A soha ki nem múló fény

Február 11. reggele van. Kint minden sötét, hideg, télies és komor. A fizetésből már éppen csak annyi van, ami a hónap hátralévő részére még elég – rövid hónap a február, ez jelenti sokaknak az igazi könnyebbséget a hétköznapi problémák tengerében. A tavaszt várják már talán; na, nem a meleg és a napsütés, az illatok és a hangulat, hanem a csökkenő rezsiszámlák miatt. Az átlagember átlagproblémái ezek.

Február 11. kora estéje van. Kint minden sötét, hideg, télies és komor. Senki nem tudja, mit hoz a holnap, ha egyáltalán lesz még holnap… A vár ódon, lebombázott falai talán védelmet jelenthetnek a gonosz erőivel szemben – gondolhatták a bent lévők –, az istentelen és embertelen bolsevizmussal szemben, amely Magyarországra és Budapestre vetette magát, a sötétség vérvörös lobogójával üldözve a hegyek mögött lebukó Napot. 

Pont ahogyan a sötétség üldözte, és üldözi a mai napig a fényt szüntelenül.

Életünk minden területén: a munkahelyen, az iskolában, a tömegközlekedésben, a családi életben, a társas kapcsolatainkban. Ott van ez a sötétség a kirakatok hamis fényeinek tűnő vibrálásában, a ránk mérget okádó képernyőkön, vagy a júniusi délutánon a magyar fővárosban hömpölygő sátáni tömegben és annak csatlósaiban. Körbevesz szép lassan, bekerít mindent ez a démoni, sötét erő, amely azt gondolja, bekebelezheti a Napot december közepén, és legyőzheti Istent.

Február 11. van, szinte teljesen mindegy, melyik napszaka. Kint minden sötét, hideg, télies és komor. Csak a mi szíveink égnek a büszkeség lángjától, amelyet a nándorfehérvári törökverők, az egri várvédők, a szigetvári kitörők legendái mellett 1945. február 11-ének örökérvényű, kitörölhetetlen heroizmusa lobbantott lángra a Becsület Napján.

„A sötétség beálltával kitörünk!” – hangzott az utolsó rádióüzenet. A sötétség azonban végül soha nem állt be.

Ugyanis ahogyan december közepén sem győzheti le soha a Napot, úgy az utolsó támadás lelki-szellemi mélysége volt az a fordulópont, amelynek végén a fény végül győzedelmeskedett a sötétség felett! Ebből erőt merítve kell nekünk, 81 év távlatából, a saját korunkban felvenni a harcot ugyanezen sátáni erőkkel szemben, hogy az isteni fény a mi életünkben is győzelmet arathasson.

Dicsőség Európa, Magyarország és Budapest Hős védőinek!

Kapcsolódó: