Grönland: egy újabb „Ígéret földje”?

Donald Trump elrendelte az amerikai különleges erők parancsnokságának (JSOC), hogy készítse el Grönland megszállásának tervét, a fegyveres erők vezérkara azonban habozik, arra hivatkozva, hogy ez törvénytelen lenne és nem támogatná a Kongresszus. G. I. írása. 

John Bolton, Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója elárulta a Forbesnak, hogy Grönland megszerzéséhez az elnök Ronald Laudertől kapta az ötletet, akinek állítólag már régóta fáj a foga a sziget ásványkincseire. Régi jó cimborák lévén Lauder 5 millió dollárral támogatta Trump választási kampányát. A Politiken dán napilap decemberben arról számolt be, hogy Lauder részesedést szerzett két grönlandi cégben, amelyek közül az egyik rendelkezik a grönlandi forrásvíz palackozására és értékesítésére szóló engedéllyel. A milliárdos 2007 óta a Zsidó Világkongresszus elnöke.

Történetesen Lauder egyik törzsbelije, Randy Fine republikánus képviselő terjesztette be a Kongresszusban azt a törvényjavaslatot is, amely felhatalmazná Trumpot a Grönland megszerzése érdekében szükséges lépések megtételére, hogy a sziget az Egyesült Államok 51. tagállamává váljon. Fine Tucker Carlson és a köréje tömörülő Amerika-firster konzervatívok esküdt ellensége. Szerinte Carlson „Amerikai legveszélyesebb antiszemitája” és „napjaink Hitlerjugend-vezetője”, akinek Izrael bírálata miatt nincs helye a MAGA-mozgalomban. 

Nem csoda, hogy elvetemült fantaszták már el is kezdtek kombinálni. Netán Trump odaígérte volna az eszkimók földjét másoknak? Végül is megvan hozzá az atombiztos jogalap: Isten akarata, és ezzel szemben tényleg nincs apelláta. Már vagy 3000 éve. Még a végén ebből is kikerekedik egy újabb antiszemita összeesküvés-elmélet.

Szakértők és korábbi amerikai tisztviselők becslése szerint Grönland esetleges megvásárlása akár 700 milliárd dollárjába is kerülhetne az Egyesült Álamoknak. Ez fejenként 2000 dolláros költséget jelentene minden amerikai számára, éppen annyit, mint amennyit Trump ígért mindegyiküknek fogyasztásélénkítő-csekk formájában, de amelyről utóbb megfeledkezett, sőt az ígéretét is letagadta. 

Maguk a grönlandiak egyáltalán nem akarnak az USA részévé válni. Egy tavaly januári Verlan/Berlingske&Sermitsiaq közvélemény-kutatás szerint 85 százalékuk elutasítja az ötletet, sőt 45 százalékuk egyenesen fenyegetésnek tartja Trump irántuk tanúsított érdeklődését, és csak 6 százalékuk lenne hajlandó lecserélni a dánok gyámkodását a jenkikére.   

A Reuters/Ipsos legfrissebb közvélemény-kutatása szerint még az amerikaiaknak is csak alig egyötöde helyesli Trump Grönland megszerzésére irányuló erőfeszítéseit. A demokraták és a republikánusok jelentős többsége határozottan ellenzi, hogy a sziget annektálására katonai erőt alkalmazzon, amely opciót mindössze az amerikaiak 4 százaléka támogatja.

Mindeközben Trump jelöltje az izlandi nagyköveti posztra viccesen felvetette, hogy Izland az USA 52 tagállamává válik és ő lesz a kormányzója. Evés közben jön meg az étvágy, és a jenkik étvágya a jelek szerint kielégíthetetlen. Legközelebb majd benyújtják igényüket Normandiára, „jogalapként” arra hivatkozva, hogy 1944-ben partra szálltak ott az amerikai csapatok. 

Trump életrajzírója szerint az elnök tudja, hogy „nagy sz…rban van”. Michael Wolff az Inside Trump’s Head podcastnak elmondta, hogy fehér házi források szerint Trumpnak egyre inkább az az érzése, hogy a dolgok „rosszul mennek” a kormány számára, és ezt tavaly ősz óta érzi, amikor a gazdaság miatt a népszerűségi indexe zuhanni kezdett és a republikánusok választásokat veszítettek el országszerte. Szűk körben állítólag megjegyezte, hogy a republikánusoknak végük, ha elveszítik a félidős választásokat, ezért most kétségbeesetten igyekszik nemzetközi zavarokat kelteni, hogy megmentse politikai irháját. Szüksége van valami „nagy dobásra”, amely megragadja az összes főcímet, és így senki sem beszél majd a gazdaságról, a deportálási razziákról vagy az Epstein-dokumentumokról. 

Valójában a grönlandi rögeszme, a venezuelai kardcsörtetés és a szövetségesek sorozatos megfenyegetése egyaránt a közfigyelem elterelésére szolgál. Ha korszakos államférfiként egyelőre nem is, verhetetlen illuzionistaként Trump már kétségtelenül bevonult a történelembe. 

G. I.

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: