„B lehetőség: lelőjük” – interjú Nagy Sándor ásotthalmi mezőőrrel

2025. július 30-án megjelent, a berlini székhelyű Epoch Times (Idők Tanúja) nevű nemzetközi lap németországi hasábjain egy hiteles cikksorozat, ami a Magyarországon áthaladó migrációval foglalkozik. A cikkek írójának, Szentmagyari S. Máriának harmadik, eredeti német nyelvű írását itt olvashatják el. Az írás magyar nyelvű fordítását tartalmi változtatások nélkül közöljük. A cikk gördülékenysége érdekében megtartottuk az eredeti személyes névmásokat.

Nagy Sándor tíz éve védi hivatásaként az Európai Unió kapuját Szerbia északi határánál. Itt törnek át az (Toroczkai László által megálmodott – a szerk.) Orbán Viktor által építettet határkerítésen a felfegyverzett embercsempészek. Itt ülnek be a Németországba induló csempészautókba az illegális migránsok, és itt veszélyeztetik az életüket nap, mint nap azok a határvédők, akik útját állják az afgán, marokkói, pakisztáni és szíriai embercsempészeknek. 

Nyomdászból lett fegyveres határvédő

– Kérlek, meséld el röviden, hogy kerültél bele ebbe a történetbe?

– Hat kisgyerekkel költöztünk ide a feleségemmel. A célunk az volt, hogy keressünk egy nyugodt, és biztonságos helyet, ahol kipróbálhatjuk az önellátó gazdálkodást. Tíz éve, amikor ide költöztünk, azt sem tudtam, hogy létezik mezőőri munkakör. Először a migránsok által hátrahagyott szemetet szedtem fél évig a környéken – akkor ez volt az egyetlen munkalehetőségem. Azután az akkori polgármester (Toroczkai László – a szerk.) felajánlotta, hogy lépjek munkába mezőőrként, 24/72-órás szolgálati idővel. A feleségem kiborult. Ide költöztünk egy tanyára, ahol közvilágítás sincsen, a legközelebbi szomszéd pedig városi szemmel nézve elég messze lakik. A feleségem azt mondta, hogy éjszaka ő egyedül meg fog itt őrülni, el ne merjek menni… Nagyon nem volt egyszerű az az időszak.

– Nem szoktad veszélyben érezni magad az embercsempész bandákat üldözve? Nem félted a családod? (Idő közben ugyanis Sándor már nyolc gyerekes apuka lett.)

– Mi azért vagyunk még itt, mert nem cél, hogy minket kiiktassanak. Amúgy biztos vagyok benne, hogy pontosan tudják, hogy ki vagyok és hol lakom. Minden létező médiának adtam már interjút. […] Hála Istennek nem jellemző a felém irányuló erőszak. Inkább a szerb oldalon lőnek egymásra a csempészek. 

Nemrég két hullát találtunk itt, azok is egymást nyírták ki. Három éve még karácsonykor is sorozatlövéseket hallottunk otthon a gyerekekkel. 

A brutalitás a csempészek és a migránsok között megszokott

Az erőszak úgy tűnik, hogy a mindennapok része a migránsok és az embercsempészek életében.

– Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban? 

– Többször volt arra példa, hogy olyan migránsokat kapunk el, akiknek meg van csonkítva a teste. Például van, amikor a kézfejük hiányzik. Volt, aki elmondta, hogy loptak és ezért csuklóból le vágták mind a két kezüket. Innen is látszik, hogy ez egy teljesen másik kultúra, amiben ezek az emberek felnőnek.

A tipikus csempészautók német autókölcsönzők tulajdonában vannak

– Mégis milyen a tipikus csempészautó, illetve, van-e olyan egyáltalán? 

– Persze, hogy van olyan, hogy tipikus csempészautó! Ilyen például a lesötétített családi Chrysler Voyager, vagy a Ford Galaxy. De azért nem ilyen egyszerű a helyzet. A legelején ez úgy volt, hogy jött egy román vagy lengyel ütött-kopott furgon. Eleinte ezeket használták, hogy ha bármi történik, akkor ne legyen veszteség. Aztán rájöttek, hogy már az óvodások is ránézésre kiszúrják a csempészautókat. Akkor lettek jobb autók, aztán egy ideig rengeteg magyar autó. Aztán vadonatúj nagy teljesítményű autók. De láttunk már traktortól kezdve, mindent az évek során. 

– Mivel itt az EU-ba bejutó migránsok nagy része mindig „Germanisztánba” akar eljutni, ahogy azt megtudtam, ezért felmerült bennem, hogy a csempészautóknak van-e köze Németországhoz? 

– A bevett gyakorlat az, hogy Németországban bejegyzett autókölcsönző cégek autóival jönnek ide a sofőrök a migránsokért. Ezeket az autókat aztán visszakérik az arab tulajdonosok maguknak Németországból, mondván, hogy nekik nincs közük az ügyhöz.

A sofőrök a csempészhálózat legalján vannak 

– Mit lehet tudni a csempész autók sofőrjeiről, kik ezek az emberek? Tudni lehet-e, hogyan kapcsolódnak az embercsempész bandákhoz?

– A sofőrök, akik ezeket a csempészautókat vezetik lényegében a ranglétra legalján vannak. A csempészautót vezetők közt mindenféle náció megtalálható. Akár magyar, ukrán, román, török, arab. Voltak olyan emberek is, akik szemüveges, nyakkendős üzletembereknek néztek ki. Akik adott esetben nem is tudják pontosan, hogy miben vesznek részt. Hogy ezek a sofőrök, pontosan hogyan függenek össze a csempészhálózattal, azt nagyon nehéz átlátni. Általában csak a közvetlen kapcsolattartójukkal vannak összeköttetésben, a lehető legkevesebb információval rendelkeznek, és nem ismerik a közvetlen kontaktjukon kívül a felettük állókat. Azt hogy ki kivel függ össze azt nem tudom, azt viszont igen, hogy nagyon komoly és kifejlett bűnszervezet van mögöttük.  

A csempészek taxiznak, nincs félnivalójuk

– Mit lehet tudni ezekről a csempészekről, hogyan élnek?

– Nekem vannak olyan információim a délvidéki kapcsolatainkon keresztül, hogy az embercsempészek már nem az erdőkben alszanak, hanem Belgrádból taxival felhozzák őket a határra és itt átviszik az embereket. Az a legdurvább, hogy mi európai emberek, európai aggyal gondolkodva el sem tudjuk képzelni azt, hogy ezek az emberek milyen undorító, mocskos körülmények között képesek élni az erdőben úgy, hogy tele vannak pénzzel. Most már ez nem jellemző, de évekig így csinálták.

– Mégis mi történik, ha elkapják őket?

– A helyzet az, hogy nem igazán van félnivalójuk. Pár éve bevezették Magyarországon, hogy az elfogott csempészeket egyszerűen egy rövidebb eljárást követően kiutasítják az országból. Korábban akár éveket kellett volna börtönben ülniük. A magyar csempészek esetében ez még most is így van. 

Az európai jogrend nincs felkészülve erre

– Lényegében tehát az elfogott külföldi embercsempészek nem is kapnak érdemi büntetést?

– A magyar kormány arra hivatkozik, hogy nem finanszírozza több ezer ember ellátását a börtönökben, nincs erre felkészülve az itteni rendszer. Tehát maximum két hónap alatt lefolyik az eljárás és utána kiadják a csempészeknek, hogy 72 órán belül el kell hagyniuk az országot. És elvileg ha visszajön valaki, akkor le kell ülnie a büntetését. Ilyenre én viszont nem tudok neked egyetlen példát se mondani.

– Hogyan érint ez a helyzet téged, aki akár az életét kockáztatja egy-egy akció során?

– Hogy élem meg, hogy újra és újra bejönnek, és, hogy elengedik a csempészeket? Azt érzem, hogy nekünk gúzsba kötött kézzel kell végig néznünk, hogy ezek a bűnbandák, ezek a maffiahálózatok elárasztják Európát. A jogszabályok működésképtelenek és ezt nekünk át kell élni. 

Kutyabefogóval kell oroszlánra vadásznunk. Nincs semmi komoly jogunk, ahhoz sem, hogy megvédjük a saját országunkat.

Számtalan esetben láttam azt, hogy elfogjuk őket és belemosolyogva az arcomba azt mondják, hogy: „Ó, semmi baj, majd legközelebb!”. Ők így vannak ezzel. Az európai jogrend pedig nincs felkészülve erre.

Ez sokszor odáig megy, hogy kihasználják az egészségügyi ellátást is.Tipikus eset, hogy benyögik, rosszul lettek, pont mikor épp elkaptuk őket. Az esetek többségében azonban a vizsgálatok után kiderül, hogy nem tudnak semmit megállapítani az orvosok. Eközben ők elsőbbségi ellátást élveznek a ténylegesen beteg helyiekkel szemben, olyan drága vizsgálatokat is megkapnak, amelyekre egy magyar embernek akár hónapokat is kell várnia.

A migránsok gyakran vádolják a határőröket lopással vagy erőszakos cselekményekkel, majd minden esetet alaposan kivizsgálnak, és még a rendőröknek is alapos nyomozást kell elviselniük. Az esetek kilencvenkilenc százalékában a vádak teljesen alaptalanok. Eközben azonban a rendőri szervek teljes erejét le tudja kötni egy-egy migráns, míg a többiek ezt kihasználva továbbjutnak.

Kik vannak a maffia tetején? 

– Természetesen soha nem látjuk a hálózat csúcsát, azaz az igazán nagy bűnözőket. A csempész sofőrökről az előbb beszéltünk. Aztán vannak úgynevezett megfigyelők, a bandák tagjai, akiket néha itt látni. Nem vállalnak semmilyen kockázatot, mert szigorúan véve nem tesznek semmi törvénytelent. Csak információt adnak át a sofőröknek. 

Annyit tudunk, hogy vannak különféle rivális bandák. Rivális szervezetek. Ezek egészen nyíltan reklámozzák is a szolgáltatásukat a TikTok-on. Az afgánok közt ilyen hírhedt banda például a 313-as, vagy a 400/59-es csoport. Ugyanakkor, hogy pontosan milyen magasabb akár politikai érdekek húzódnak meg ezek mögött a maffiacsoportok mögött, arról hivatalosan nem tudhatok semmit. 

Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy hogyan jutnak láthatóan frissen nyomtatott hatalmas euró-pénzkötegekhez. Annyi készpénzhez, ami egy átlag ember számára elképzelhetetlen. Ilyenről konkrét videót is láttam, ahogy az embercsempészek kinyitnak egy táskát, ami tele van friss, gyűretlen bankjegyekkel.

Megvesztegetések és zsarolás

– Hogy történt az eset? Mennyit kínáltak neked?

– Pont az erdőben történt, nem messze a házamtól. A fickó az euróbankjegyeket lengette. Nem volt hatalmas összeg, csak pár ezer euró. Körülbelül tizenöt migráns volt ott. A válaszomnak nem örültek. 

Gyakran a félelem a meghatározó. Gondolj bele! Tegyük fel, hogy itt élsz a magyar határtól kicsit délebbre. Megáll a házad előtt három hatalmas BMW, kiszállnak belőle nyolcan. Azt mondják, beszélgessünk. Figyelj csak van A és B opció. Az A opció az, hogy van neked ez a hátsó kis épületed, amit igazándiból nem használsz. A lényeg az, hogy ne menjél hátra. Itt alszik néha pár ember, nem lesz semmi gond. Csak alszanak egyet, aztán reggel tovább mennek. Semmi nem történik és kapsz minden hónapban egy kis pénzt. Vagy van a B opció. Lelövünk, mert ez Szerbia és ez itt így működik, és kész. Akkor mit mond az emberke? Úgyis szegény vagyok, persze nem zavar engem, nincs itt semmi gond. Aztán leteszik neki a kis asztalra a pénzösszeget és meg van beszélve – köszi, helló. 

 Üldözéses jelenetek – akár a moziban

– Előfordulnak-e balesetek, vagy komolyabb veszélyhelyzetek az üldözések során?

– Többször előfordult, hogy a csempészek nekihajtanak más autóknak, vagy szándékosan leszorítják az útról a határvédőket. De vannak teljesen extrém esetek is. Egy alkalommal például nagyjából sejtettük, hogy merre van egy migráns csoport. Láttuk, ahogy befordult az útra egy lesötétített családi autó, hogy felvegye őket. Egyre beljebb, és beljebb ment, aztán hirtelen megállt, és láttuk, hogy migránsok futnak az autóhoz. Mi is odarohantunk, és kiabáltuk, hogy „Stop-stop!”. A migránsok szétfutottak. A női sofőr belehajtott az autójával egy boszorkánytövis nevű növény ágaiba, és mind a négy kereke kilyukadt. A sofőr ezután döbbenetünkre, a főúton elindult Szeged irányába, és útközben felvette a migránsokat is. Konkrétan a négy felnin gurulva indult el Németország felé. Aztán a rendőrök később a szikrázó kerekekről ismerték fel az autót.

Egy másik alkalommal például nyitott ajtóval, teljes gázzal menekült a csempész. Az ajtó pedig a rendőr karjának csapódott. A sofőr nyilván drogozott. 

Rákövetkező esetben, egy száguldó autó halálos balesetet okozott. [...] Egy nő meghalt, két felnőtt és három gyermek súlyosan megsérült! A csempész el tudott menekülni. Mivel több csempészautó haladt egymás után, a baleset után beugrott egyik másik járműbe. A csempész lábai még kilógtak az autóból, miközben nyitott ajtóval elhajtottak. Nem törődtek a sérültekkel. A nő azonnal meghalt a baleset helyszínén, nagyon súlyos baleset volt.

Hogyan, és mikor lehet ennek vége?

Ezek a történetek itt mindennaposak. De ott lebeg a nagy kérdés, hogy mégis hogyan és mikor lehet ennek vége? 

– Te mit gondolsz erről?

– Egyrészt az a kérdés, hogy van-e egyáltalán valódi politikai akarat. A franciaországi és németországi viszonyok sok mindent meghatároznak. A legtöbb migráns Németországba akar menni. Csodálkozom, megdöbbent és mélységesen szomorú vagyok, amiatt hogy a német társadalom alszik. Mert gazdaságilag, kulturálisan és demográfiailag is óriási veszélyben van.