A hazai cigányság kapcsán nem kérdés, hogy elkerülhetetlen, sürgős, nem halogatható a minél szélesebb körű integráció.
Ez az állítás a magyarság egységes álláspontja, méghozzá az olyan kevés egységes álláspontok egyike, amely politikai, vallási, ideológiai nézetek különbségei ellenére közös pontunk. Minden oldalas igazság, ha úgy tetszik. Mégis, őszintén szólva, a cigányság részéről ez sajnos nem elmondható.
A cigányság, valljuk be, sosem integrálódott az őket befogadó magyarság közösségébe, noha számos ideérkező sikeresen integrálódott az évszázadok során.
Európai létünk ezeréves hagyománya a Szent István-i ajánlat: szívesen látunk akár közöttünk, de a magyarság érdekeivel közösséget vállalva. Ez az ajánlat a cigányság részére immár hatszáz éve nyitott, pozitív válaszra vár a folyton idetelepült, máshol maradásra nem lelő cigányságtól.
Nincs mód tovább várakozni.
Nem lehet ugyanazokat a megoldási mintákat követve, a többségi magyarság mindenkori erőforrásait koldulva-lopva hagyni létezni a cigányságot, nemkülönben még támogatni is a cigányok nyomorúságát segélyezésekkel, vagy felháborító kártérítésekkel.
Valódi változás híján hiába a jogok és lehetőségek integrációja, hiába a pénz, hiába a pozitív diszkrimináció forszírozása, ha állandó tapasztalat, hogy
a cigányság saját szegregációba, cigánybűnözésbe rekedve vergődik,
és e méltatlanság a Kárpát-medencei nemzetek, népek, a velünk élő kisebbségek sorában ráadásul egyedülálló.
De mi akkor a megoldás? Amit eddig csináltunk, az alapvetően liberális szemléletű, elnéző-megengedő-tűrő gyakorlatok biztosan nem jók. (Vagy nem jók úgy, ahogy a liberális dogmák diktálják). Einstein szerint az őrültség definíciója ugyanazt csinálni, és más eredményt várni tőle.
Ezért, ha az integráció a cél, és csak integrálással azt nem sikerül elérni, akkor először szegregálni kell.
Nem csoport, hanem egyéni, eseti alapon kell szegregálni, korlátozás nélkül. Az integrációt gátló elemeket, ez esetben felnövekvő embereket, előbb külön kell választani. Ezzel párhuzamosan pedig az integrálhatókat rögtön beilleszteni, azaz szegregáció és integráció, kinek-kinek érdemei szerint.
Megelőlegezem, hogy a szegregáltak nehezebb sorssal néznek így szembe, ám jelenleg a teljes integrációs működés mindenkinek nehézséget okoz. Gyöngyöspatán a legfontosabb tény, a máshová vitt (értsd: elüldözött, cigányok által vegzált és terrorizált) magyar gyermekek száma és aránya, nem pedig a helyi emeleti wc használata!
Az integrálhatatlan elemeket külön, szegregáltan kell felkészíteni minél előbb a majdani integrációra. Mert végső soron nekik is meg kell tanulniuk modern, civilizált, demokratikus emberi méltósággal és alázattal élni, ahogy mindannyiunknak. Mindenkinek jobb ez így.
Integráció = szegregáció + integráció! Üzenjük ezt a kirekesztést kiáltó szegregáció-tilalom táblát lóbáló kirekesztőknek, ingyen igazság a bérhazugok hadának.
Joó György
(Kiemelések a szerkesztőktől, Fotó: Népszava)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
