A Mi Hazánk, Gáza és Klió

Elévülhetetlen történelmi érdeme a Mi Hazánknak, hogy a gázai genocídium kapcsán egyedül ő képviseli az emberséget, a nemzeti érdeket és a becsületet. G. I. véleménycikke.

Izraeli zsidók azt állítják, hogy minden palesztin terrorista, ezért most azt követelik tőlünk, hogy fogadjuk be ezeket a „terroristákat” Európába, hogy helyettük minket terrorizáljanak. Ez igazán „kedves” tőlük, nemde?

Ironikus, hogy sok jobboldali azért támogatja Izraelt, mert nem szeretik a muszlimokat az országaikban, holott főleg Izrael miatt van annyi muszlim náluk, és minél jobban támogatják Izraelt, annál több lesz belőlük náluk, mert Izrael annál többet fog elűzni közülük a szülőföldjükről saját kivitelezésű vagy proxyháborúival.

Talán paradoxonnak tűnik, de Európa iszlamizációjának leghatékonyabban Palesztina támogatásával lehet ellenállni. Az európai cionista megszállókormányok ugyanis a jelek szerint csak akkor hajlandók elismerni az iszlamizációt problémának, ha a zsidók fenyegetve érzik magukat általa. A Hamász-kitörésre adott válasz tökéletesen illusztrálta ezt.

Minél erősebb lesz Palesztina, annál inkább fenyegetve érzik magukat a zsidók az iszlamizáció miatt, és annál valószínűbb, hogy az európai cionista megszállókormányok foglalkozni fognak vele és határozott lépéseket tesznek ellene.

Ami a magyar–palesztin viszonylatot illeti, a palesztinok ugyanúgy a szabadságukért harcolnak a zsidók ellen lassanként nyolc évtizede, ahogyan a magyarok harcoltak a szabadságukért a törökök, az osztrákok és az oroszok/szovjetek ellen évszázadokon át. A palesztinokkal ugyanaz történt Palesztinában, mint ami a magyarokkal történt a kárpát-medencei nagyhazában. Egyaránt idegenek telepedtek ránk és fokozatosan kiszorítottak minket az eredeti életterünk egy részéből.

Teljesen természetesen történelmi párhuzam vonható az 56-os budapesti felkelés és a gázai Hamász-akció közé is, azzal a lényegi különbséggel, hogy a szovjet megtorlás sokkal kevésbé volt brutális a magyar civilek ellen, mint az izraeli megtorlás a gázai civilek ellen. Akkoriban a magyarok jogosan tartottak igényt a nyugati világ együttérzésére és támogatására. Vajon hogyan érezték volna magukat, ha a nyugati értelmiség és közvélemény ugyanolyan közönyösen fogadta volna a segélykiáltásaikat, ahogyan most a magyar értelmiség és közvélemény fogadja a palesztinokét?

Noha a magyar kormány álláspontja a gázai genocídiummal és a palesztinkérdéssel kapcsolatban védhetetlen és vállalhatatlan minden jóérzésű ember számára, jellemző módon mégis összeverődött egy hallgatólagos mameluk-koalíció Orbán Viktortól Magyar Péteren át Gyurcsány Ferencig, a fantom- és viccpártok vezetőit is kooptálva, akik egy emberként és egymással tökéletes szinkronban gazsulálnak a szentföldi latorállamnak azzal, hogy mentegetik, letagadják vagy akár csak figyelmen kívül hagyják a palesztinok, köztük keresztények ellen elkövetett háborús bűntetteit.

Magyarországon kívül egyetlen másik EU-tagország sem tanúsít ilyen szolgalelkűséget Izrael iránt, nemcsak geostratégiai érdekeinket sértve, hanem alkalmanként nemzetbiztonsági kockázatot is teremtve, például a „robbanó csipogók” ügyében játszott gyanús szerepünkkel. A magyar diplomácia az ENSZ-közgyűlés különböző szavazásain többször is csaknem egyedüliként fedezte Izrael háborús és népellenes bűncselekményeit, legfeljebb a cionista entitás és amerikai góleme (meg néhány csendes-óceáni miniállam) társaságában, még a 80 év óta szisztematikusan megalázkodásra idomított Németországot és Ausztriát is überelve a Netanjahu-rezsimmel való kollaborálásban. 

Úgy tűnik, hogy a magyar politikai osztály többsége, az értelmiség, az egyházak számára Gáza nem téma, sőt tabutéma. Bűnösök közt cinkos, aki néma, és a gázai népirtásról hallgatva a magyar társadalom „krémje” lényegében cinkosságot vállal az izraeli cionisták bűneiben. Valójában leszerepelt szinte a teljes magyar „elit”, a nemes ügyekre elvileg fogékony egyetemi ifjúsággal együtt, amely szolidaritásból kollektíve elégtelenre vizsgázott.

Korábban már közzétettem, de most újra megosztok egy anekdotát, mert passzol ide. Dominique Venner francia történész és jobboldali politikai aktivista, aki utóbb a párizsi Notre Dame-ban öngyilkosságot követett el szimbolikus tiltakozásként Európa dekadenciája ellen, 1956 novemberében a diáktársaival szó szerint megostromolta a Francia Kommunista Párt székházát, így tiltakozva az ellen, hogy a párt sajtója a magyar felkelés vérbe fojtására uszított. 

Most viszont a magyar egyetemisták még ahhoz sem voltak elég tökösek, hogy legalább kifütyüljék Netanjahut, amikor nálunk rontotta a levegőt. Provokatív magyarországi vizitjét vagy inkább levitációját az elvárható jogos felháborodás helyett totális közöny fogadta a közvélemény részéről, miközben a személyével inherens hullaszag lengte körül. Nem volt értelmiségi petíciózás, parlamenti obstrukció, utcai demonstráció, ökumenikus egyházi nyilatkozat – egyedül a Mi Hazánk ifjai mutattak neki ajtót.

A „világ legerkölcsösebb hadseregének” bestiális gázai rémtettei ellen is egyedül a Mi Hazánk képviselői emeltek szót a Parlamentben, pártvezérként egyedül Toroczkai László tanúsított szolidaritást a palesztinok iránt, többször is tüntetőleg találkozva a Palesztin Állam magyarországi nagykövetével, határozott hangvételű Twitter-bejegyzésben ítélve el a 18 ezer gyermek életét követelő gázai népirtást, tényszerűen azt is megállapítva, hogy „a nyugati civilizáció sírásói nem palesztinok”.

A Mi Hazánk ezzel nemcsak hogy egyedül képviselte a humánumot és a nemzeti érdeket, de Klió szemében megmentette a magyarság becsületét is.

Mit rákentek a sameszok, lemosta a gyalázatot!

G.I.

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kiemelt kép forrása: AFP