Hetvenhat évvel ezelőtt, 1944 gyászos őszén olyan hatalmas veszteség érte a kárpátaljai magyarságot, amelyet mindmáig nem tudott kiheverni. A megszálló szovjet csapatok magyar és német származású férfiak ezreit küldték lágerekbe „egy kis munkára”. Az áldozatok emléke előtt tisztelegtek Kárpátalján, csöndesen, gyertyagyújtással és emlékezéssel. Nyugodjanak békében, emléküket megőrizzük, mely sosem merül a feledés homályába.
A Szolyvai Emlékparkot halkan belepte a gyász és a fájdalom
(Kárpátinfo.net összefoglalója)
Idén csöndes koszorúzással emlékeztek meg a kárpátaljai magyarság huszadik századi legnagyobb tragédiájáról, az egykori fogolytábor helyén kialakított szolyvai emlékparkban, amely az elmúlt években a kárpát-medencei magyarság egyik fontos zarándokhelyévé vált.
Ugyanis 1944 őszén a kegyetlen és aljas (a.szerk) szovjet hadsereg belügyi csapatai által sebtiben létrehozott fogolytáborban nem csupán a mai Kárpátaljáról és a vele szomszédos megyékből, hanem az egész kárpáti régióból raboskodtak itt a magyarok és német származásúak mellett más nemzetek fiai is.
Közülük több ezret itt ért el a végzet, mivel a hastífusz és más járványszerű betegségek a lágerben naponta százával szedték áldozataikat. Ma már több ezer név olvasható az emléktáblákon.
„Az 1989-es évben bekövetkező politikai enyhülés tette lehetővé országunkban, hogy a kárpátaljai magyarok végre méltó módon megemlékezzenek azokról a szeretteikről, akik itt és az ehhez hasonló fogolytáborokban pusztultak el.” – fogalmazott a koszorúzást követő sajtótájékoztatóján Brenzovics László, a KMKSZ elnöke.
„Ekkor az itteni nemzetrész tagjaiból elemi erővel tört fel a vágy, hogy emléket állítsanak ártatlanul meghurcolt és elpusztított szeretteiknek. Ennek a kezdeményezésnek az élére állt a KMKSZ, s rövid időn belül azokon a kárpátaljai településeken – számuk meghaladja a százat – ahol magyarok élnek, emléktáblákra vésték az odahaltak neveit. Más években több százan gyűlünk itt össze Erzsébet napon, ám idén a vírushelyzet miatt csak néhányan koszorúztunk itt. Ám a tagságot arra kértük, hogy mindenki a szülőhelyén felállított emlékműnél helyezze el a megemlékezés, a gyász és a kegyelet virágait, mécseseit, koszorúit. Sok helyről jelezték, hogy már eleget tettek ennek a felhívásunknak.” – olvasható a portálon.
Beregszászban is elhelyezték a végtelen szomorúság és keserűség koszorúit
(Kárpátalja.ma összefoglalója)
Beregszászban a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) közös kezdeményezésére immáron egy évtizede tartanak megemlékezést a soha vissza nem tért áldozatokról.
A körülményeket tekintve idén egy csendes koszorúzásra volt lehetőség, melynek során a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit elsőként a Beregszászi 5. Számú Tarasz Sevcsenkó Középiskola falán lévő emléktáblánál. Az épület egykor gyűjtőhely volt.
Az emlékezők a temető melletti Széna térre érkezve gyertyát gyújtottak és elhelyezték koszorúikat a málenykij robot áldozatainak emlékművénél. A márványtáblákon hosszú lista sorolja a beregszászi áldozatok neveit.
„Ez egy olyan nap, amire mindenkinek emlékeznie kell.” – nyilatkozta a sajtónak Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a Pro Cultura Subcarpathica elnöke. „Eddig minden évben ökumenikus istentisztelettel egybekötött megemlékezést tartottunk. Idén erre nincs lehetőségünk. Az áldozatokról azonban nem szabad megfeledkeznünk. A csendes koszorúzás mellett a virtuális térben emlékezünk rájuk.” – zárta gondolatait.
Dédán főhajtással, gyertyagyújtással emlékeztek a sztálini lágerek áldozatai előtt
(Kárpátalja.ma összefoglalója)
Idén a rendezvényt november 18-án délután a helyi temetőben tartották meg annál az emlékműnél, melyet Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség állíttatott a málenykij robot áldozatainak emlékére.
Az idősek, akik még személyesen ismerték az elhurcolt családtagokat, az eddigiekben minden alkalommal részt vettek az összejövetelen, és gyertyát gyújtottak a helyszínen. Mivel a mártírjaiknak sem fejfájuk, sem sírjuk nincs, a hozzátartozók halottak napján ezen a helyen mondanak értük egy-egy fohászt. Idén viszont a járvány miatt csak otthon emlékezhettek meg szeretteikről.
Éppen ezért Egressy István polgármester nyitó beszédében a fiatalabb nemzedékhez szólt. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az ifjaink is tisztában legyenek a múlt történéseivel, érezzék a korábbi évek próbatételeit, kellő tisztelettel adózzanak az áldozatoknak, és semmiképpen sem engedjék meg, hogy az ilyenfajta szomorú események megismétlődjenek.
Végül köszönetet mondott a megemlékezésen való jelenlétért a Dédai 15. számú báró Perényi Zsigmond Cserkészcsapatnak, a Dédai Általános Iskola tanárainak és diákjainak és minden érdeklődőnek.
A fiatalok előadták Forgon Pál Ajánlás helyett című versének részletét, valamint Hunyadvári József Emlékezzünk című költeményét, végül egy ismeretlen szerző művét hallhatták az emlékezők.
Ezt követően felcsendültek az áldozatok nevei, melyet néma csendben hallgattak az egybegyűltek, hiszen nem akadt olyan közöttük, aki ne hallotta volna rokona, ismerőse, szomszédja nevét.
A megemlékezés a magyar himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult.
Nyugodjanak békében, emlékeinkben örökké élnek!
(Fotók: karpatinfo.net, karpatalja.ma)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
