Schiffer András: A Mi Hazánk tette fel a legfontosabb kérdéseket, a Fidesz hallgatott

„A kormánypropaganda 2022 nyarán legyártotta a magyarázatot a gazdaság megdöccenésére: háborús infláció, szankciós politika, energiakrízis. Ebben a felelősségáthárító narratívában természetesen van igazság, de csak egy vékonyka szelet, azonban a törzsbázis meggyőzésére ez is elegendő volt. S csak a törzsbáziséra: a 2,4 milliós tábornagyság innen is értelmezhető” – írta Schiffer András ügyvéd, korábbi országgyűlési képviselő az Index hasábjain megjelent írásában.

„Miért nálunk volt a térségben a legnagyobb infláció 2023-ban? Miért nincsenek magyar kézen a kiskereskedelmi láncok? Miért nincsenek magyar termékek a polcokon? Miért kellenek vendégmunkások? Miért törvényszerű, hogy még a tőlünk távoli fegyveres konfliktusok is közvetlenül befolyásolják a magyar ipari termelést?” – írta le a sokakban felmerülő kérdéseket az ügyvéd, kiemelve, hogy:

„ezeket a kérdéseket a Mi Hazánk tette fel, a szuverenitásvédő Fidesz – válaszok helyett – leginkább hallgatott”

„Mi lett a repülőrajttal? Mi történt a »100 új gyár«-programmal? Mitől lesz újra gazdasági növekedés, ha elhallgatnak a fegyverek Ukrajnában?”  

„A Fidesz ezekről is hallgatott, ahogyan a kifulladt modell újraindításáról is. Orbán úgy kért felhatalmazást a választóktól 2026 elején, hogy a magyar gazdaság következő négy évére egyáltalán nem mutatott be a közönség számára érzékelhető terveket.”  

Schiffer egy közmondást idézett:

„Soha ne kezdj olyan háborúba, amit nem tudsz megnyerni!”

Majd ezt Orbán Viktor politikájára alkalmazva azt írta, hogy a kormányfő „nagyon régóta vállal be olyan konfliktusokat, amelyeknél nemhogy a győzelemre, de a tisztes visszavonulásra sincsen terve”.

Ezt egy erős hasonlattal is érzékeltette:

„a kormány ezekben az ütközetekben úgy viselkedett, mint az a kiránduló, aki az erdőben összefut a medvével, és nem azt a tanácsot követi, hogy tetesse magát halottnak, nem a puskáját használja, de még csak el sem fut, hanem egy bottal kezdi el szurkálni az állatot.”

Schiffer hozzátette, a székely mondás úgy tartja:

„A medve nem játék.”

Mint írta, „a kormány ezekben a konfliktusokban a minimálisnál is kisebb haszonnal szemben haragított magára olyan szereplőket is, akik amúgy nem feltétlenül lettek volna aktívak a belpolitikai küzdelmekben, áldozati pózba lökte ellenfeleit, de legalább a saját hívei előtt is tehetetlennek mutatkozott (lásd: Pride). A »poloskázás« ráadásul belecsúszott a választás előtti évbe.” 

Schiffer hangsúlyozta, hogy a politikai vita minősége is átalakult:

„A hivatalos választási kampány kezdetén már nem arra került a hangsúly, hogy Orbán szavainak van-e igazságalapja (van): az ütközött ki, hogy a kormányfő visszatért az egy évvel korábbi, fenyegető hangvételhez.”

Miközben a kormány azzal kampányolt, hogy „a Fidesz a biztos választás”, „a Zelenszkij-plakátok tónusa mindent sugárzott, csak éppen nyugalmat nem”.

„A Tisza vezérével szembeni durva személyeskedés (ennek csúcspontját alighanem a nyilvánvalóan jogellenesen rögzített »szobavideó« belengetése jelentette). S igen, a Tisza hergelésben, fenyegetődzésben nem egyszerűen a Fideszen, hanem az elmúlt harminchat év valamennyi mandátumszerzésre esélyes formációján túltett. Csak éppen a megkésett és megbicsaklott mérséklődés miatt a kormányoldal egyszerűen nem volt képes arra, hogy az ellenfél példátlan agresszióját a maga javára aknázhassa ki.”

Schiffer András a Fidesz korábbi ciklusait is összevetette a jelenlegi időszakkal. Úgy fogalmazott:

„Az előző három NER-ciklus végére a Fidesznek – a határozott dramaturgia mellett – mindig volt egy pozitív, visszautasíthatatlan ajánlata a választók felé.”

Ezek közé sorolta a rezsicsökkentést, a határkerítést és a járvány utáni gazdasági helyreállást. A jelenlegi ciklusban azonban szerinte „egyáltalán nem volt ilyen pozitív, visszautasíthatatlan ajánlat”.

A Fidesz bukásának számlájára írta, kormánypárti politikusok, NER-oligarchák ízléstelen magamutogatását, megmagyarázhatatlan gazdagodását, amely végigkísérte a NER történetét. 

Írása végén kiemelte, hogy a miniszerelnök családjához tartozó hatvanpusztai birtok, a mémmé vált legelésző zebrákkal együtt, már nem fért le az átlagember torkán.

Kapcsolódó: