„Csak” egy óriási bukás kellett, és már a fideszeseket is zavarják az elszórt milliárdok

„Tabumentesen az NKA-botrányról” címmel írt egy rövid szösszenetet Hoppál Hunor fideszes újságíró, melyből megtudhattuk, hogy az elmúlt években teret nyert a „kultúrgagyi”, amelyre legalább milliárdokat szórt el az adófizetők pénzéből a kormány. Jó kis írás, kérdés, vajon akkor is megszületett volna, ha az ország április 13-án egy újabb Fidesz kétharmadra ébred, vagy akkor a jótékony narancsköd segített volna elfedni mindent, mi zavaró – ahogyan tette ezt 2022-ben is? 

Hoppál bevezetőjében mindenesetre felidézi a Nemzeti Kulturális Alap botrányát, a választások után ugyanis kibukott, hogy 17 milliárdot osztottak ki az adófizetők pénzéből különböző szereplőknek. A zsidó „Szeretetkórház”, és Köves Slomó bagázsa után tehát a Kis Grófok, Győzikék és Mága Zoltánok is megkapták, ami nekik jár – egy közös volt bennük, hogy mindet mi, magyarok fizettük. 

Az illetékes bizottság tagjai természetesen csak azt követően mondtak le, hogy az egész kiderült, a miniszter pedig befáradt az ATV-be interjút adni, hiszen picit más idők járnak már, mint mondjuk egy hónapja. No, abból az interjúból se sült ki sok jó. Olyannyira nem, hogy már a Fidesz-berkeken belül is egyre nagyobb tanácstalansággal nézik, ami most történik a párt háza táján. 

Mi, a nemzeti oldalon már évek óta beszélünk nemcsak a korrupcióról, hanem a kultúra lezüllesztéséről is, mire rendre megkaptuk, hogy „nem értünk a politikához”, „nem tudjuk, hogy kell az embereket megszólítani”, vagy egyszerűen csak „rasszisták” vagyunk, mert voltaképpen az zavar minket, hogy a legtöbb teljesen tehetségtelen nímand egyben egyébként cigány is. 

Ezek fényében különösen komikus olvasni a fideszes médiamunkatársak és véleményvezérek „nagy megfejtéseit” április 12. óta, melyeket úgy adnak elő, mintha erre most ébredt volna rá a teljes nemzeti oldal. Nem, kedves barátaim, ezzel mindig is tisztában voltunk; ti nem hittetek annak, amit a vaksi szemetekkel láttatok, és a süket fületekkel hallottatok. 

Tizenhat év után jött egy választás, ami után váratlanul megjelent a közízlés

„A leköszönő kulturális és innovációs miniszter egy mondatát emelném ki: a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Valóban. És szerintem ez az ízlésfelfogás ment nagyon félre, úgy Földvár felé félúton” – írja Hoppál, azt elfelejtve hozzátenni, hogy évekig egy szavuk nem volt ezen „félremenés” ellen. Pedig Orbán Viktor első szelfije Kis Grófoval nem idén tavasszal jelent meg, ahogyan Győzike sem tegnap volt Kubatov díszvendége, a doktor miniszterelnök zebrázását pedig ne is említsük. És a pénzszórást sem most kezdték eme „nagytudású”, „kiváló” muzsikusoknak. 

Annyi változott csak, hogy a mértéktelen költekezések most elkezdték zavarni a fideszeseket. Hoppál mondjuk ebben is messzebb ment, őt már az a szellemi kútmérgezés is irritálja, amit kormánya művelt. Ezt így fogalmazta meg: „Mert mit látunk most? Például azt, hogy március elején 500 milliós támogatásban részesült Mága Zoltán fotósának néhány nappal korábban bejegyzett cége. Vagy azt, hogy 101 millió forint jutott Fásy Zsüliettnek filmkészítésre.”

Mint rámutatott, „voltak korábban olyan fideszes kultúrpolitikusok, akik a minőségi kultúrát igyekeztek minél szélesebb rétegekhez eljuttatni. Létrejöttek e célból kormányzati programok és indultak alulról jövő kezdeményezések egyaránt”.

Kiderült azonban, hogy ezeket a szereplőket hamar „kitették a partvonalon kívülre”, és jöhetett helyettük a „kultúrgagyi”, „ami az emlegetett 17 milliárdos támogatás tortájából nagy szeletet hasított ki magának”.

Végezetül pedig azt is sérelmezte, hogy immáron a nyilvánosság számára is szembeötlővé vált, hogy „miként alakul át a jobboldal holdudvara: Cseh Tamástól Kis Grófoig, Kerényi Imrétől Fásy Ádámig sikerült eljutni”. Szerinte ez ügyben is „érdemes lehet elgondolkodni”. Ezzel csak egyetérteni lehet, mert maximálisan igaza van. Ami viszont engem érdekel, hogy ez a szösszenet megszülethetett volna-e egyáltalán, ha nem úgy alakulnak a választások, ahogy? Mert én kétlem… Így viszont mennyire hitelesek az ilyen „szembenézések”?

Gyebnár Dávid

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: