Nick Fuentes egyre szélesebbre tárja az Overton-ablakot az amerikai „zsidókérdésben”

Az amerikai kollektív tudatalattiban zajló folyamatok hasonlóak a tektonikus lemezek átrendeződéséhez, amikor földrengések és potenciális szökőárak geológiai változásokat okoznak: ez egy páratlan lehetőség, amelyet Tucker Carlson és Nick Fuentes ki tudott használni. Természetesen ennek a földindulásnak az elsődleges oka nem az ő párosuk, hanem Netanjahu gázai népirtó kampánya. A 2023. október 7-ét követő napokban az amerikai közvélemény szinte teljes egészében Izrael mellett állt. Netanjahu baklövése következtében az amerikai történelem során először az amerikaiak többsége most Palesztina oldalán áll! Gazdag István véleménycikke. Az írás eredetileg a Szent Korona Rádió hasábjain jelent meg.

Tucker Carlson interjúja Nick Fuentesszel olyan tömeges felfordulást okozott az amerikai közéletben, amilyenre nagyon régóta – vagy talán még soha – nem volt példa. Eddig volt a Trump-téboly szindróma (Trump Derangement Syndrome), most pedig itt a Fuentes-téboly szindróma.

Fuentes népszerűsége valósággal szárnyal; karizmatikus és vicces személyisége minden bizonnyal hozzájárult ehhez. Vajon mesterségesen teremtették meg a népszerűségét? Carlson talán valami machiavellisztikus tervet sző, amikor könnyed, sőt cinkos hangulatú interjút készít Fuentesszel? Alig néhány hónappal ezelőtt Candace Owens műsorában még „furcsa meleg srácnak” nevezte. A kísérlet, hogy Fuentest negligálják, látványosan visszafelé sült el, és Carlson Fuentes-interjújához vezetett. Ha nem tudod legyőzni, csatlakozz hozzá?

Általános kérdés, hogy vajon az amerikai cionista uralkodó kaszt valóban bizonytalan-e abban, hogy mi a követendő út. Évek óta hiába nyomja „a baloldal az igazi antiszemita” lózungot, hogy aztán a jobboldal most átvegye az antiszemita-stafétát. A politikai közeg mindkét oldala egyre radikálisabban Izrael-ellenes, és Carlson egyszerűen csak tükrözi a közönségét. A Fuentesszel szemben alkalmazott klasszikus bekerítéses taktika (cordon sanitaire) nem vált be, és a tábora egyre erősebb lett. Rendszeresen utalva a fehér népességcserés „összeesküvés-elméletre”, Carlson valójában Fuentes irányába halad.

Ripacskodó kamukonzervatívok, mint Mark Levin, Josh Hammer és Ben Shapiro, most hisztérikus szinkronban mocskolják Carlson hírnevét, csak azért, mert beszélgetni merészelt Fuentesszel anélkül, hogy előbb engedélyt kért volna rá a Szanhedrintől. Trump 2016-os elnöki kampányát hevesen ellenezte egy „Never Trumpers” nevű csoport, amelyhez ez a díszes kompánia is tartozott, 2025-ben azonban már mindhárman a MAGA hangadói, és befolyásukat arra használják, hogy meghatározzák az elfogadható diskurzus határait. Carlson Fuentes-bombainterjúja nyomán Shapiro, Levin és Hammer triumvirátusa hangosan követeli Carlson kizárását a MAGA-mozgalomból.

^{Ben Shapiro: „Ez a mi országunk, ez a mi pártunk és ez a mi konzervatív mozgalmunk.” A hozzászólók nem egészen így gondolják…}

Fuentes hangja tökéletesen passzol a fehér amerikai fiatalok, főleg az ún. incel kamaszok (az „incel” az involuntary celibate rövidítése, ami magyarul annyit tesz: akarata ellenére szexuálisan inaktív, önkéntesen cölibátusban élő. Ez a kifejezés azokra a férfiakra értendő, akik azt gondolják, hogy nincs lehetőségük romantikus vagy akár szexuális kapcsolatot kialakítani a nőkkel, ezért a társadalmat, de különösen a nőket teszik felelőssé, őket hibáztatják – a szerk.) jelenlegi hangulatához, és a cionisták pánikba estek, mert ha ez a hang mainstreammé válik, akkor nekik végük, és nem csak a kis háborúiknak Nagy-Izraelért a Közel-Keleten. Fuentes odáig ment, hogy azt mondta, keresztény teokráciát akar létrehozni az Egyesült Államokban, ahol keresztényellenesek nem élhetnek. Fuentes olyan, mint az a gyerek, aki naivan kimondja, hogy a császár meztelen. 27 évesen persze még nem elég érett és nem elég művelt, de ez a naiv kiáltás a gyáva közönségnek – hogy a császár meztelen – az első lépés ahhoz, hogy a közönség meglássa a nyilvánvalót. 

Carlson az interjújának végén kérdezte tőle, hogy indulna-e a jövőben az elnöki posztért, mire Fuentes azt válaszolta, hogy talán. Carlson megkérdezte tőle, hogy mit tenne hatalomra kerülne, mire Fuentes azt válaszolta, hogy mivel a baloldal el akar minket tiporni, a jobboldalnak megelőző intézkedésként el kell tipornia a baloldalt. Fuentes ikonoklaszta (hagyományromboló – a szerk.) beszédmódja, amely felrúgja a második világháború utáni tabukat, kétségtelenül hatásos. Faragatlanul beszél, mint egy ártatlan és öntudatlan gyerek, akit felnőttek vesznek körül, akik azt hiszik, hogy a császárnak ruhája van. Pontosan azt a hangnemet használja, amelyre a fehér kollektív tudatalattinak szüksége van ahhoz, hogy felébredjen!

^{„Nem így kezdődött egyikünk számára sem. Azt hiszitek, hogy én, Tucker, Candace, Dave Smith, egyik nap felébredtünk a 21. századi Amerikában, és a kék égből elkezdtünk érdeklődni ősrégi antiszemita toposzok iránt, egyik nap felébredtünk, és elkezdtünk hinni 19. századi régi toposzokban a zsidókról, mint az anakronisztikus antiszemita vérvád? Természetesen nem. Idetoltak minket. A zsidók toltak minket idáig. Charlie Kirköt visszhangzom: nem hagytatok nekünk más választást. Ez történt mindnyájunkkal. Miért? Mert elleneztük a gázai népírtást, mert azt mondtuk, hogy Amerika az első, mert le akartuk zárni az átkozott határokat. Ők a gyűlölködők, ők az intoleránsak, ők a mértéktelenek, ők Izrael megszállottjai. És ahogy Charlie mondta, ti kényszerítettetek minket idáig, és ahogy Charlie mondta, a türelmünknek megvannak a határai, és most végeztünk. A keresztények, az amerikaiak, az európaiak jóakarata elpárolgott, tehát a (holokauszt)múzeumaitokat, az áldozati narratívátokat, a nyavalygásotokat feldughatjátok a seggetekbe. Ami pedig Josh Hammert és Mark Levint illeti, ide figyeljetek anyab…ók, ez itt Amerika, nézzétek Josh Hammert, ezt ronda kib…ott goblint, megragadjuk a grabancánál ezt az icipici goblint, ide figyelj anyab…ó, visszamehetsz Izraelbe, itt Amerika az első, és megragadjuk Mark Levint, azt mondva neki, hogy jó futást, tünés Amerikából, húzz a picsába…”}

A fősodratú média, mintha csak direkt csinálná, furcsa módon tovább növeli Fuentes ismertségét – és akaratlanul persze a népszerűségét – azzal, hogy a Carlsonnak adott interjúja nyomán futószalagon gyártja róla a cikkeket a Rolling Stone Magazine-ban, a The Washington Postban, a The New York Timesban (többször is), a The Atlanticban és más nagy lapokban – kivétel nélkül negatív tálalásban. Mark Mitchell, a Rasmussen Report közvélemény-kutató intézet elemzője a Grok MI-becslését idézi, miszerint a negatív reakciók áradata 200 mainstream újságcikket és cikkrészletet, 200 millió médiatalálatot, egymilliárd közösségimédia-találatot, 850 ezer követőt, 15 millió dollárnyi médiaértéket és valószínűleg mintegy másfélmillió dollárnyi hosszú távú bevételnövekedést eredményezett Nick Fuentes számára. (X, 2025.11.08.) 

Carlson és Fuentes baráti csevegése a csaknem teljes politikai spektrumot megszólalásra késztette pró és (főleg) kontra, és kész röhej azt látni, hogy azóta is folyik a szívélyes csihi-puhi oda-vissza keresztül-kasul.

Sokak szerint ez volt Trump második elnöki ciklusának legbölcsebb megnyilvánulása. Arról nem is beszélve, hogy mivel népszerűsége a béka feneke alatt leledzik – a legutóbbi felmérések szerint az amerikaiak alig 38 százaléka támogatja, 60 százaléka viszont ellenzi elnöki tevékenységét –, nyilvánvalóan nem akarta kihúzni a gyufát Tucker Carlsonnál, a messze legbefolyásosabb és legnépszerűbb jobboldali véleményvezérnél.

Mondja ezt Shapiro, a tökmag hadaróspecialista az eunuchszoprán hangján. Úgy tűnik, hogy nem Fuentest, hanem saját magát írja le, amikor vesztesről vartyog. Netán Fuentes felvette Shapirót a szóvivőjének? Mert ő és a törzsbelijei egyszerűen nem tudnak leszakadni róla. Egész műsorokat és konferenciákat szentelnek neki, folyamatosan posztolnak róla, újra és újra mániákusan. Shapiro és Fuentes alapvetően ugyanazt csinálja, csak Fuentes sokkal sikeresebb, mert Shapiróval ellentétben ő teljesen önállóan építette fel magát. Fuentes nem vesztes. Éppen ellenkezőleg, hiszen évekig tartó feketelistázás és cenzúra ellenére a semmiből futtatta fel népszerű politikai talkshow-ját. Mindenféle nehézséget leküzdött, amelyek egy Shapiro-féle nyámnyila hópihét (vö. snowflake), aki mindenféle intézményi támogatást élvez, régen felmorzsoltak volna. Shapiro nem azért dühös, mert törődik a konzervatív mozgalommal, hanem csak a gyorsan hanyatló márkáját és YouTube-csatornáját félti Fuentes konkurenciájától, akire betegesen féltékeny, egyébként teljes joggal.

Érintett félként Izrael is képviseltette magát a Fuentes-polémiában, egyelőre legalábbis nem robbanó csipogókkal. 

„Ön, Fuentes, éles figyelmeztetést intézett az amerikai zsidókhoz. Én is szeretnék figyelmeztetni valakit, mégpedig az amerikai gojokat. Abban a pillanatban, amikor országukban elhatalmasodik az antiszemitizmus, abban a pillanatban, amikor országuk már Izraelt nem áldja, hanem átkozza, elkezdődik a birodalmuk hanyatlása. Nem hiszem, hogy ez teológiai kérdés, ez biológiai kérdés, így működik a világ. Minden birodalom, amely a zsidó nép ellen fordult, visszaszorult a kis méretére. Legyenek azok a németek és az osztrákok, legyenek azok a hollandok és a spanyolok, és ez bizonyára egy sokkal frissebb történelem, legyenek azok a britek, akiknek hatalmas birodalmuk volt, óriási, gigantikus birodalmuk, de amikor a zsidók ellen fordultak, néhány éven belül azzá a kis szigetté váltak, amik ma. Fuentes, tényleg azt gondolja, hogy amit kínál, az nagyszerű ajánlat Amerika számára? Azt gondolja, hogy ha megtisztítja Amerikát a zsidóktól, Amerika áldott ország lesz? Biológiailag, történelmileg nézve nem, hanem összezsugorodik. És az amerikai összezsugorodás már meg is kezdődött. Amikor kiűznek minket Amerikából, és Amerika, tudja, az egésznek vége, az egész amerikai zsidó projektnek vége, számunkra minden rendben lesz. Mi néhány száz év alatt a babiloniaktól a perzsákig, a görögökig és a Római Birodalomig jutottunk, és még mindig itt vagyunk.”

Érdekes. Ez a rabbi egyértelműen kijelenti, hogy a zsidók felelősek a nemzetek és birodalmak felemelkedéséért és bukásáért. Ha egy goj mondja ugyanezt, antiszemita összeesküvés-elméletnek minősítik.

A rabbi revizionista történelemszemléletének és groteszk önáltatásának kontextusba helyezéséhez nem árt tudni, hogy miután a rómaiak tönkreverték és megszállták Júdeát, elpusztítva a második templomot, kezdetét vette a Pax Romana, a római hatalom csúcsidőszaka. Róma négy évszázadig maradt fenn Jeruzsálem lerombolása után, sőt egy évezredig, ha Bizáncot is beleszámítjuk. Ezzel szemben még egyetlen zsidó állam sem élte meg a 80 évet.

Az angolok először 1290-ben űzik ki a zsidókat, majd I. Edward és III. Edward sorozatos győzelmeket arat, amelyek 1400-ra Angliát Nyugat-Európa kiemelkedő hatalmává teszik. 

Miután a németek kiűzik a zsidókat, az eredmény a „német gazdasági csoda” páratlan sikertörténete. Mindezek a birodalmak különböző mértékben antiszemiták voltak fénykorukban: a spanyolok az inkvizíciót alkalmazták, Németország és Ausztria egy ideig megtiltotta a zsidóknak közhivatalok betöltését és katonai rangok elérését. Ironikus módon egyaránt akkor mentek tönkre, amikor megkezdték a zsidók emancipációját, azaz feloldották ezeket a korlátozásokat. Nagy-Britannia akkor is filoszemita volt, és azóta is az. Nincs semmi oka arra, hogy a rabbi átkot szórjon rá, legfeljebb a zsidókkal szembeni brit politikát nehezményezheti a palesztinai mandátumterületen (1917–1948). A hollandok sohasem űzték ki a zsidókat, mindig biztos menedéket nyújtottak számukra, végül mégis összeomlott a birodalmuk a hagyományos filoszemitizmusuk dacára, tehát ők sem jártak jobban, mint antiszemita társaik. Ami pedig az amerikaiak birodalmának elvesztését illeti, pontosan ez az, amit a legtöbb hiteles amerikai hazafi akar, mert szerintük birodalomnak lenni nagyon költséges dolog, főleg Izrael szolgálatában.

Izrael egyébként kvázi-hivatalos szinten is megnyilvánult a Fuentes-kérdésben Netanjahu kommunikációs igazgató-helyettese révén, aki felszólította a pápát, hogy denunciálja Fuentest és Owenst a „bűnös antiszemitizmusuk” miatt.

„Az Egyesült Államokban az antiszemitizmus nem csupán növekszik, hanem áttétet képez. (…) A legmérgezőbb alakok között van Nick Fuentes és Candace Owens, akik ma Amerika két legbefolyásosabb és legellenségesebb zsidóellenes hangja. És van egy kényelmetlen és tagadhatatlan tény, amelyre a Vatikánnak reagálnia kell: mindketten buzgó katolikusok, akik rendszeresen hivatkoznak hitükre, miközben gyűlöletet és haragot szórnak. (…) A Vatikán valójában megfogadta, hogy mindenhol felszámolja az antiszemitizmust, különösen a saját nyáján belül. De ez az ígéret most próbára van téve. Fuentes és Owens közvetlen és veszélyes kihívást jelent a II. Vatikáni Zsinatra. Aláássák a katolikusok és a zsidók közötti megbékélésre irányuló, évtizedek óta tartó erőfeszítéseket. És fiatal katolikusokat zsákmányolnak, olyan víziót kínálva nekik, amely a vallási identitást nyílt bigottsággal ötvözi. És minél tovább hallgat a Vatikán, annál jobban terjed a mérgük. (…) XIV. Leó pápának nem kell részt vennie a kultúrháborúkban vagy az amerikai politikai vitákban. De egyértelműen és nyilvánosan – név szerint – ki kell jelentenie, hogy Nick Fuentes és Candace Owens nem képviseli a katolikus tanításokat és értékeket, és hogy az antiszemitizmusuk bűnös és veszélyes. (…) Fuentes és Owens megpróbálja visszahúzni a Vatikánt abba az árnyékba, amelyből évtizedek óta próbál kilépni. Nem szabad hagyni, hogy sikerrel járjanak. A katolikus egyház most az igazság pillanatával szembesül. A világ figyel. Az amerikai zsidók aggódnak. És amerikai katolikusok milliói tisztázásra várnak.”

Nick Fuentesből tehát nemzetközi ügy lett, de az ENSZ BT még nem tűzte a napirendjére. Legalábbis egyelőre. 

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.