Ne vicceljünk már a viccekkel! – Aranyosi, Lakatos, a perui indiánok és a magyar közbiztonság

Őszintén szólva nem nagyon hoz lázba Aranyosi Péter politikai érdeklődési köre, esetleges pártelköteleződése. Nem nagyon hozna lázba maga Aranyosi Péter humorista sem. Az utóbbi napok hírözöne alapján azonban tény, szinte kikerülhetetlen lett a téma, ami szerintem messze nem a humoristáról és előadásairól kellene szóljon elsősorban, és ami kapcsán úgy érzem, a kormánypárti sajtó bizony megszegett egy régi igazságot, miszerint ágyúval mégsem illik verebekre lövöldözni.

Ugyanakkor ha már ilyen nagy reklámot csináltak Aranyosi Péter humorának, akkor beszéljünk, vagyis írjunk a témáról. Én valamikor a 2010-es évek első felében találkoztam a műsorával a miskolci származású humoristának. Bidámbidámokat és perui indiánokat emlegetett benne, jól beazonosítható körmondatokkal rajzolva fel a közbeszéd egére azt a jelenséget, melyet a pintéri két hét 15 esztendő elteltével sem tudott megoldani. Abban a műsorban a Cozma-gyilkosság apropóján elhangzott Kossuth rádiós riportot elevenített fel a szókimondó humorista, egy olyan hozzáállást, ami már akkor is jellemzője volt a pintéri két hetes rendnek.

„Azt mondta a főrendőr, nem szabad azt mondani, hogy cigánybűnözés, mert mi van, ha az elkövető egy perui indián” – emelte ki másfél évtizede műsorában Aranyosi, nagyon helyesen.

A cigánybűnözés több évtizedes problémája volt az egyik téma, ami a nemzeti radikalizmust stabil parlamenti erővé, a közbeszédet alakító entitássá emelte és bizony ott tartja a mai napig. A cigányok életvitele, „kultúrája”, helyesebben barbársága volt az, ami remek táptalajt nyújt többek között a róluk szóló vicceknek és humoros előadásoknak.

Aranyosi műsoraiban tehát görbe tükröt tart a fideszes kormány elé egy olyan kérdésben, amely sokaknak azonban legfeljebb csak akkor humoros, ha a színpadról hallják, máshol azonban nem találkoznak a jelenséggel. A Dumaszínház falain túl 

Aranyosi humorának tárgya azonban már a kegyetlen valóságot jelenti az erőszakkal, droggal, bűnözéssel, az élhetetlen környezettel, amit ez a Magyarországra évszázadokkal ezelőtt bevándorolt, és azóta beilleszkedni képtelen népcsoport maga után hagy mindenhol. 

Amikor pedig sikerül őket távozásra bírni a lakásból, amiért nem fizetnek, cserébe használhatatlan szintre laknak le, magukkal viszik sajátos életvitelüket a következő önkormányzati ingyenlakásba, ami után még a nyomott bérleti díjat sem hajlandóak fizetni. Olyan körülményekről és segítségről, amelyekről a magyar fiatal párok legfeljebb csak álmodozhatnak.

„Amit Aranyosi mondott, az önmagáért beszél. Bemutatkozott” – írta közösségi oldalán Dumaszínházbéli fellépőtársa, a cigány Lakatos László, aki szintén kiakadt Aranyosi Péter „rasszista” megnyilvánulásai miatt. Vélhetően némi ráhatásra, hiszen van egy sejtésem, Lakatos László sem most vette észre, hogy Aranyosi másfél évtizede humorizál a hazai cigányság viselt dolgain. Igaz, tény, hogy Lakatos, aki egyébként éppen a cigányságán alapuló öniróniát vitte színpadra, korábban már jelezte, nem tűri a konkurenciát, és közzétett egy nyílt levelet a kollégáinak címezve, amiben arra kérte őket, hogy az úgynevezett „negatív sztereotípiákból” (értsd: tények a cigányságról) ne csináljanak viccet! 

Ez utóbbival speciel valahol akár egyet is lehet érteni, a cigányság okozta egyre jelentősebb közbiztonsági, szociális problémákból nem feltétlenül kell viccet csinálni, ugyanis egyre kevesebbeknek van már kedve nevetni azon, miután találkoztak a jelenséggel. Ugyanakkor a kormánypárti médiának sem kellene viccet csinálni a viccekből. A valóság ugyanis, amiről nem szeretnek beszélni, sajnos szó szerint véresen komoly. 

Ezért ezúton hívom őket, tartsanak velünk a Betyársereg következő megmozdulására, amelyre forgatni hívtak minket is! Jöjjenek velünk és beszélgessenek azokkal a családokkal, amelyeket a magyar állam, a magyar rendőrség magára hagyott, 

amelyeknek rettegéssel telnek a napjaik, amelyek lassan elveszítik mindenüket, amiért dolgoztak, mert a cigányság terrorja mellett örülnek, ha túlélnek! Mutassák meg olvasóiknak és Orbán Viktornak, kik is azok a kiilleszkedettek, akik miatt sokaknak nem maradt más reménységük, mint a Betyársereg vagy a Bűnvadászok! Jöjjenek el a most rasszistázó újságírók, megmondóemberek, és tapasztalják meg a valóságot, amely dolgozó magyarok ezreinek életét keseríti meg és lehetetleníti el napról napra! 

Garantálom, hogy két-három alkalom is bőven elég lesz nekik ahhoz, hogy ne akarjanak többé viccet csinálni abból a viccből sem, amin oly sokaknak már egyáltalán nincs kedvük nevetni, sírni annál inkább, amikor látják, hogyan pusztítják el a „bidámbidámok” életük munkáját. Kijelenthető tehát, és ezt ajánlom a most ajvékolók figyelmébe is, hogy nem a cigány viccekkel van baj, hanem a cigánybűnözéssel, amely egyre inkább fojtogatja nem csak a vidék, de a főváros közbiztonságát is, élhetetlenebbé téve a környezetet, ahol megjelenik.