajdonosváltásáig ugyanaz a Végh Gábor birtokolta az egerszegi csapatot, mint az alsólendvait.
Egy gyors estebéd után gurultunk is a fél hatkor kezdődő találkozó helyszínére, amely sajnos nem a helyi Mestni Stadion volt, ahol éppen a gyepet újították fel, hanem a közelében található, nem is olyan régen épült akadémia, amely az egyik legjobbnak számít Szlovéniában.
Csapatbusz és közvetítőkocsi | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
Sima siker Szlovéniában
Nagyjából 15–20 kispesti érezte úgy, hogy július első szombatját a Kispest–Honvéd aktuális mérkőzésének helyszínén tölti. Reális, azt mondom. Sok csapatot bajnokira sem kísérnek el jóval többen egy-egy közeli helyszínre, nemhogy egy edzőmeccsre.
Voltak ráadásul, akik pénteken a Sturm Graz II–Kispest–Honvéd (0–1) edzőmeccsen is jelen voltak, és onnan autóztak, utaztak vagy éppen stoppoltak át Szlovéniába. Respect!
Az azonban némileg meglepett, hogy a helyi fanatikusok legalábbis látható módon nem képviseltették magukat. Nem feltétlenül az acsarkodás hiányzott, hanem szívesen beszélgettem volna egy-két helyi sráccal a szlovén lelátók világáról. Valószínűleg nyelvi akadálya sem nagyon lett volna, hiszen a városban mindenhol elboldogultunk magyarul, és a pálya körül is ezen a nyelven diskuráltak leginkább a helyi drukkerek, akik kilátogattak az akadémiára.
Kántor Kevin bedobáshoz készül, a háttérben kukorica gyűjti a rosszul eltalált lövéseket | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
A futballszakmai elemzéseket meghagyom azoknak, akik valóban értenek hozzá, az mindenesetre érződött a találkozó elején, hogy a Kispest kevésbé volt friss a felkészülés ezen szakaszában. Legalábbis az első húsz percben, mert utána egyre inkább a piros–fekete mezes KHFC dominált.
Ennek a második félidőben lett meg az eredménye három kispesti gól formájában, amelyek közül némelyik egészen mutatósra sikeredett.
Az egyetlen hiányosság talán a büfé hiánya volt, így a szünetben kellett kiugrani a közeli üzletek valamelyikébe némi szurkolónak való, jéghideg nedűért. Azt nem mondom, hogy a csapatot a vállunkon vittük le a diadal után, de tisztességesen megtapsoltuk őket – az viszont kérdés, mire lesz elég a hazai pontvadászatban ez a garnitúra.
A kiváló nap zárásaként még megállapítottuk a helyi Lidlben a helyi sörök és egyebek beszerzése mellett, hogy nagyjából feleannyiba kerülnek a jól ismert termékek, mint a határ magyarországi oldalán, de a nagybevásárlásról végül lemondtunk.
„Ezek az edzőmeccsek olyanok, mint amikor az Európa-ligában játszunk: utazunk egy környékbeli ország csapatához, nyerünk, aztán jöhet a következő kör” – állapítottam meg hazafelé tartva.
Tizenegy óra után nem is olyan sokkal már a Bozsik Aréna parkolójában köszöntünk el egymástól, tudva, hogy szerdán 11 órakor ismét edzőmeccset játszik a Kispest, ezúttal a saját akadémiánkon. Ez ugyan nem az Európa-liga, de minket nem érdekel, a Kispest annál jobban.
Kapcsolódó:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat.
A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat.
A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Kántor Kevin bedobáshoz készül, a háttérben kukorica gyűjti a rosszul eltalált lövéseket | Fotó: Lipták Tamás/Magyar Jelen
