Gaudi-Nagy Tamás: 2006-ban többen vettek részt a tévészékház ostromában, mint 1956-ban a rádióéban

December tizedikén, az emberi jogok világnapján a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ismét benyújtja feljelentését az ügyészségnek a 2006-os állami terror felelőseinek megbüntetése érdekében. 

A civil szervezet húsz éve folyamatosan küzd a jogi elszámoltatásért a 2006 őszén kirobbant tüntetéssorozat állami erőszakkal való elfojtása miatt – jelentette be Gaudi-Nagy Tamás azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az 1956 és 2006 utáni igazságszolgáltatás elmaradásáról, 1956 és 2006 hasonló vonásairól, az állami terror elkendőzéséről és a valódi felelősségre vonás elmaradásáról rendezett Monoron az ’56-os Szövetség Borvendég Zsuzsanna, Budaházy György, Gaudi-Nagy Tamás és Zétényi Zsolt részvételével.

Zétényi Zsolt az ’56-os mosonmagyaróvári, tiszakécskei és salgótarjáni, összesen több száz ember halálával járó sortűzperek kapcsán mutatta be, hogy a rendszerváltás után a jogalkotó és a bírói kar együttműködésével hogyan úszhatta meg a büntetést a sortűzperek legtöbb vádlottja.

A rendszerváltás kezdeti éveiben egy jogszabállyal közkegyelmet biztosítottak az előző rendszer politikai bűnöseinek, amennyiben a kirótt büntetésük három évnél kevesebb, a vádlott pedig hatvanévesnél idősebb volt. 

És láss csodát, két kivétellel (dr. Strausz János és dr. Völgyesi Miklós) minden bíró három évnél kevesebb börtönt szabott ki a sortűzperek vádlottaira. Így a salgótarjáni sortűz két vádlottját kivéve végül senki sem került börtönbe a három, sok száz halálos áldozattal járó ’56-os tömegmészárlás kapcsán.

Borvendég Zsuzsanna az 1956 utáni Kádár-paktumról szólva kifejtette, hogy az csak hatalomtechnikai változást hozott a mindennapokban, de erodálta a nemzeti öntudatot. 

Korlátozott fogyasztói társadalom jött létre, a kisembert békén hagyták, ha nem foglalkozott a hatalommal. 

A nyílt terrort a lejáratás, a hiteltelenítés váltotta fel a rendszer számára nem kívánatos elemek irányában, de a társadalom ezzel már nem foglalkozott. Feláldozta 1956-ot az egzisztenciális előrelépés érdekében.

„A hazugság korbácsolta fel a népet” – jelentette ki Zétényi Zsolt, értékelve az ’56-os eseményeket. Ugyanúgy, ahogy 2006-ban az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, a „hazudtunk reggel, éjjel meg este” vitte utcára a tiltakozókat, ez is közös eleme a két felkelésnek – fejtették ki a beszélgetés résztvevői a történelmi párhuzamot.

„Az csak véletlen, hogy 2006-ban nem volt éles sortűz” – jelentette ki Budaházy György, az Igazságot Magyarországnak Szövetség alapítója. 

Álláspontja szerint 2006 azért maradt meg a felkelés szintjén, mert nem volt nemzeti minimum. 

Nem volt meg az a nemzeti „hármas egység”, amely 1956-ban még megvolt Borvendég Zsuzsanna történész szerint: a „ruszkik haza”, legyen vége a Rákosi Mátyás vezette kommunista állami terrornak és legyen többpárti demokrácia követelése.

1956 azt is megmutatta, hogy „a magyar társadalom a magyar úton akar járni”. 

Tehát nemcsak a pesti srácok álltak helyt, hanem a teljes magyar társadalom letette voksát a magyar önrendelkezés mellett, hiszen a forradalom másnapján, október 24-én összeomlott a tanácsrendszer, és spontán önkormányzati rendszer alakult ki – tette hozzá a Mi Hazánk európai parlamenti képviselője.

Budaházy hozzátette: a büntetés elmaradása súlyos erkölcsi károkat okoz a magyar társadalomban, ezt láthatjuk Magyar Péter megválasztásában is. Véleménye szerint 2006 után fel kellett volna állítani egy erkölcsileg megtisztított rendőrséget, ezzel szemben Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány csak egy ejnye-bejnyét kapott, és Pintér Sándor fideszes belügyminiszter is végig mentegette a karhatalmi erőszak elkövetőit.

Gaudi-Nagy Tamás kijelentette: még ma is van lehetőség az állami terror elszámoltatására, ezért készíti elő munkatársaival, mindenekelőtt Göbl Györggyel az újabb büntetőfeljelentést a 2006-os karhatalmi erőszak miatt, amelyben több mint kétszáz súlyos és ezernél is több könnyebb sérülést szenvedtek el a tüntetések résztvevői.

2006 ugyanolyan népfelkelés volt, mint 1956, sőt a tévészékház ostrománál, tehát a felkelés napján, szeptember 17-én, több tüntető volt jelen, mint a rádió ostrománál 1956-ban.

És itt is, ott is csak a követeléseiket akarták beolvastatni, nem a rombolás volt a céljuk. Ennek kapcsán felvetette Rudi Zoltán akkori tévéelnök felelősségét is, aki megtiltotta a tüntetők követelésének felolvasását, de még ennél is fontosabbnak nevezte a bírói kar felelősségét, mert ugyanúgy szabotálták a 2006-os bűnösök megbüntetését, mint az ’56-os sortüzek felelőseiét.

Budaházy György ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a belügyi szervek vezetői már másnap, 2006. szeptember 18-án parlamenti bizottsági felhatalmazást kértek a „rend fenntartására”, amelyet a Fidesz képviselői is megszavaztak, hiszen egyformán érdekelt volt abban az akkori kormánypárt és a Fidesz is, hogy el ne söpörje őket egy elementáris erejű népfelkelés.

Gaudi-Nagy Tamás végezetül kijelentette: mindenekelőtt azért van szükség a 2006-os elszámoltatásra, hogy a bírói kar régóta magára várató megtisztulását elősegítse, és hogy a hatalomnak eszébe ne jusson egy esetleg már tavasszal megerősödő elégedetlenségi hullámnak a 2006-oshoz hasonlító letörése.

Kapcsolódók: