Orbán Viktor Benjámín Netanjáhú érkezése óta nem győzi hangsúlyozni a magyarok és a zsidók közötti hasonlóságokat, a kultúránk és a történelmünk azonosságait. Többször kiemelte, hogy mekkora veszélyben vannak a zsidók Nyugat-Európában a muszlim bevándorlók miatt, bezzeg Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben. A legfontosabb összekötő erőnek a zsidó–keresztény civilizációt véli, ám ez a fogalom nem mindenki szerint állja meg a helyét. Erről kérdezte portálunk Szász Péter katolikus hitvédőt, a Depositum Facebook-oldal főszerkesztőjét.
– Orbán Viktor csütörtökön egy úgynevezett „zsidó–keresztény civilizációról” beszélt Benjámín Netanjáhú fogadásának alkalmából, ezt a fogalmat pénteken meg is ismételte a Kossuth Rádióban. Ön, mint katolikus hitvédő mit gondol erről a kifejezésről?
– Zsidó–keresztény civilizációról beszélni meglátásom szerint nem lehet. Ez a fogalom az 1940-es években jelent meg először az Egyesült Államokban, a második világháború vérzivatarában. Ha az európai magterületű nyugati civilizációt nézzük, – ami sajátosan, mint civilizációs egység a hellén bölcseletre, a római jogra és a keresztény vallásra épült – egyedi kifejezési formáját a középkorban nyerte el a gótikus kereszténység alatt, mikor még egységes volt vallási szempontból, hiszen a római katolicizmus volt az alapvetés.
Ebben az időszakban, a zsidóság ezzel oppozícióban volt, mint egy megtűrt kisebbség, tehát nem volt civilizációalkotó tényező.
Tehát ha a civilizációs, vagy a kulturális szintet vesszük figyelembe, már ezért sem lehet zsidó–keresztény kultúráról beszélni.
– Vallási szempontból nincs elég közel a két kultúra egymáshoz annyira, hogy közös civilizációnak tekinthessük őket?
– A teológia a másik probléma, ha a gyökereit nézzük – és ez mélyebbre vezet – még hogyha beszélhetnénk is valamilyen értelemben zsidó–keresztény civilizációról, kultúrtörténetileg ez biztosan nem állja meg a helyét. Ha teológiailag vizsgáljuk a kérdést, az a probléma vetődik föl, ami önmagában szembeállítja a mai zsidó vallással a kereszténységet. Ez pedig maga a kereszténység nevéből ered. Krisztus neve azt jelenti, hogy felkent.
Az a kérdés, hogy az úrjöveti időszakban – tehát Krisztus születése előtt – akár a pogány népeknek, akár magának a zsidóságnak a Szentírásban, az Ószövetségi Szentírás könyveiben megjövendölt helyreállítója, szabadítója-e názáreti Jézus, avagy sem.
Minden különbség erre fölfűzhető. Tulajdonképpen emiatt ez a két vallás radikálisan opponál egymással.
Függetlenül a történelmi tehertől, hogy az elmúlt kétezer évben hogyan alakult szociológiai vagy politikai szempontból a zsidóság és a keresztény kultúrájú népek vagy keresztény civilizáció által áthatott népek, nemzetek, országok viszonya. Tehát ez már önmagában egy nagyon fontos ellentétet hoz létre. Emiatt egyértelműen nem lehet zsidó–keresztény civilizációról beszélni.
Szász Péter: “Az egyházban egy nagyon súlyos világnézeti szakadás van”
– Miért terjedt el mégis ilyen széles körben ez a kifejezés?
– Alapvetően onnan jön ez a zűrzavar vagy a félreértés, hogy Krisztus, a názáreti Jézus a zsidó népben született meg, de egyetemes küldetése van a keresztény értelmezés szerint. És ilyen értelemben az ószövetségi zsidó vallást keresztény szempontból kereszténynek kell tekinteni, mert a célja egyedül a Messiás eljövetelének az előkészítése volt.
Ez nem azonos a mai judaizmussal. Több szempontból sem.
Nem áll a szentély, nincsen papsága, a szentély nélkül pedig nem lehet megtartani a 613 előírást, ami a Tórában van. A szentély és mindezek a dolgok csak előkészítő jelleggel álltak fent a keresztény értelmezés szerint, ahogy Szent Ágoston mondta, úgy lehet talán legjobban megfogalmazni: az úrjöveti időszaknak a zsidó vallása olyan értelemben zsidó, hogy a zsidó népben alapvetően fennálló, Istentől jött kinyilatkoztatás, vallás volt.
Ez a példa a hernyóhoz hasonlítja az ószövetségi zsidó vallást. A kikelt pillangó maga a krisztusi vallás, a kereszténység, és az elhalt báb, a váz az, amit ma judaizmusnak nevezünk, és ez tulajdonképpen ilyen értelemben az antitézise a kereszténységnek és az isteni rendnek.
Tehát erről a megnevezésről sem teológiai, sem kultúrtörténeti civilizációs értelemben nem lehet így beszélni.
Szász Péter a Bese-ügy kapcsán: Küzdenünk kell a gonosz ellen! (+VIDEÓ)
– Akkor Orbán Viktor miért hivatkozik mégis mindig erre a fogalomra?
– Véleményem szerint ennek az oka Orbán Viktor sajátos politikai irányvonala. Az Egyesült Államokban az 1960-as években volt egy politikai váltás, aminek volt egy kulturális, vallási háttere. Arról van szó, hogy lényegében a történeti, a történelmi európai keresztény felekezetek, a római katolikus, a hagyományos református, evangélikus egyházak hitvallási iratai is mind megegyeznek a kereszténység és a zsidóság viszonyában.
Sőt, kifejtik, hogy az idők végén megtér majd a zsidóság, mint nép, elismeri Krisztust, de addig Szent Pál apostolt idézve „Krisztusnak az ellenségei, és kerékkötői Krisztus ügyének”, viszont az atyáik miatt kedvesek az Úrnak, és erre tekintettel a szívükről elveszi majd a világ végén a fátylat.
Tehát itt is van egyfajta ellentét, amit nem a középkori sötét babonaság termelt ki, hanem a szentpáli teológiában világosan olvasható a Szentírás lapjain. Tehát ez volt az általános keresztény felfogás, és ennek a váltása a ’60-as években következett be, méghozzá egy úgynevezett diszpenzacionalista teológia folytán. Ez az Egyesült Államokban bizonyos kis egyházakban, illetve neoprotestáns felekezetekben egy olyan irányultság, ami azt mondja, hogy a zsidósággal fönnáll Istennek egy szövetsége, párhuzamosan a kereszténységgel.
Ez például a Donald Trump mögötti think tanknek, illetve keresztény kulturális lobbicsoportnak is az egyik fő teológiai tétele.
Ugyanekkor következett be egy sajátos váltás is, mert Izrael állam megalakulásakor alapvetően a cionisták többsége nem vallásos zsidó, hanem ateista volt, és különös módon a Negyedik Francia Köztársaság, tehát a de Gaulle előtti Francia Köztársaság volt ’45 után a fő támogatója, illetve még előtte, a ’40-es évek elején a Szovjetunió. Később fordult meg az egész: a hidegháborús rendszerben az arab szocialista országokat kezdte támogatni a Szovjetunió, és ennek hatására az Egyesült Államok nyilvánvalóan az izraeli politikát kezdte pártolni.
Tehát a hatvanas évektől következett be egy váltás az Egyesült Államokban és annak politikájában. Egyébként ez részben független a demokrata és a republikánus oldaltól. Van egy vörös fonal, amit nem lehet náluk átlépni, bizonyos dolgok tabusítva vannak, ha valaki komolyan akar szövetségi szinten az Egyesült Államokban politizálni.
És Orbán Viktor meglátásom szerint ezzel teljesen összhangban gondolkodik, illetve cselekszik.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
