A Carlson–Fuentes frontáttörés után folytatódik a groyper-offenzíva a Republikánus Párt bevételére

Így summázható az a folyamat, amely az amerikai jobboldal köreiben zajlik már néhány éve, és amelynek egyik fontos epizódja az az interjú volt, amelyet Tucker Carlson, az amerikai konzervativizmus vitathatatlan spiritus rectora készített Nick Fuentesszel, az Amerika-firster, kereszténynacionalista (groyper) fiatalság vezérével, megnyitva számára a jobboldali mainstream kapuját. Gazdag István írása.

A groyperek stratégiai végcélja a Republikánus Párt (Great Old Party) elfoglalása (Groyper Occupied Party) és visszatérítése az amerikai nemzeti érdekeket képviselő külpolitikai irányvonalhoz, amelytől a két Bush, sőt már Reagan elnöksége idején bekövetkező neokonzervatív-kereszténycionista puccs térítette el a jelenlegi procionista, Izrael-firster irányba, a MAGA-szlogennel ellentétben nem Amerikát, hanem Izraelt téve naggyá (MIGA). 

Fuentes egyáltalán nem csinál hadititkot a haditervéből. Nyíltan kiteregeti a kártyáit.

„Ezek a washingtoni kreatúrák, ezek a tanácsadók, ezek a think tank-kockák, ezek a kib…ott seggfejek és lúzerek, ezek a valóságtól elszakadt színházi statiszták és diákönkormányzati elnökök, ezek a kib… ott punkok – ezek a nyomorultak. Elkapta őket a rettegés, mert tudják, hogy a MAGA halott. Meghalt. Megbukott. Egy csalódás. A tömeges migránsdeportálások? Nem történnek meg. Az Amerika-first külpolitika? Teljesen megfeledkeztek róla. A kormányzat támogatottsági mutatói a padlón. Az Epstein-iratok eltussolva. A demokrata győzelmi hullám épp most történt meg.

De a groyperek ujjonganak. A groyperek diadalmaskodnak, mert a groyperek győznek. Mi vagyunk az egyetlenek, akik jól érzik magukat. Mindezek a MAGA-hívek, mindezek a hagyományőrző amerikaiak, mindezek, akik azt mondják, hé, hazafi, hé, hazafi, bízol a (trumpista) tervben? Ezeket az embereket rituálisan megalázta ez a kormányzat. Az összes túláradó lelkesedés, amely Trump megválasztásából eredt, szétzúzódott a valóság kövein, a valóság partjain, vagyis azon, hogy a ti emberetek Izrael tulajdonában van. Mi azonban győzünk.

Felemelkedünk. Az energia velünk van. Jól érezzük magunkat. Most mindig mosolygunk. Most mi nevetünk. Most miénk az energia. És ők dühösek, mert tudják ezt. A sérüléshez sértést adva, ezeknek a fickóknak csak az marad, hogy mentségeket keresnek. Hé, srácok, ne legyetek Izrael-ellenesek, mire a válaszokban totálisan szétcsapják őket. Nekik végük. Megvolt a lehetőségetek. Megpróbáltuk a ti módszereteket. Nem működött. Most a mi módszerünket fogjuk kipróbálni. És ezt fogjuk tenni.

Be fogunk hatolni az intézményekbe. Folytatni fogjuk az üzenet terjesztését, és meg fogjuk duplázni az erőfeszítéseinket. Nem, Tucker, tisztelettel nem értek egyet veled. Értékelem a platformot. Értékelem a lehetőséget, hogy megnyilatkozhatok, de fenntartom a nézeteltérésemet vele, bár úgy gondolom, hogy most már civilizáltabban. Kezet fogtunk. Szívesen látom őt. Azt gondolom, hogy Amerika az első számára. Azt hiszem, hogy egy napon teljesen velünk lesz. Nagyon kedvelem őt emberként. Úgy gondoltam, hogy az interjúnk kiváló volt, de fenntartom a nézeteltérést.

Nem az izraeli politikáról van szó. A világzsidóságról van szó. Ezt fogjuk folyamatosan mondani. Folytatni fogjuk az érvelést, mert igazunk van, és meggyőző. És 2028-ban keményen fogunk játszani. Mindez hiábavaló, ha nem visszük el a Képviselőházba. Nem értitek? Nem a hátország ellenőrzéséért harcolunk. Nem egy üres földdarab ellenőrzéséért harcolunk. A Capitolium ellenőrzéséért harcolunk. Metaforikusan ez a Capitolium ostroma. Nem értitek, hogy így működik a háború?

Körülzárni és elfoglalni az ország főbb városait – ezt kell tennünk. New York, Los Angeles, Washington, politikailag beszélve a fővárost, a hatalom központját kell megszállnunk. Be kell hatolni az intézményekbe. Ehhez keményen kell játszanunk. És 2028-ban (az elnökválasztáson) lépünk a színpadra.” 

Most tehát a hosszú ideje húzódó republikánus vita Izraelről elérte a forráspontját. Egyik oldalon a kereszténycionista konzervatívok igyekeznek félreállítani Carlsont, aki a jobboldali Izrael-kritikák legjelentősebb képviselőjévé vált, míg a másik oldalon az izolacionista republikánusok Carlsont és azt a nézetét támogatják, miszerint az Amerika-first külpolitikának ugyanúgy kell kezelnie Izraelt, mint bármely más államot. Egyre többen a jobboldalon – köztük olyan republikánus „szakadárok”, mint Thomas Massie, Steve Bannon, Marjorie Taylor Greene és Matt Gaetz – Izrael feltétel nélküli támogatását az Amerika-first eszme elárulásának tekintik. Egyértelműen nekik kedvez a republikánus szavazótáboron belüli mélységi trend, amely azt mutatja, hogy noha a republikánusok 83 százaléka továbbra is kedvező véleménnyel van Izraelről, de a 67 százalékuk azt szeretné, ha az USA kevesebb figyelmet fordítana a külföldi problémákra, az 50 éven aluli republikánusok 50 százalékának pedig immár rossz véleménye van a cionista entitásról. Sőt mi több, 2021-re alig három év alatt 75 százalékról 34 százalékra csökkent Izrael támogatottsága az evangéliumi keresztény (hitgyülis) fiatalok körében is, akiknek a 24 százaléka már akkor – még a gázai genocídium előtt – a palesztinokat támogatta. 

Fuentes rendkívül népszerű és befolyásos a 35 év alatti fehér férfiak körében, akik joggal érzik azt, hogy hosszú ideje rágalmazzák és diszkriminálják őket, és hogy ez intézményesített és bevett gyakorlat volt. Nagyon nem kedvelik az Izrael-first csoportot és az illegális, harmadik világbéli bevándorlást, amely az USA-t elárasztva próbálja őket helyettesíteni. Ki nem állhatják a baby boomereket. Ki nem állhatják a csak névleg Republikánus (RINO) Egypártot. Teljesen az Amerika-first elvet követik, de nem értenek egyet Trump Izrael iránt tanúsított behódolásával.

Fuentes az elmúlt hat hónapban fenomenális mértékben növelte az ismertségét. Korábban a 35 év felettiek közül gyakorlatilag senki sem tudta, hogy ki ő, most viszont mindenki, aki ismeri Tucker Carlsont, az ő nevét is ismeri. Aki megnézi Fuentes teljes interjúját Carlsonnal, majd a kommenteket a Twitteren, azonnal láthatja az Izrael-firster, kereszténycionista trollok szánalmas vergődését. 

Fuentes az elmúlt évtizedben más sem csinált, csak beszélt, vitatkozott, kinyilatkoztatott, szónokolt, így 27 éves korára egy rutinos, sőt félelmetes debatter lett belőle, aki nem annyira az érveivel, mint inkább a feltartóztathatatlan szózuhatagával operál, magyarul „ledumálja” a vitapartnereit. Benne emberükre akadnak a verbális intelligenciában éllovas zsidók. Ugyanakkor képes élvezetes, összetett, kétórás politikai elemzéseket tartani papír nélkül. Egy valóságos retorikai dinamóként nem finomkodik, amikor a cionizmusról és az Amerikában mélyen gyökerező cionista hatalomról van szó. A Carlsonnal készült interjúja valójában meglehetősen visszafogott, sőt tartózkodó volt a szokásos podcastjeihez képest. Nyilvánvalóan igyekezett moderálni magát, hogy ne hozza Carlsont túlzottan kellemetlen helyzetbe, de még így is a szokásos hisztérikus túlreagálást váltotta ki a személyükben érintettek részéről. 

A groyperroham feltartóztatására szerveződő cionista-kóserkonzervatív ellenállás partizánosztagait Ben Shapiro és Mark Levin hergeli politikai főkomisszárként. Korábban mindketten a „never Trumper” táborban dekkoltak, és esküdöztek, hogy sohasem fogják támogatni Trumpot, manapság viszont már a legelszántabb szekértolói közé tartoznak, nyilvánvaló összefüggésben Trump szélsőségesen Izrael-samesz politikájával. 

Shapiro az amerikai konzervatív szcéna megtestesült Mefisztója, az iraki háború uszítója és a gázai genocídium tagadója, Nick Fuentes régi személyes ellensége, aki borzalmas orrhangon karatyolva osztja az észt napi podcastjében egyre csökkenő mazochista publikumának (a „The Ben Shapiro Show” jelenleg már csak a 38. helyen tanyázik a legnépszerűbb podcastek százas listáján, 2019-ben még a második volt, most viszont már Carlsoné a második és az ugyancsak Izrael-kritikus Candace Owensé a 16. hely). 

Levin az ordenáré és durván személyeskedő stílusú rádióműsorával vált hírhedtté, aki egy tanulmány szerint 10 vizsgált amerikai rádió- és tévéműsor mezőnyében sértő és obszcén nyelvezetével a legtöbb felháborodást váltotta ki. A Politico szerint „hajlamos a hisztériára”, a The Guardian szerint pedig „ez a viselkedés a modus operandija”. 

A mostani helyzet groteszk paradoxona, hogy Shapiro és Levin, nyilvánvalóan akaratlanul, de objektíve mégis jelentős szerepet játszott az akkor 18 éves Fuentes radikalizálódásában és így a mostani Fuentes-Frankenstein megteremtésében. Az előbbi azzal, hogy egy üzenetváltásuk során a Twitteren óvatlanul leantiszemitázta, és így ráébresztette a „zsidókérdésre”, az utóbbi pedig azzal, hogy az egyik műsorában azon poénkodott, hogy a fehérek kisebbségbe kerülnek Amerikában, és így ráébresztette a „faji kérdésre”.     

Shapiro biztosan kiakadt. A jobboldali médiakörnyezet teljesen maga mögött hagyta. A Fuentes megsemmisítésére nukleáris opciónak szánt összeállítása („Nick Fuentes Exposed”), amely egy csomó „leleplező” klipet tartalmazott Fuentes műsorából, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit. Valójában csak azt érte el vele, hogy Fuentes menőnek és viccesnek tűnjön. 

^{Shapiro 40 perces videójának 30 másodperces paródiája. A lényeg benne van.}

Úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta „kóserszínházat” nézhetünk ezzel kapcsolatban. Néhány ilyen támadás Fuentes ellen szinte indirekt reklámnak tűnik számára, és a cenzúrázása csak segíteni fogja őt a márkája előtérbe helyezésében, mert már túlságosan ismert és túlságosan népszerű ahhoz, hogy ennek bármilyen negatív hatása legyen rá nézve. 

Az Izrael-lobbi most igyekszik nyomást gyakorolni Elon Muskra, hogy tiltsa ki Fuentest a Twitterről. Jellemző a kóserkonzervatívok képmutatására, hogy miközben éveken át nyavalyogtak a woke-izmus eltörléskultúrája miatt, most ugyanehhez a módszerhez folyamodnának az Izraellel és a cionista zsidóság amerikai térfoglalásával szemben kritikus hangok elhallgattatása érdekében. Ez persze egyáltalán nem meglepő. A konzervatívok ugyanis most sem tagadják meg önmagukat, egyszerűen csak követik a par excellence konzervatív hagyományt, amely abból áll, hogy némi fáziskéséssel ugyan, de végül mindig behódolnak az aktuális korszellemnek, feladják az állítólagos elveiket és a nevükkel ellentétben valójában nem konzerválnak semmit.

Shapiro azt állítja a „Tucker Carlson tönkreteszi Amerikát” című epeömlésében, hogy „ez nem a szólásszabadságról szól”, többek között azzal vádolva Carlsont, hogy teret adott egy Hitler-rajongónak és holokauszttagadónak, miközben lejátszott egy részletet, amelyen Fuentes a Führert „igazán ki…szottul menőnek” nevezte. Shapiro „intellektuális gyávának, tisztességtelen beszélgetőpartnernek és szörnyű barátnak” minősítette Carlsont, aki szerinte „Amerikában a legveszélyesebb mérgező ötletek terjesztőjévé” vált a Fuenteshez  hasonló figurák gyűlöletkeltő retorikájának „ideológiai mosdatójaként”.

Carlson az anticionista zsidó Dave Smithnek elmondta, hogy nem „utálja Ben Shapirót”, csak „sajnálja”, és „korlátozott tehetségű embernek” nevezte, aki „egyfajta mesterséges módon” vált híressé, és aki „nagyon fél” attól, hogy „felemelkedik egy Negyedik Birodalom.” Carlson azt is felrótta Shapirónak, hogy „alapvetően egy másik ország érdekében lobbizik”, azt állítva, hogy „az egész világnézete és az élete teljes célja ártatlanok megölésének igazolása.”

Carlson az Izrael-lobbi kritizálásának határait feszegeti. Módszere lényegében az, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket rajta kívül senki más a fősodratú médiában. „Amerika miért Izrael szó szerinti rabszolgája?”, vagy „miért cionisták uralják az amerikai politikai rendszert?” és így tovább. Legutóbb Megyn Kellyvel beszélgetve ezt mondta: „Szeretem Trumpot. Kampányoltam érte. A minap beszéltem vele..., de miután megválasztották, ki volt az első, akit meglátogatott? Bibi Netanjahu..., aztán ő jön újra és újra és újra. Nem vagyok dühös Izraelre, a vezetőinkre vagyok dühös, akik az idejüket és a pénzemet más országokra fordítják. És dühös vagyok, mert ez teljes árulás, mert a kormányod neked dolgozik, mert a kormány a tiéd... Mi a fene folyik itt? És ha bármit is mondasz erről, náci vagy, antiszemita vagy. Valójában nem vagyok az.”

Természetesen sok érzékeny témát kihagy, mert a mozgástere és a megsemmisítése közötti vékony határmezsgyén kell egyensúlyoznia. Egy totálisan korrupt politikai rendszer reformja nem könnyű feladat. Az, hogy nem szorongatta meg Fuentest az interjúban, a jelek szerint nem csökkentette a népszerűségét, sőt a körülötte csapott hisztéria csak növelte azt, és látszólag igazolta azokat az utalásokat, amelyeket rendszeresen tesz, miszerint csak ő mondhatja ki a tiltott igazságokat. Mindössze öt nap alatt az interjúja Fuentesszel csatornája negyedik legnézettebb videójává vált, és több mint ötmillió megtekintést ért el, az X-posztja a kétórás beszélgetéssel 17,3 milliót, a Fuentesszel való együttműködése pedig 97.8 százalékos támogatási arányt élvez az internetes jobboldali közegben. 

Persze az is benne van a pakliban, hogy végül nem fogja bírni a nyomást és önkritikát gyakorol, elhatárolódik Fuentestől és korábbi önmagától, bocsánatot kér ideiglenes eretnekségéért az Izrael-lobbitól, bebizonyítva, hogy az valójában nem is létezik, és csak egy „antiszemita összeesküvés-elmélet”. Sapienti sat. 

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.