A majdnem-rendszerváltás tanulságai

Egy híján húsz évvel vagyunk a 2006. szeptember–októberi, majdnem-rendszerváltó tüntetéssorozat után, amely a kiszivárogtatott Gyurcsány-beszéd nyomán szeptember 18-án a tévéostrommal kezdődött, és a véres október 23-ába torkollott az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóján. 

Tanulságos számba venni a hasonlóságokat és a különbségeket az akkori és mostani helyzet között, mert az alaphelyzet: a társadalmi feszültség növekedése ugyanaz. 2006 őszére összeomlásban volt a magyar gazdaság. Az ország gazdasági helyzetéről hazudtak reggel, éjjel, meg este – ismerte be Gyurcsány Ferenc kormányfő – az őszödi böszme, el---ták alaposan, és már nem lehetett tovább tagadni a nemzetközi felmérések szerint is a Pol Pot-rezsimhez hasonlító életszínvonalbeli zuhanást okozó gazdaságirányítási kudarcot. 

Az őszödi böszme (Forrás: 24.hu)

Most ugyan zuhanás talán, repülőrajt biztos nincs, a romló életfeltételek viszont egyre inkább maguk alá gyűrik a magyarságot. Van némi választási alamizsnaosztás is a nyugdíjasoknak, és az Otthon Start Program hitelcsapda-gyanús felkínálása a fiataloknak. Ez is volt már húsz éve. Akkor a devizahitel startolt el, következményeit a mai napig nyögik a vékony szelet kenyeret beosztó, nyugdíjas százezrek, a harmincezer, házából kilakoltatott munkavállaló, a törlesztésben utolsó verejtékcseppig kizsarolt hatvanas-hetvenes korosztály.

A tévéostrom éjszakája (Forrás: index.hu)

2006. szeptember 18-án a magyarság, tőle merőben szokatlan módon egyhónapos, kitartó, a vidéki városokat még a Budapestnél is erősebben megmozgató tüntetéssorozatba kezdett. Az első tüntetés: a tévéostrom, szeptember 19-én hajnalig tartott. 

Erről az ’56-os Csurka így írt szeptember 21-én: „A rendőrök az Országházat védték (...) de a tömegnek esze ágában sem volt behatolni az Országgyűlésbe, mert az épületet szinte vallásosan tiszteli. A volt tőzsdepalotával, a bűnös MTV-épülettel és az intézménnyel azonban nem ez a helyzet. Ezt nem először akarja bevenni a tömeg. Ugyanazt a hazugságot gyűlöli benne, mint Gyurcsányban. (...) 

A következő napok, esetleg hetek döntik el, hogyan alakul a magyar helyzet. Mert ez az, végre: magyar helyzet. S ebben van a remény (...) Ne próbálja befeketíteni senki ezt a magyar éjszakát! 

A győztes tüntetők, akik korábban kicsavarták a fecskendőt a tűzoltók kezéből – nem is nagyon kellett csavarni –, miután elfoglalták a székházat, maguk vitték a vállukon a fecskendőt, hogy a tűzoltók elolthassák a tüzet. Ezt a riporterek nem vették észre? Hol van még egy lázadás a világon, ahol ez megtörténik? Micsoda erkölcsi magasság ez Gyurcsány trágárkodásához képest. Ez már majdnem ’56.”

A magyarok nem törtek-zúztak (Forrás: media20.blog.hu)

A magyar helyzet ma sem rózsásabb, bár egyelőre inkább Londonban tüntetnek a régi életükért, kultúrájukért a globalizmus által rájuk szabadított migrációban fuldokló őslakosok. Azonban 

a tiszás paprikajancsi mögött sorakozó, kétértelmű ígéretekkel hitegetett tömeg világosan mutatja a magyar élet megnehezülését tizenöt évnyi fideszes sikerpolitika után. 

Gyurcsányt ugyan hátrazavarták, Dobrev Klára kirakta a házából és a politikából is, de a körülöttük kavart magánéleti szappanopera, Klára asszony sajnáltatása azt mutatja, hogy a baloldal mögött álló globalista erőtérben nagyon is van még erő és furfang a hatalom megtartására. Ha kell, váltanak egy figurát a sakktáblán, a váltógazdálkodás amúgy is mutatós szokás a demokráciában.

Forrás: blikk.hu

A 2006-os, Gyurcsány-kormány elleni tüntetéssorozat idején „a Fidesz nem a bombaveszélytől, hanem éppen ellenkezőleg, a felkorbácsolt békehangulattól ijedt meg, és meghátrált a kormánydöntéstől.” – írja Csurka, és azt is hozzátette, hogy a sajtó a felgyújtott gépkocsik látványával sikeresen sokkolta a magyarokat. „A számítás bevált, a társadalom elborzadt: van súlyosabb teher, mint a Gyurcsány-csomag. (...) Az emberek ösztöneikre hallgatva, félve békességet akarnak. Inkább ellenük való rendet, de rendet.”

Most is előkerült már a fegyver. Bomba helyett ezúttal egy övbe dugott maroklőfegyver. A forgatókönyv tehát ugyanaz, és ugyanarra a hatásra játszik: legyen rend, még ha ellenünk, a magyar érdek ellen is. 

Legyen rend, igaz, de magyar rend végre! Ehhez most tévészékházat sem kell ostromolni, csak bátran elmenni szavazni a Mi Hazánkra. 

Mert valódi, belső, társadalmi béke csak akkor lesz, ha a magyar ügyeket végre előtérbe helyezzük, igazi megoldásokat találunk és küzdünk ki magunk számára. 

Munkát, de nem bérrabszolgaságot, értékteremtő magyar ipart, nem vendégmunkásdömpinggel dolgoztató üzemcsarnokországot. Az ötvenezrével megszűnő családi gazdaságokat feltámasztó, saját terméket feldolgozó mezőgazdaságot. Tisztes időskort biztosító nyugdíjat, normálisan működő egészségüggyel. Végül, de inkább első helyre téve: olyan magyar kultúrát és oktatást, amely megtanítja fiataljainkat a magyar gyermekek vállalására, hogy még ötven év múlva is magyarok népesítsék be a Kárpát-medencét. A 2006-os tüntetéssorozatot 2026-ban zárhatjuk le egy jó megoldással.