Lilu szerint a „Pride” kiváló alkalom a gyermekek érzékenyítésére

Ahogy a nyugati világban, az ún. „celebek” hazánkban is előszeretettel állnak be a szélsőliberális agenda mögé – ennek nyilván sokféle oka lehet. Egyfelől, a legtöbbjük egy olyan streril környezetben szocializálódott, ami miatt jelentősen torzult a valóságképük. Sokuk kifejezetten olyan beteg fertőben éli mindennapjait, amit az átlag ember el sem tud képzelni. Aztán vannak olyanok is, akik a totális eljelentéktelenedés ellen harcolnak így, hiszen tudják, ha ilyen kérdésekben nyilvánulnak meg, az irányított média majd futtatja őket.

Nem tudom, az egykori vivás Lilu melyik kategóriába tartozik. Nem is nagyon érdekel, műsorvezetőként is leginkább a Való Világ nevű szennysorozatból lehet emlékezetes, ami azt gondolom, mindent el is mond róla. 

Mint egykori RTL munkatárs, aligha meglepő, hogy az LMBTQP harcosává vált, és a felvonulásuk egyik fő hangadója, idén pedig házigazdája lett. Ennek „örömére” készített vele interjút a liberális-feminista Glamour magazin, melyből kiderül, a szemellenzős liberálisok épp olyan képmutatók, mint ahogyan gondoltuk.

Ahogy fajtájától már megszokhattuk, Lilu szerint sem politika a lobbi képviselete, hanem „alapvető emberi értékek mentén” történő kiállás. Az interjú során többször előkerülnek a gyermekek is, ami azért igazán aggasztó, mert neki két fia is van, s szavaiból az jön le, szegények már kicsi kortól kapják a propagandát, így esélyük se lesz normális környezetben normális értékrendet kialakítva felnőni. 

Mindig kiállt a szabadságjogokért – kivéve, mikor nem kedvelte azokat, akiket a jogfosztás ért

A baráti sajtóban könnyű fényezni magunkat, gondolhatja az ember. És milyen igaza is lenne! Ebben az erősen alákérdezős interjúban sem volt ez másként, mikor arra a kérdésre, hogy „Miért érdemes kiállni és támogatni számunkra fontos társadalmi ügyeket?”, az RTL-es celeb így felelt: 

„Használjuk a hangunkat arra, hogy olyan embereket, szervezeteket és ügyeket tegyünk láthatóvá és hallhatóvá támogatásunkkal, amelyek nemcsak másokért vannak, hanem értünk és helyettünk is küzdenek. Ez egy nagyon fontos kötelezettsége annak, akinek nagy a hangja.”

A Tolvajkergetők, a meghurcolt gárdisták, a Bűnvadászok ügye nem volt fontos számára – és ezt az újságíró sem vetette a szemére. Őket, akiket valóban üldöz és ellehetetlenít a hatalom, nem kell védeni? Ők tán nem értünk, helyettünk küzdenek, küzdöttek? Ők nem valóban fontos ügyekért álltak ki, megkárosított, cserbenhagyott emberek mellett? Nyilván, Budáról vagy az RTL székházból nem ezt látják a jól fizetett futtatott „sztárok”, hanem a szivárványos kamionokat, meg a momentumos füstbombákat.

A „Pride” kapcsán az untig ismételt (hazug) közhelyek után deklarálta:

„Mindenkinek emberi joga kifejezni magát, gyülekezni, hangot adni annak, amit igazságtalannak érez. Ezek nem véletlenül alapjogok. Ezek az emberi méltóság részei. Ne felejtsük el, hogy ha egy közösség jogait csorbítják, az más közösségekre is hatással van. Senkinek sincs joga mások jogait elvenni.”

Ez a liberális dogma akkor természetesen nem érvényes, mikor számukra nem tetsző eseményeket tiltanak be (akár teljesen jogellenesen), ahogyan ezt bizonyította a Becsület Napja esete, és az arra adott liberális reakció.

Liberális uralom alatt a kocsmák és szórakozóhelyek se járnának jobban, a „jogállam” ott is mindenkire könyörtelenül lecsapna:

A „Pride” nem káros, mert érzékenyíti a gyerekeket

Arra a kérdésre, hogy mit gondol azon véleményekről, miszerint a Pride „káros a gyerekekre”? (nem magáról az állításról, nyilván, hanem a felvetést megfogalmazókról, nyilván). 

„Ez egy korlátolt hozzáállás. A fiatalokban nagy hitem van, mert bátrak, érzékenyek, szolidárisak. A gyerekek nyitottak. Nem születnek előítéletekkel. A világot tőlünk tanulják. Ha azt látják, hogy kirekesztünk másokat, ők is ezt viszik tovább. Ha viszont azt látják, hogy odafigyelünk, elfogadunk, kiállunk a másik mellett, azt is megtanulják”

– szögezte le a liberális RTL-es. 

A társadalom átformálása nem propaganda, ha ők csinálják

Lilu végezetül arról magyarázott, hogy a gyerekeket „gyűlölet” és „kirekesztés” helyett „gondolkodásra” és „szolidaritásra” kell tanítani. Mint fogalmazott, hiszi, hogy „a szeretetből, az egyenlőségből és a szolidaritásból lehet békés országot építeni”. Hozzátette: „ez mindannyiunk ügye. Egy békés világban az emberi jogok nem politikai vitatémák, hanem alapvetések. Ahol nem kell bátornak lenni ahhoz, hogy önmagad lehess. Ahol a szeretet nem kerül magyarázatra. Ahol szeretet és emberi jogok vannak, nem pedig félelem, gyűlölet és kirekesztés. Én tudom, hogy melyiket választom. Az, hogy milyen világot építünk, nem más, mint a döntéseink sorozata.” 

Az egész interjút áthatja a társadalom átformálásának szándéka, ami egyébként színtiszta politika, hiszen miről szól a politika, ha nem arról, hogy a világot a saját elképzeléseink szerint formáljuk? Ennek ellenére minden liberális ragaszkodik hozzá, hogy amit ők művelnek az nem „politika”, végképp nem „propaganda”, hanem egyszerűen csak az „alapvető emberi jogok érvényesítése” – igaz, szigorúan politikai alapon. Hiszen bizonyos csoportoknak ezen jogok nem járnak. Elvesztették ezeket, mikor nemet mondtak a frankfurti iskola tanaira.