Isztambuli egyezmény: mit kell vállalnunk a nők védelmén túl?

Le kell szögezni, hogy a nők védelme valóban egy fontos és megkérdőjelezhetetlen cél. Ebből azonban nem következik, hogy minden, ezzel az indokkal mellé csapott intézkedést, nemzetközi kötelezettségvállalást el kellene fogadni. Az isztambuli egyezmény ugyanis az áldozatvédelem mellett társadalmi és nemi szerepekről, oktatásról és menekültügyről is rendelkezik – márpedig olyan módon, ami egy jobboldali számára szinte teljesen vállalhatatlan. Magyar Péter bejelentésének különös időzítése mellett érdemes ezeket a vállalásokat is megvizsgálni.

November 11-én Varga Judit az Országgyűlés Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Vizsgálóbizottsága előtt a volt férjével kapcsolatos személyes sérelmeiről is beszélt. Állítása szerint Magyar Péter a titokban készített hangfelvétellel fenyegette és zsarolta őt. A meghallgatáson Toroczkai László többször figyelmeztette a volt igazságügyi minisztert, hogy a testület feladata a végrehajtási ügyek vizsgálata, Varga kijelentései pedig személyes állítások, nem jogerős bírósági megállapítások.

És valóban: ezek az állítások a volt férjéről és kapcsolatukról semmivel nem vitték közelebb a Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Vizsgálóbizottságot a végrehajtási visszaélések feltárásához és a felelősök azonosításához. 

Másnap azonban, különös időzítéssel, Magyar Péter bejelentette: a kormány kezdeményezi az isztambuli egyezmény ratifikációját az Országgyűlésnél. 

Pontosan kell fogalmazni: ez a megerősítés kezdeményezése, nem a ratifikáció megtörténte. A kormány közlése szerint a döntés egy hónapok óta előkészített, átfogó intézkedéscsomag része. Az időbeli egymásutániság tehát tény, a meghallgatás és a bejelentés közötti közvetlen okozati kapcsolat azonban nem bizonyított – ennek megítélését az olvasóra bízzuk.

A salátatörvényekhez hasonlóan épül fel az egyezmény

Le kell szögezni, hogy az egyezmény alapvető célját tekintve egy valós problémára válaszol. A nőkkel szembeni erőszak megelőzése, az áldozatok támogatása és az elkövetők felelősségre vonása olyan feladat, amelyet egyetlen felelős állam sem vehet félvállról, a dokumentum pedig ezekhez intézményi, jogi és megelőzési eszközöket rendel.

A vita ott kezdődik, hogy a szerződés ennél szélesebb területet fog át. A büntetőjogi és áldozatvédelmi rendelkezések mellett a nemi szerepek alakítására, a tantervekre és a menekültügyi eljárásokra is kiterjed. Ezek összekapcsolását lehet indokoltnak tartani, de természetesnek és vitathatatlannak aligha.

A salátatörvényekből ismerős politikai dilemma jelenik meg: egy helyeselhető célhoz további, önálló mérlegelést igénylő vállalások társulnak. Az egyezmény természetesen nem magyar salátatörvény, rendelkezései pedig nyilvánosak. Mégis könnyen halvány szivárványszínű szaloncukorpapírba csomagolt keserű pirulának érezheti, aki támogatja az áldozatok védelmét, de fenntartásai vannak a hozzá kapcsolt társadalompolitikai programmal szemben.

Vegyük például a nők elleni erőszakról szóló egyezmény 3. cikk c) pontjában található meghatárzást a „nem” szerepéről, amely az angol gender, vagyis a társadalmi nem fogalmát határozza meg:
 

„»nem«: azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nők és a férfiak tekintetében helyesnek tekint”

Vagyis az egyezmény szerint a „nem” az csak egy társadalmi képződmény, ami akár módosítható is, nem pedig biológiai különbség. A genderideológia körüli politikai vitákat már Németországból és Franciaországból is ismerhetjük. Jobboldali nézőpontból az egyik alapvető aggály, hogy a baloldali, liberális és globalista politikai törekvések az egyenlőség elvére hivatkozva a hagyományos családi szerepek háttérbe szorítását is szolgálhatják.

Így egyértelműen adódik a politikai kérdés: idehaza milyen állami feladatokat vezet le ebből a Tisza-kormány? Hol húzódik a határ az erőszakot igazoló előítéletek felszámolása és a szabadon választott, hagyományos családi szerepek intézményes átformálása között?

A társadalmi változtatás kifejezett vállalás

A fenti aggályokat támasztja alá az egyezmény 12. cikk (1) bekezdése, amely így fogalmaz:

„A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban azzal a céllal, hogy megszüntessék mindazon előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.”

A mondat második felét nem szabad levágni: a rendelkezés nem általában minden hagyomány megszüntetését írja elő. Ugyanakkor a társadalmi és kulturális viselkedésminták megváltoztatását kifejezetten állami feladattá teszi. Így abszolút indokolt megkérdezni: a végrehajtás során ki, milyen szempontok alapján minősít majd egy szerepfelfogást felszámolandó sztereotípiának? A ratifikáció támogatói erre is tartoznak válasszal.

Az iskolától a médiáig

A 14. cikk (1) bekezdése pedig a fenti ajánlások megvalósítására is kísérletet tesz – na hol? Természetesen az oktatáson és a médián keresztül:

„A részes felek adott esetben megteszik a szükséges lépéseket, hogy az oktatás minden szintjén a tanulók változó képességeihez igazított tananyagot illesszenek a hivatalos tantervekbe olyan témákban, mint a nők és a férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek, a kölcsönös tisztelet, az erőszakmentes konfliktusmegoldás a személyközi kapcsolatokban, a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak és a személyi sérthetetlenséghez való jog.”

A második bekezdés pedig előírja:

„A részes felek megteszik a szükséges lépéseket, hogy az (1) bekezdésben említett elveket érvényre juttassák az informális oktatási létesítményekben, valamint a sport-, a kulturális és a szabadidős létesítményekben és a médiában.”

Az „adott esetben” fordulat és a tanulók képességeihez igazítás követelménye is része a szövegnek. Ugyanakkor a rendelkezés a hivatalos tantervekbe illesztendő témák között a nők és férfiak közötti egyenlőség mellett a „sztereotípiamentes nemi szerepeket” is felsorolja. 

A nemi szerepek tantervi átformálása már szélesebb társadalompolitikai kérdés, amelyet egész egyszerűen el kell utasítani minden szinten. A normalitás nem képezheti vita tárgyát.

Az egyezményből persze nem vezethető le automatikusan konkrét nyugat-európai tananyagok vagy oktatási minták kötelező átvétele, és a szexuális irányultságról szóló iskolai oktatást sem írja elő direktben. Jobboldali szempontból mégis indokolt az aggodalom, hogy a „sztereotípiamentes nemi szerepek” tág értelmezése további, politikailag vitatott tantervi változtatások hivatkozási alapjává válhat.

Így világossá válik, hogy a vállalás túlmutat az elkövetők megbüntetésén: tantervi és szélesebb intézményi szemléletformálást is érint. A kormánynak ezért még a döntés előtt be kellene mutatnia, milyen konkrét változtatásokat tart szükségesnek, mit ért „sztereotípiamentes nemi szerepeken”, és mindez miként érintené a szülőket, az iskolákat és a médiát.

Menekültügy: mit tilt a visszaküldési tilalom?

Az Isztambuli Egyezmény nem csak a nők elleni erőszakkal és a nemi szerepek liberalizációjával foglalkozik, ahnem a menekültügyet is érinti. A 61. cikk (2) bekezdése szerint például:

„A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nőkkel szembeni erőszak védelmet igénylő áldozatait jogállásuktól vagy tartózkodási helyüktől függetlenül semmilyen körülmények között ne küldjék vissza olyan országba, ahol életük veszélyben lenne, vagy ahol kínzásnak, embertelen, magalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetnék alá őket.”

Ez nem minden bevándorló visszaküldésének általános tilalma, ugyanakkor elég nehéz lesz kiszűrni azokat, akik valóban áldozatnak tekinthetők, hiszen a legtöbb menekült bemondás alapján kér kedvezményeket vagy tartózkodást saját maga számára, azt ellenőrizni gyakorlatilag lehetetlen. 

Az egyezmény menekültügyi rendelkezései tehát ebben az esetben is indokolttá teszik a végrehajtás részletes vizsgálatát. Milyen bizonyítás alapján döntenek a hatóságok? Hogyan ellenőrzik a kérelmeket, és hogyan szűrik ki a visszaéléseket? Ezek jogos kérdések.

Azt, hogy a ratifikáció önmagában tömeges migrációt idézne elő, az idézett rendelkezés nem bizonyítja. A nyugat-európai bevándorlási és integrációs viták fényében azonban indokolt megvizsgálni, milyen hatással lehet a vállalás a magyar menekültügyi gyakorlatra. Hogyan biztosítható egyszerre a valóban veszélyben lévők védelme, a visszaélések kiszűrése és a jogszerű visszaküldések végrehajtása? Ezekre még a ratifikáció előtt világos válaszokat kellene adni.

A politikai színház helyett a teljes szöveget nézzük

A nők védelmének ügye túl fontos ahhoz, hogy személyes konfliktusok kommunikációs kelléke legyen. Ugyanilyen fontos, hogy a védelemre hivatkozó politikusok minden vállalásról beszéljenek, az oktatási és menekültügyi következményekről is.

A bűvészmutatvány is attól működik, hogy a látvány leköti a néző figyelmét, miközben a trükk lényegét rejtve hagyja előtte. 

A politikai kommunikációban hasonló hatása lehet egy tetszetős, vitán felül helyes cél hangsúlyozásának: a közönség a nők védelmének ígéretére figyel, a hozzá kapcsolt vállalások részletei pedig háttérbe szorulnak. Pedig itt legalább olyan fontos a mutatvány mögé látni, mint meghallgatni a színpadról elhangzó ígéreteket. Ha már a bűvészeknél tartunk, Rodolfo közismert figyelmeztetése – „Vigyázat, csalok!” – ezúttal is az éberségre emlékeztet minket.

Tartsuk nyitva a szemünket, és olvassuk el az apró betűt is. A nők biztonsága nem követeli meg a politikai vita felfüggesztését. Éppen ellenkezőleg: olyan döntést követel, amelynek céljai, eszközei és következményei egyaránt világosak. Márpedig jelen tudásunk és az „apró betűs rész” alapján nem biztos, hogy az egyezmény többet hozna annál, mint amennyit vinne, ezért az elutasítása indokolt lehet úgy, hogy közben a nők védelmét saját jogszabályi környezetben és eszközökkel növelhetjük – a csatolt gender-érzékenyítés nélkül.

Maczi István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódók: