Lenhardt Balázs: A Mi Hazánk ideje csak most jött el igazán

Lenhardt Balázs, a Jobbik egykori országgyűlési képviselője friss elemzésében a nemzeti radikális oldal jövőbeli kilátásait és lehetséges fejlődési irányait vázolta fel, pontokba szedve összegezve a közelmúlt eseményeit és a kínálkozó politikai lehetőségeket.

1. A választás értékelése

Néhány hét elteltével, a választási sokk elültével elérkezett a higgadt visszatekintés ideje. Lenhardt Balázs szerint míg a győztesek az ünnepléssel, a kormánypárti szavazók pedig az indulataikkal vannak elfoglalva, a nemzeti oldalnak saját magára és az ország sorsára kell összpontosítania.

2. A NER jogos kritikája

A korábbi politikus hangsúlyozza: szerencsére a józan ész kerekedett felül, így a mozgalom a következő ciklusban is képviseltetheti magát a Magyar Országgyűlésben. Véleménye szerint ez a legfontosabb eredmény, hiszen a parlamenten belülről sokkal hatékonyabban valósítható meg az a sürgető megújulás és továbblépés, amelyre most égető szükség van.

„Nyilvánvalóan senki sem gondolhatja komolyan, hogy a megszerzett hat képviselői hely olyan siker, amely után elégedetten hátra lehet dőlni, és minden mehetne a régi kerékvágásban. Elengedhetetlen az alapos és kritikus önvizsgálat – amit a jelek szerint a Fidesz felesleges luxusnak tart, és inkább beéri a külföldi összeesküvések emlegetésével, amelyek állítólag ellehetetlenítették a további kormányzásukat. Nem vitatva azt a tényt, hogy az EU vezetése és a progresszív világrend mindent megtett a szuverenista kísérlet elbuktatásáért, le kell szögeznünk: ez korábban is pontosan így volt. Ha nem lépték volna át minden mértéket a közvagyon privatizálásában, sőt, a jól működő vállalkozások gátlástalan és arrogáns einstandolásában – mindezt kérkedő rongyrázással párosítva –, akár hatalmon is maradhattak volna” – jelenti ki Lenhardt Balázs, aki szerint

a Mi Hazánk egy lényegesen őszintébb politikai alakulat, amelynek hitelességét csupán az ellenfelei vonják kétségbe, éppen ezért a tanulságokat kérlelhetetlenül le kell vonniuk.

3. A Mi Hazánk témái

„A pedofilkérdés folyamatosan napirenden van, jogosan borzolva a közvélemény idegeit. Novák Előd többször is javasolta a kémiai kasztráció bevezetését, ám ezt a központi kommunikáció részévé, sőt még hangsúlyosabb elemévé lehetett volna tenni. Miért ne lenne a halálbüntetés a megfelelő megoldás? Hiszen ezek a szörnyetegek éppen csak kibontakozó életeket tesznek tönkre végérvényesen, miközben perverziójuk ereje miatt az ismételt elkövetés szinte borítékolható. Egyébként sincs másik párt, amely felvállalná a halálbüntetés ügyét – még ha azt jelenleg nemzetközi egyezmények tiltják is, nem kizárt az ezekből való kilépés. Ahogy a Till Tamást bestiális módon kivégző gyilkos hidrogénezett hajjal, mosolyogva néz a bíróság és a hozzátartozók szemébe, bizony sokakban felmerül a kérdés: miért kellene a társadalomnak eltartania az ilyen tetveket?!” – fejti ki álláspontját a korábbi országgyűlési képviselő.

Úgy véli, a közbiztonság és a jogbiztonság rendezetlenségének kérdését a Bűnvadászok csapata hatékonyan emelte be a köztudatba, ám az jóval kisebb hangsúlyt kapott, hogy a párt kormányzati felelősség birtokában pontosan milyen jogi eszközökkel kényszerítené ki a törvényes állapotokat.

Pedig ezeket az elképzeléseket folyamatosan hangoztatni és képviselni kell, hiszen ha az új kormány esetleg magáévá tenné ezeket a felvetéseket, az vitathatatlan győzelmet jelentene a Mi Hazánknak és az egész országnak egyaránt. Végtére is ez a valódi cél: hogy élhetőbbé váljon a jövő mindenki számára.

„Vona Gábor 2010 után egyenesen megtiltotta a Jobbikban, hogy olyan javaslatokról beszéljünk, amelyeket később a Fidesz sajátjaként vett át és fogadott el. Úgy vélte, ezzel csak a kormánypártot erősítjük, holott éppen az lenne a lényeg, hogy ezekből a kezdeményezésekből törvény szülessen. Bárki is nyújtja be őket, ha a nemzet érdekét szolgálják, támogatni kell – ilyen egyszerű” – fogalmaz meg Toroczkai Lászlótól is hasonlóképp elhangzott gondolatokat Lenhardt.

4. A választók elérése

Mint írja, ehhez a munkához bizonyos külső feltételek is elengedhetetlenek: mindenekelőtt szélesebb láthatóságra és szakértőkre van szükség. Az abnormális hazai médiaviszonyokról felesleges is lenne hosszabb értekezésbe bocsátkozni, hiszen aki érdeklődik a közügyek iránt, annak ez 1990 óta a sajnálatos tapasztalata. A Fideszhez áramló, több ezermilliárdos közvagyonból bőségesen jutott erre a területre is: módszeresen felvásárolták a korábbi balliberális bástyákat – mint az Index, az Origo vagy a TV2 –, miközben a teljes közmédiát a propaganda szolgálatába állították. Mivel egy ellenzéki nemzeti erőnek természetesen nincsenek ilyen lehetőségei, továbbra is olyan kreatív kezdeményezésekre van szükség, mint a Bűnvadászok – már amíg a technológiai óriáscégek engedik azokat működni.

Hiába a felháborodás, Toroczkai ezt is tisztán látja, és ki is meri mondani: a Meta urai választásokat dönthetnek el, korlátlan hatalmukat pedig egyetlen kormány sem képes érdemben korlátozni.

„Ezért a radikálisoknak ravasznak kell lenniük, mint a kígyóknak, de szelídnek is, mint a galamboknak. Túlfeszített igazságérzetünkkel ugyanis csak tovább mélyítenénk azt a szakadékot, amelyet a jól fizetett sajtómunkások nemcsak évtizedek, hanem már bő évszázada ásnak közénk és a többségi társadalom közé. Minket a pénztőke soha nem fog sem szeretni, sem elfogadni, hiszen átlátunk rajtuk. Az a céljuk, hogy elhallgattassák a nemzetüket féltő hangokat, és végérvényesen szétverjék az összetartó közösségeket” – véli a korábbi politikus.

5. A mozgalom bővítése

Lenhardt Balázs szerint a cselekvéshez erőre van szükség, az erőhöz pedig összefogásra.

„Nyitni kell a társadalom felé, mert egyelőre hiányzik a tömegbázis a mozgalom mögül. A Jobbik felemelkedése speciális helyzet volt: a gyurcsányi cinizmusból és terrorból táplálkozva, dinamikus lendületével az egész országot megmozgatta, és mindenütt emberek százai sorakoztak fel lelkesen a zászlók mögé. Ezzel szemben a Mi Hazánk ma inkább egy szűk élcsapatnak tűnik. A nagyobb célok eléréséhez azonban több emberre van szükség. Egyrészt aktivistákra és mozgalmárokra, akik a környezetükben elvégzik a nélkülözhetetlen aprómunkát, másrészt olyan karakteres személyiségekre, akiket egyéb érdemeik okán már ismer és tisztel a nemzet. El kell érni, hogy rangot jelentsen ehhez a közösséghez tartozni, és meg kell tudni szólítani a Fidesz által elárult értelmiséget is – azokat, akiket először meg kell találni, hiszen jelenleg visszavonultan, saját kertjeiket gondozzák” – fogalmaz. 

6. Az elérhető szebb jövő

A korábbi politikus szerint nehéz, de izgalmas időszak előtt áll a nemzet. Úgy véli, egy teljesen új korszak veszi kezdetét, amelyben a „nemzeti konzultációk” lufiszerű álvalósága után újra fel kell készülni a valódi nemzeti ellenállásra. Arra a küzdelemre, amelyet a Fidesz a szavak szintjén ugyan hirdetett, de valójában nem állt mögötte valódi tartalom. Miközben ugyanis a hazai közvéleményt a rendíthetetlenség illúziójával kábították, a kormány a háttérben sorra megszavazta a szankciós csomagokat és az egyéb uniós döntéseket.

A Mi Hazánk kell legyen az a párt, amely ugyanazt mondja és cselekszi. A hitelesség hosszú távon a legnagyobb érték, amit semmiért nem szabad kockára tenni. 

Kapcsolódó: