A Tisza Párt hosszú távon halálra van ítélve – ha nyer, ha veszít

Hogyan maradhat együtt egy olyan közösség, amit csupán a közös gyűlölet és elégedetlenség tart össze? A válasz hosszú távon egyértelműen az, hogy sehogy, azonban a tömegmanipuláció óriási sikerének hatása a választás után egy kis ideig talán még össze tudja tartani a felhergelt tiszás tömegeket.

Általánosan megfigyelhető egy bizonyos mértekű pökhendiség a Tisza Párt elkötelezett szavazói részéről. Kinél több, kinél kevesebb, embere válogatja. Ha az ő véleménybuborékukon keresztül nézzük, ez még érthető is lehet: azt látják, hogy majd az ő pártjuk végre elhozza a változást, a „rendszerváltást”, amibe már annyi formációnak beletört a bicskája. Az általuk „függetlennek” tekintett közvélemény-kutatók 20 százalékpontos előnyt mérnek nekik, és még így is sorra lépnek vissza óbaloldali társaik a javukra – hát mi baj történhet? Pszichológiai szempontból tehát érthető a nagy arc.

Kevesen gondolnak bele, hogy ez mekkora veszélyt rejteget magában. Egy felhergelt, lázadó tömeg biztos a győzelmében, és folyamatosan kapják a megerősítést, hogy ez így lesz. De mi van akkor, ha mégsem? Egy tiszás szemüvegén keresztül egy dolog történhetett: választási csalás. Az orosz beavatkozás narratíváját – nyugatról indítva – már el is kezdték felépíteni, és egyre erősebben nyomják az emberek arcába. Ez akár egy hivatkozási alap is lehet majd a választási eredmények érvénytelenítésére, emlékezzünk csak a román elnökválasztásra.

Sajnos azt a lehetőséget fel sem vetik magukban a tiszások, hogy a közvélemény-kutatások hazudhatnak. 

Ez egyfajta vágyvezérelt gondolkodás: szeretnék valamit, tehát aki azt mondja, hogy úgy is lesz, az biztosan igazat mond. 

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy közvélemény-kutatásokra hagyatkozni nem több, mint önámítás, a politikai megrendelők részéről pedig véleményem szerint választási csalás. Teljesen abszurd, hogy azonos vagy hasonló módszertannal végzett kutatásokkal a kormánypártiaknál a Fidesz–KDNP vezet körülbelül 5 százalékponttal, a liberálglobalistáknál pedig a Tisza 20 százalékponttal. Ilyen nincs. Valaki hazudik. Vagy éppen mindenki.

Tömegtüntetések vagy csendes önámítás

Térjünk vissza ahhoz az eshetőséghez, hogy nyer a Fidesz, választási csalást kiált a Tisza, természetesen a liberálglobalista médiahálózat alátámasztásával. Történelmi nagyságú tömegtüntetések jönnek, és bár a kormányt valószínűleg meg nem döntik, egyáltalán nem lehet kizárni, hogy erőszakba torkollnak majd az események, hiszen már a kampány során is több agresszív megnyilvánulás történt a két nagy párt szimpatizánsai, vagy akár politikusai – lásd Ruszin-Szendi Romulusz – részéről.

Vészmadárkodhatnék, hogy a Majdan téri események megismétlését szeretné a globalista elit, ami bizonyára így is van, ennek ellenére nem tartom valószínűnek, hogy ilyen mértékűvé fajuljon az erőszak.

Előbb-utóbb elcsendesedik majd a forrongó hangulat, a Tisza szavazói pedig szétszélednek, hiszen az egyetlen dolog, ami összetartotta őket, nincs többé: a változás fals reménye.

Nézzük a másik opciót, nyer a Tisza, és Magyar Péterből miniszterelnök lesz. Nem kell ahhoz politológusnak lenni, hogy tisztában legyünk vele, katasztrofálisan működésképtelen, kívülről irányított országnak lehetnénk szemtanúi és elszenvedői. A Tisza Párt nem tudna szembemenni a néppárti akarattal, ezért olyan, magyar néplélekkel teljesen ellentétes dolgokat vezetne be, mint a migránskvóta, vagy az LMBTQ-jogok előtérbe helyezése. Ne legyünk naivak, ez az uniformizált EU-s terv mindenhol – nem kapunk kimenőt, nem vagyunk kivétel. Számos hasonló intézkedést sorolhatnék még, de nem ezek miatt fog szépen lassan összeomlani az új kormány.

Sokkal inkább az lesz az ok ebben az esetben is, hogy nem lesz, ami összetartsa őket, erős alap nélkül pedig nem lehet stabilan építkezni. A protestszavazók az ország döcögős működését látva kihátrálnak majd mögülük, mintha ott sem lettek volna. Óriásira fog nőni az elégedetlenség, Magyar Péter a gyenge idegzete miatt pedig hibázni fog, méghozzá sokat. Azok szemében is össze fog omlani a megváltó képe, akiknek egyáltalán szimpatikus volt a saját szavazói közül (hiszen ez közel sem 100 százelék).

A Tisza Párt jellegéből adódóan hosszú távon nem fenntartható politikai formáció, zavarkeltésre azonban annál alkalmasabb. 

A következő nagy kérdés az lesz, ki tud majd felemelkedni a Fidesz romjaiból és a Tisza hamvaiból.

Kapcsolódó: